Köszönöm, hogy kitartottatok mellettem az elmúlt évben. Remélem, hogy jövőre együtt tudunk tovább munkálkodni azon, hogy ez a Világ egy Jobb Hellyé tudjon válni - általunk.
Boldog Új Évet Nektek!
2012. december 31., hétfő
2012. december 28., péntek
Emelkedés. - Elmélkedés.
Forog a nagy kerék, mondta Nagyapa, és igaza volt.
Az ember élete sokáig simán, lassan telik, mint a síkságon lassan tovahömpölygő folyam. Aztán jönnek mélypontok, ahol felgyorsul az élet "folyása", keservesen zuhan beléjük minden, ami élő. Majd jönnek magaslatok, melyekre felrepít a lendület. S ez így megy tovább. Némely szakadék annyira mélynek tűnik, hogy már szinte kiutat sem találsz.
Mélyrepülésem során az egyik kisebb, lokális mélypontomnál kaptam, útravalónak, a következő mondást: ha törődsz azzal a dologgal, ami bánt, és megpróbálsz javítani rajta, hidd el, hogy jobb lesz. Lehetnek közben visszaesések... persze. De a visszaesések sem lesznek már olyan mélyek... mindig egy-egy kicsivel jobb lesz, ha teszel érte, hogy jobb legyen.
Hálás vagyok ezért a mondatért, igen.
Sokszor eszembe jut, és mindig olyankor, mikor elkapna a rosszkedv. Szinte a fülemben cseng... és rengeteget segít nekem. (Egyébként, hogy most itt tartok, a "lábadozás" szakaszában, azt mondatoknak köszönhetem. Mondatoknak, amelyek erőt adtak...)
Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy ne legyen igaz. Hiszen megtörtént a Csoda: ennek a mondásnak az igazságtartalmát hinni tudom, és pont az által válik igazzá, hogy hiszem. Sőt. Nem csupán hiszem, hanem ennek szellemében igyekszem élni az életemet. Néha elejtem ugyan a fonalat, - de újra és újra felveszem, és folytatom a munkálkodást a Világ (és önmagam) Jobbá Tételén. (Tudjátok... INFP... amit ott leírtam, az most is igaz. Önmagamban kell újra hinnem... ez a legfontosabb.)
...hát nem furcsa? Ennyire szubjektív lény az ember.
Képesek vagyunk a lelkünkkel, a fejünkkel teremteni és pusztítani. Vonzani és taszítani. Képesek vagyunk ugyanazt a jelentéktelen eseményt sorscsapásként vagy isteni csodaként megélni. ...csak rajtunk múlik, hogy milyen színben látjuk a világot és önmagunkat benne.
Egy valamit biztosan tudok. Ha valami valóban bánt, valóban akadályoz abban, hogy jól érezzem magamat önmagammal, akkor azzal ténylegesen foglalkozni kell.
Még akkor is, ha az embernek - főleg eleinte - inkább menekülhetnékje van a problémától. Menekülhetnékje, mert kevésnek érzi magát, hagyja a gondot maga fölé emelkedni. Pedig minden emberben megvan a képesség arra, hogy javítson a saját és a környezete sorsán.
Sőt.
Nemrég olvastam egy mondást, ami nagyjából arról szólt, hogy minden emberben, akivel valami rossz történt, ott van a képesség, hogy azt a rosszat "átfordítsa", a legjobbat hozza létre, mert, ha nem lenne ott, nem is ezt a próbatételt kapta volna.
Ebben kell hinni, és abban, hogy "mindig egy kicsivel jobb lesz."
És idővel tényleg jobb lesz.
Csak nem szabad feladni.
LGT - Nem adom fel
Menny és pokol
Mai FB bolyongásaim gyöngyszemét hoztam el Nektek. A történet igazságtartalma vitathatatlan... hogy miért reagáltam rá ennyire? Talán a Jóskönyv Táplálás jele miatt. Azzal is sok munkám akad ezekben a napokban-hetekben...
De lássuk most a Facebook verziót :)
Tanulságos történet! ...ráadásul az sem mindegy, mivel etetjük egymást... :)
2012. december 27., csütörtök
Csak egy csekk :)
(Csikk.Csukk.Csak.)
Hiszen ugyan irdatlanul magas összeg volt arra a ma befizetett csekkre rajzolva (fizetési határidő dec. 31-e), de ez így kicsit kevesebb, mint a fele bírt lenni a teljes kötelezettségnek, (a másik, bő felét elengedik!!) és tulajdonképp még ennek a harmadát is most helyből kicsengettem.
A többire is került forrás, sőt, hogy ne fájjon olyan nagyon az egész, az Égiek a januárra vonatkozó jó időről is rendelkeztek - legalábbis ami az elkövetkező harmadát illeti a hónapnak.
Erre a jóakaratra (jó időre) most minősített szükségünk lesz, hiszen, a csekk érkezése miatt, az utolsó néhány napban került sor a januári kiadási tervek teljes átalakítására. (Magyarán: gáz van, nem lesz gáz.)
A kiadási terv átalakítását a határtalan optimizmuson túl (nem szükséges étel és meleg az életben maradáshoz) a hitelcsapdából való újabb menekülőút megnyílása tette indokolttá.
Egyébként Édesapámnak is volt egy örök érvényű közmondása (ennek szellemében állt ő a gyermekneveléshez, ami hosszú távon nem biztos, hogy annyira jó, de most alkalmas jelszó arra, hogy a rövid távú nehézségeken átsegítsen). Ez pedig a következő:
"Ha a Jó Isten nyulat adott, bokrot is ad!"
(Monnyuk, lehetnének rajta levelek is, de az ember ugyi ne legyen telhetetlen. Minden nem megy egyszerre. Eccer csak lesz tavasz.)
Szóval mostanában bennem béke van és boldogság. Minden nehézség ellenére.
...önmagamban vagyok egész - mostanában egyre inkább megélem ennek a mondatnak az értelmét. Határozottan úgy érzem, hogy nem csupán az anyagi helyzetem javul, de a lelki sebeim is gyógyulnak.
Ez pedig nagyon kellemes érzés. Olyan vagyok, mint a lábadozó, aki kiül napkúrázni. Érzem, ahogy árad felém a fény és a meleg, és érzem, hogy lassan újult erőre kapok tőle.
Így gyógyul a lelkem.
És végre újra szeretem a Világot. És az Életet.
Ami a körülöttem lévő embereket illeti, igyekszem megőrizni nyitottságomat. De hagyom, hogy ki-ki eldöntse, mennyire szeretne a közelemben lenni.
Végül is, ki-ki maga tudja, érzi, hogy mi a jó neki.
Én csak hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek... ez a legjobb, amit tehetek.
És boldog vagyok - önmagammal.
Végre.
2012. december 24., hétfő
Boldog Karácsonyt!
Kedves Olvasóim!
Ez úton is köszönöm Nektek, hogy figyelemmel kíséritek sorsom alakulását, és kitartotok mellettem.
Kívánok mindannyiótoknak áldott, békés Karácsonyt!
Ez úton is köszönöm Nektek, hogy figyelemmel kíséritek sorsom alakulását, és kitartotok mellettem.
Kívánok mindannyiótoknak áldott, békés Karácsonyt!
2012. december 22., szombat
Milosz, Czeslaw: Hit
Akkor van hit, ha valaki megpillant
Szirmot a vízen, vagy egy harmatcseppet,
És tudja róla: szükségszerű, hogy van.
Lehúnyt szemed bár ámítsa az álom,
Csak az lesz, ami volt már a világon,
S a szirmot tovább viszi a víz sodra.
Akkor is hit van, ha valaki lábát
Megsebzi egy kő, s tudja: a köveknek
Ez a dolguk: a lábunk megsebezni.
Nézzétek: a fák hosszú árnyat vetnek,
Földre hull árnya virágnak, embernek:
Árnyéktalanul nem létezhet semmi.
2012. december 21., péntek
Rendrakósdi és egyéb lényeges apróságok
Ennek keretében meglepetésszerűen rendet raktak. Ami rendkívül jól esett, tekintettel arra, hogy az elmúlt két hétben tényleg rengeteget dolgoztam.
Így kitört a Világbéke (nem a Világvége :D), ...mindjárt, minden sokkal jobb lett.
Kíváncsi leszek rá, hogy megmaradnak-e bennük a történet tanulságai.
Igazán jó lenne.
...
Hogy "segíts magadon, Isten is megsegít" - ez valóban akkora földi csoda, amit nem tudok hová tenni.
Terveim között az szerepelt, hogy az idén a karácsonyfa alatt mindösszesen egyetlen papírlap lesz, rajta egy filctollal írott, jól látható, szép, nagy számmal...
...
Hát a sors másként rendezte ezt az év végét.
...
Nem csupán a filctollal írt szám lesz igen jelentősen magasabb - de nem egyedül fog árválkodni a fa alatt (ha nagy dolgok nem is fogják körbe venni).
...
Hát ezek valódi, nem várt örömök.
...
Hálás vagyok, Istenem.
2012. december 19., szerda
Országháza
A hazának nincsen háza,
Mert fiainak nem hazája;
Büszke fajnak küzdő pálya,
Melyen az magát rongálja,
Kincsnek, vérnek rosz gazdája.
És oh szégyen! roszra, jóra
Még szavazni jár dobszóra.
Ura s rabja millióknak
Kik gyűlölnek és dacolnak;
Zsarnok, szolga egy személyben
Ki magával sincs békében.
S vaseszével
Jégszivével
Fölmerűl a külfaj árja,
A meleg vért általjárja,
És a nemzet áll fagyottan
Tompa, zsibbadt fájdalomban.
Nincsen egy szó
Összehangzó
Honfiaknak ajakáról,
Nincsen egy tett
Az eggyé lett
Nemzet élete fájáról.
A hazának nincsen háza. Mért?
Volt idő, midőn nevére
Fölkelének, s amit kére
Nem keresvén cifra szóban,
Ami a szív legmélyén van,
Adtak drága bért,
Adtak érte vért.
Most midőn leszállt a béke
S a vérontó harcnak vége,
S a hazának,
Mint anyának,
Aki gyermekei körében
Áll ragyogva örömében,
Földerűlne boldog napja:
Most fejét szenny s gyász takarja.
Földön futva,
Bujdokolva,
Mint hivatlan vendég száll be
A szegény s kaján telekbe,
Hol nevét rút ferditésben
Ismerik csak átokképen.
Neve: szolgálj és ne láss bért.
Neve: adj pénzt és ne tudd mért.
Neve: halj meg más javáért.
Neve szégyen, neve átok:
Ezzé lett magyar hazátok.
(Vörösmarty Mihály: Országháza)
2012. december 18., kedd
Gondok
Nem tudom, hogy mennyire egyedi az esetem, mindenesetre már kezdem feladni a reményt, hogy két ifjabb zsengémmel átvészeljük ezt a rettenetes kamaszkort komolyabb szakadás nélkül. (A naggyal se sikerült.)
...hogy ez mennyire így van, ezt a mai reggel is ékesen alátámasztotta.
Az úgy kezdődött, hogy elaludtam.
Nem vagyok rá büszke, de nem hallottam meg az ébresztőt - alighanem azért, mert le volt halkítva a telefonom, és este elfelejtettem visszahangosítani.
Néha előfordul - de én, sajnos, nagyon ideges lettem ettől, hisz a gyerekek tőlem függetlenül is képesek késéseket produkálni, és András fiam a múlt héten a cirkószerelő miatt is mulasztott két napot.
Szóval, mi tagadás, erősen és morogva sürgettem őket. Persze tudtam, hogy az első órát már lekésték - de legalább a másodikra érjenek be...
Erre kaptam néhány nem épp szívmelengető reakciót, melyek felett csak álltam - néha nem értem, hogy lehetnek ilyenek, mintha nem is én szültem volna őket - majd a kifejtő részben azt is megtudhattam, hogy ők már utálnak itthon lenni.
Mintha ennek az egésznek én lennék az oka.
Mire ide érkeztek, - végre - a kocsiban ültünk és én erősen ráléptem a gázra, már csak az a cél lebegett a szemem előtt (ezt nem is titkoltam előlük), hogy végre megszabaduljak tőlük, mert már nem bírtam cérnával őket. Egyszerűen irritált a meg nem értésük, és az, hogy nekik fontosabb, hogy engem kritizáljanak, mint az iskolába igyekezet.
A buszig érve a kocsiban még egymással is majdnem összevesztek, amennyiben András megvádolta Mankát, hogy biztos panaszkodott az apja egyik régi (és nekem régen ellenszenves) ismerősének, mert az az Andrásnál érdeklődött, hogy jól vagyunk-e, minden rendben van-e.
Ekkor állt be a busz, és én valami lehetetlen rikács hangon rájuk ordítottam, hogy "Ott a buszotok! Tűnjetek már iskolába! Mozgás!"
András úgy meglepődött, hogy visszanézett egy pillanatra, de a régi beidegződés, mely szerint ennek az ordító hangnak zokszó nélkül engedelmeskedni kell, hatott. (Nem, nem én ordítottam velük így régen. De úgy látszik, csak ebből értenek. Megszokták. ...még, hogy ők utálnak velem élni. Mit szóljak én.)
A vita abbamaradt (végre), kipattantak a kocsiból és rohantak a buszhoz.
Láttam őket felszállni, távozni.
Megkönnyebbülhettem volna - de nem sikerült. És nem is csupán a késés miatt: utálok ordítani, de kihozták belőlem, és ami még ennél is rosszabb: kiderült, hogy nem tudok számukra megfelelő légkört biztosítani. Hogy egy merő szenvedés az életük szerencsétleneknek. Mert nincs bőrkabát és Mc Donalds. És amúgy is: a nyomorultaknak fejenként csak két szendvicset csomagoltam, én gonosz lélek, pedig négy alatt nem élet az élet (elküldeném már őket Etiópiába túlélőtáborba, igazán.)
Persze mit vártam?
Hisz én halálra dolgozom magam.
Nincs energiám jópofizni.
Azt se tudom, hogy kéne, hogy nekik is megfeleljen.
Sőt.
Gyanítom, hogy akármit csinálnék, akkor se lenne jó.
Maximum, ha kitömném őket pénzzel, addig jó lennék, amíg az tart.
Utána megint én lennék a szarfaszú szemétláda.
...
Mert gyereket nevelni öröm.
Világvége segédlet
A fenti bejegyzés egyszerűen elvarázsolt, annyira igaz. ...fokról-fokra megvalósítva a benne javasoltakat, egyre élhetőbbé válik az élet.
Azt hiszem, jó úton haladok :)
Arról nem is beszélve, hogy szó szerint igaz az a mondás is, miszerint:
"Segíts magadon, Isten is megsegít."
Oh Happy Day
Krone richten :))
A hinfallen megvolt.
Az aufstehen is.
Itt az ideje Krone richten
...und dann weiter gehn. :)
2012. december 16., vasárnap
Esti fecsegés - Aki kell a férfiaknak és egyebek
(Buzdító gondolatok barátnőknek a Csodálatos Nőről)
Hogy jó-e egy nőnek, ha ő az a fajta, aki kell a férfiaknak?
...hát ez jó kérdés.
Szerintem nem különösebben. Sőt. Néha talán egyszerűbb is, ha nem kell ezzel az újabb problémaheggyel megbirkóznia. Bár a tény erősíti az önbizalmat - de ezen túlmenően, más gyakorlati haszna nincs.
Ha lenne, nem lenne tele a világ boldogtalan, szerencsétlen, csinos nőkkel.
Pedig tele van.
Ami engem illet, sosem voltam az a petrezselyemárulgatós fajta. Az Oktoberfesten majd'rámeső kétméteres részeg külföldi fickó esete, aki összes magyarságát latba vetette, mikor is közölte velem: "Szép vagy" - nem jelentett rendkívüli élményt.
Velem ez általában, időről időre megesik. (Legfeljebb a Randivonalon nem, de tudjuk, hogy az a hely a nevével ellentétben nem arra való, hogy ott emberek társat keressenek, ismerkedjenek. Sokkal inkább a kollektív népnevelés és a korábban átélt traumák feldolgozásának bizarr színtere).
Megtörtént anno 20 éves koromban is, megtörténik most is. (Na jó. Volt egy időszak, amikor nem történt meg. Ez volt a Világ Anyja korszakom, de ezen már túl vagyok.)
Merem állítani, hogy én ettől egyáltalán nem vagyok boldogabb.
Legfeljebb a férfiakat utálom jobban.
Mert még soha, egy krapek se kezdte úgy, hogy:
"Mit segíthetnék Neked? Hogyan tudnám jobbá tenni az életedet? Mit adhatok Neked, amitől boldogabb leszel?"
Ellenben, azt, hogy ők mit kaphatnának tőlem, (szerencsés esetben, persze), azt előszeretettel leltárba veszik. Egy szempillantás alatt.
Ettől kezdve nyilván enyém a döntés lehetősége: elszórakozunk-e egymással, kisfiam, vagy távozz innen, sátán (akarom mondani sántán).
Azt hiszem, ahogy telik velem az idő, egyre jobban rájövök, hogy egy kis darab kolbászért valóban fölösleges egy egész disznót tartani. (Sokba kerül a hizlalás, ezt már egyszer volt szerencsém átélni.)
Szóval nem olyan lényeges, hogy a férfiak akarnak, nem akarnak, vagy mit akarnak... a Nő a lényeg. A Nő pedig, akár szingli, akár mingli - fontos, hogy tudja, hogy neki mik a valódi szükségletei, és haladjon a célja felé. És érezze jól magát a bőrében.
Sose felejtsen el büszke lenni - önmagára. Higgyen önmagában. Még akkor is, ha néha nehéz, vagy késlekedik a pozitív visszacsatolás.
Hogy a férfiak manapság már elfelejtették, hogy mit jelent Férfinak lenni? Hogy egy igazi Férfi a tenyerén hordja asszonyát? Hogy a lábai elé helyezi a zsákmányt? Hogy kedvére tesz, ahol csak tud?
...hát az legyen az ő bajuk. Ők fosztják meg önmagukat attól az érzéstől, milyen is Férfiként élni.
Egy Nő emiatt nem szabad, hogy szomorú legyen.
Egy Nő ezeket a "férfiakat" a helyükön kezeli.
Ez a legkevesebb, amivel tartozik nekik...
...
Mikor a múlt héten egyik nap bementem az irodába, a szokásos reggeli köszöntés után Morgó hatalmas lelkesedéssel pillantott rám.
- Tudom már, mik vagytok ti!
Nagyon kérdően nézhettem, így lelkesen folytatta:
- Ti minglik vagytok!!!!
- ???
...és itt kiselőadás következett a mingliségről, jelezvén, hogy Morgó haverom korszerűsítette ismereteit modern kori párkapcsolatok témakörében.
...
Ming Lee alighanem a legújabb kínai akcióhősnő. Bruce Lee női megfelelője. Haja hollófekete, bőre porcelánfehér. Törékeny alkata ellenére remekül karatézik, nem felejt el közben nagyokat sikkantgatni, mint Görbe Nóra annakidején. Természetesen átvágja magát az összes nehézségen, péppé ver néhány tucat rosszfiút, a tárgyalóteremben jobban érvel, mint Petrocelli, és a betonkeveréshez is jobban ért nála. Kisüt hajnalban 20-30 palacsintát, gázt szerel, ablakot pucol három lakásban, eligazítja a hanyag de ennek ellenére követelődző munkásosztályt, nem fárad a kamaszkorú populáció dresszírozásában, befizeti a villanyszámlát, kicsit bloggerkedik, fényképezget, olvas, kézimunkázik és mellesleg könyvel és angolul tanul...
...aztán mikor itt az ideje, piros rúzst ken szigorú ívű ajkára és rózsát tűz a hajába. Illatfelhő úszik utána, amikor is randevúra vonul... a 2523.folytatásban.
...
Ming Lee egy valóságos földi csoda.
Komolyan.
Minden hódolatom az övé.
Imádom ezt a csajt.
:)))
2012. december 15., szombat
2012. december 13., csütörtök
Téli berek
Ma délelőtt, mikor rászántam magam az indulásra, ezer ágra sütött a nap. Ettől minden olyan gyönyörűséges lett, hogy már a hideg sem tudta elvenni a kedvemet. A villamosmegállóhoz érve eszembe jutottak a darvak és a nagy kócsag, amelyeket tegnap láttam a kiszélesített pataknál. Éreztem, hogy a fényképezőgép nem nyugszik a tokjában.
Beadtam a derekamat, és elindultunk gyalog.
Ugyan a darvak ma nem jelentek meg, és a kócsag is "lőtávolon" kívülről figyelt (hiába, kicsi a zoomja a gépnek), azért sikerült sok szép és hangulatos képet készítenem.
Ezekből hoztam ma estére Nektek.
Beadtam a derekamat, és elindultunk gyalog.
Ugyan a darvak ma nem jelentek meg, és a kócsag is "lőtávolon" kívülről figyelt (hiába, kicsi a zoomja a gépnek), azért sikerült sok szép és hangulatos képet készítenem.
Ezekből hoztam ma estére Nektek.
Itthon
A tél színei
A kamaraerdei villamos-végállomás
Én
A mini-vízesés télen
Imádom a kék ezer árnyalatát, amelyek mintha önálló életre kelnének egy-egy képen.
A Természet templomában...
Tóváros
Ticsi Tacsa :)
Fagyos, kék, gyönyörű
Még. Kék.
És még,
...és még. (Itt már látható szegény Eiffel-torony egy levágott ága - kinyúlik a vízből, mintha segítségért kiáltana.)
...a tuskója...
...a kiszakadt töve... nyáron még állt. Meg is beszéltük az alatta horgászó hajléktalannal: ő a mi Eiffel-tornyunk.
Sajnos már nincs. Kidőlt.
Kék, jég...
Olyan igazi téli berek hangulatuk van ezeknek a képeknek...
mire idáig értem a -5 fokban, már teljesen kiszellőztem. Nem maradt más, csak az életöröm, a Levegő és a Napsütés.
Mert élni, igenis, jó dolog.
2012. december 12., szerda
A Ji-King tanácsai 2013-ra
Talán az ismétlődő dátum az oka, talán a névnapom, de ma végre összeszedtem a bátorságomat. Mécsest gyújtottam, pénzérméket vettem elő, ahogyan azt kell. Kicsit meditáltam, aztán nekiálltam megalkotni a Jósjelet.
A kérdésem az volt: Mi a teendőm 2013-ban? Hogyan juthatok előbbre?
...
A válaszban legelőször az lepett meg, hogy milyen sok a változó vonás. ...újraírhatom a sorsot? - ez volt az első kósza gondolat, ami átszűrődött a tudatomon.
Aztán nekiláttam a megfejtés keserves - szép munkájának.
És itt jöttek a további meglepetések.
...
A jósjel, ami kijött, a 6-os volt.
...
A Viszály.
(Képjel: Peres száj és a nyilvánosság. De még inkább: a száj a világba kiált - s mellette a meghasonlás képe.)
"Viszály. Légy igaz. Ne légy a helyzettől döbbent!
Középpontba térni: üdvös. Végigvinni: kudarc.
Látni a Nagy Embert: kívánatos.
Nem kívánatos átkelni a Nagy Vízen."
...
Rögtön eszembe jutott a ma délutáni beszélgetésem kedves régi kolléganőmmel - akinek épp számosan számtalan peremről és csatámról meséltem, s visszacsengtek a kimondott szavak: "Én már nem hagyom magam. Ha megtámadnak, visszatámadok..."
...
A helyzet vitás.
Drámai, mint egy per, amelyben ellentétes nézetek (érdekek) csapnak össze. (Miért nem csodálkozom???)
Vagy benne vagy már, vagy éppen most mégy bele. (Benne vagyok. Nyakig.)
A Ji-king a következőket mondja.
Valódi viszály csak egyetlen van: az önmagunkkal való meghasonlás. A belháború. A
kétség. Amikor hisszük is, nem is. Akarjuk is, nem is. Kimondjuk és megbánjuk. Amikor fél szívvel
teszünk valamit.
„A tett halála az okoskodás.”
Amikor félelmemben vakmerő vagyok. Amikor vakhitből vagdalkozom, s nem merem kinyitni
a szemem, mert félek, hogy nincs igazam, s nem tudok elszámolni véres áldozataimmal.
Amikor lelkem mélyén nem értek egyet magammal.
Ez a mai ember alaphelyzete: a tudat s a tudattalan közötti viszály. Az egónak a viszálya a
Fensőbbrendű Énnel.
Az ego lényege: mindennel és mindenkivel vitába szállni. A viszály az ego lételeme, amelyben
kétségbeesett kéjjel fürdik.
A Ji-king azt mondja: Csung! Térj vissza a Középpontodba! Ott nincs viszály és kétség -
csak Egység van.
És óvakodj „végigvinni a csatádat”, mert a végén - akár nyersz, akár vesztesz - csakis baj
vár rád, s örökössé teszed a viszálykodást.
Az örvényből is úgy tudsz megszabadulni, ha orrod befogva szépen lebuksz, s lekúszol mozdulatlan,
középponti tengelyén - és úgy fulladsz meg, ha csapkodva odaúszol, ahol a legvadabbul
kavarog a víz.
A kínai megveti a vitát. „Aki vitatkozik - mondja Csuang-ce -, az nem lát mélyre... Ha a szavak
vitatkozni próbálnak, nem érnek el semmit!”
Vitával még soha ember el nem intézett semmit!
„A tao révén - mondja a bölcs - minden ellentmondás egymásba hatol és eggyé lesz.”
Ne a saját igazságodat keresd; emelkedj a Határtalanságba!! A viszályt elsősorban a saját fejedben
kell megoldani. Ha te „együtt vagy önmagaddal”, a külső viszályt már könnyű rendezni.
A Jósjel azt mondja: a legrosszabb, ha a viszályt agresszióval akarod megoldani. Most
semmit se kezdj, mert túlságosan sok az ellentmondás. Várd ki a jobb időket s légy kész a kiegyezésre.
...
Mire idáig jutottam, pontosan tudtam, hogy mire vonatkozik ez a tanács. ...hisz nemrég még ide is lejegyeztem, hogy nő bennem a tehetetlen düh az ellen az ember ellen, aki nagyban hozzájárult a jelenlegi áldatlan állapot kialakulásához - aki mindezek ellenére van olyan pofátlan, hogy még követelődzik - és akitől megfagyhatnak éhen a gyerekei.
Épp a múltkor gondoltam arra - igen, a harag és a bosszúvágy szülte a gondolatot - hogy praktikus lenne végigvinni a történetet, ha már eddig ő erőltette. Praktikus lenne ragaszkodni ahhoz, hogy a záró vagyonmérleg negatív egyenlegének a felét a Bíróság ítélje meg a javamra, és ennek végrehajtása ügyében intézkedjek is.
Hát azt hiszem, hogy mindenekelőtt valamit kezdenem kell ezzel az előtörő agresszióval, meg kell találnom belső középpontomat, mielőtt bármilyen további lépést tennék.
Az első, nagyon komoly tennivaló, hogy elengedjem magamtól a haragot.
Egyszerűen csak hagynom kell, hogy távozzon.
El kell képzelnem, ahogy lassan-lassan elillan, mint a sötét füst. Elkeveredik a kék levegőég csodás végtelenjében. Eltűnik, eloszlik nyomtalanul.
...
A Ji-king azt tanácsolja, ne menj bele a viszályba.
S ha már belekerültél, minél hamarabb gyere ki belőle.
Ez a tanács távol esik a mi szemléletünktől, gyáva meghátrálásnak tartjuk, s ezért magyarázatot
kíván.
A japán budo („harcművészet”) szó első szótagjának (bu) jelentése: „megállítani a rombolás
fegyvereit.” Így tanítja Uesiba mester, aki azt mondja: a budo lényege a harmónia és a szeretet.
Minden Egy és összetartozik.
Ennyi egy szamuráj hitvallása, nem több. Nincs olyan hit, felekezet, vallás, vélemény, érdek,
filozófia, párt, politika, amiért ő kardot rántana.
Egyetlen eszménye, amiért az életét is odaadja: a viszálytalanság!
Ezt az eszményt először önmagában valósítja meg.
A viszálytalanság - benső béke - nemcsak vallása, de lelkiállapota is. Ő az a „szelíd, aki
örökli a földet” - ahogy Jézus tanítja.
Viszály csak azokban van, akik megtámadják!
Ilyenkor a szamuráj előhúzza kardját, de csakis azért, hogy mások viszályát rövidre zárja, s
minél előbb helyreállítsa a harmóniát. Ellenfelei saját viszályuknak lesznek áldozatai - ennyi történik
ilyenkor, s nem több.
Jézus is így működött. Soha senkivel nem vitatkozott („te mondád!”), nem hadakozott, nem
akart senkit legyőzni, s amikor Péter kardot rántott, felhívta a figyelmét a karma törvényére: „Aki
kardot ragad, kard által vész el!”Jézus egységben (szeretetben) élt az emberekkel.
Az emberek nem éltek egységben vele - vagyis a viszály nem Jézusban, hanem az emberek
lelkében volt, s van a mai napig is! Képtelenek vagyunk átélni, hogy ellenségünket szeretni kell, s
ha megütnek, oda kell fordítani a másik orcánkat is, hogy nem ellenállni kell a gonosznak, hanem
hagyni, hogy saját viszálya föleméssze, hogy a „Nekem van igazam!” rögeszmés indulatába belezuhanjon.
A hitviták értelmetlenek. Éppen a lényeget, a szeretet szellemét sértik, évezredeken át: nyilvánvaló,
hogy az igazság egyik oldalon sincs.
Az „elvek” - Hamvas szavaival: „fedőelméletek” - csupán arra valók, hogy eltakarják a viszály
eredeti okát: az érdekek ellentétét.
Győzni a viszályban nem lehet, csak felülemelkedni rajta.
A hitviták épp olyan végtelenek, mint a vérbosszúk.
A viszály nem addig tart, amíg győzöl vagy vesztesz, hanem addig, amíg ki nem lépsz
belőle!
Erre tanít a Szung jósjele, mely mindjárt a Jelképben azt mondja:
„Az Igaz Ember, mielőtt belekezdene valami újba, felszínre hozza rejtett ellentmondásait.”
Így lehet megelőzni a viszályt.
Az éber szellemiség - mint a jó sakkozó - előre látja egy-egy lépés valamennyi következményét.
Gondolatban végigjátssza a partit, s ezért később nem éri meglepetés.
De lehet az is, hogy úgy dönt, ez nem az ő partija, és bele sem fog az egészbe.
Jó döntés az, amikor a Bölcs dönt bennünk, aki - mielőtt a megvalósítás útjára lépne - az
egész mesét, amit végig kéne csinálnia, csupán mentálisan, képzeletében megidézi.
A viszályt, ha csírájában van, nem szabad megérlelni!
A Szung óvatosságra int: fontold meg, kikkel társulsz, mit tervezel, mire szerződsz és
hogyan! Vizsgáld meg „igazadat”.
Ha viszályba kergető, izgága, konok „igazság”, tudd, hogy van ennél bölcsebb igazságod
is.
Ha már viszályban vagy, ne egódtól, hanem lényed Középpontjától várd a megoldást.
...
"Viszály csak azokban van, akik megtámadják" - igen, ezt a lelkiállapotot kell elérnem. Ez a cél.
Azt hiszem, sokat kell dolgoznom rajta. ...bár, a Sors jó rendező. Adott erre a nagy munkára közel két hónapot.
Talán elég lesz.
...
Mikor idáig jutottam, furcsa nyugalmat éreztem. Mintha máris átéltem volna azt az élményt, mikor az ember megleli saját Középpontját.
Hasonlatos volt a megkönnyebbüléshez.
...
És most lássuk a változó vonásokat.
...
2. Nem tudod a viszályt uralni. Térj vissza magadhoz (cuan), s menekülj vissza erős városodba!
Néped és a sok száz otthon így marad mentes a bajtól.
A helyzet nemcsak a túlerő veszélyére utal, de arra is, hogy fejetlenül küzdenél. (Gőg? Indulat?
Hamis önérzet?) A kínai Patkány a bölcs alkalmazkodást és értelmet jelképezi. A szövegben
előforduló cuan képjel egy patkányt mutat, amely visszabújik a lyukába, megmentve ezzel önmagát
és övéit.
3. Táplálkozz a régi hagyomány erényeiből! Veszély, de üdvös vége lesz. Ha netán királyt
szolgálsz, ne saját műre törekedj
A vonásnak sokféle értelmezése van. Lényege, mint a 2. Kun jósjel 3. vonásának: a szolgálat
a fontos, nem az egyéni elismerés! Ha önállósítani akarod magad: viszályt szülsz.
A régi hagyományok lényege, hogy Istené a hatalom és a dicsőség. A veszélyt az jelenti,
hogy ez ellen tiltakozol. A helyzet kulcsa most nem a kitörés, hanem a meglévő megbecsülése.
4. Ne bonyolódj viszályba! Fordulj meg a sorsod irányába! Béke s önmegtagadás nyit
utat számodra.
Amit meg kell tagadnod: türelmetlenség, önfejűség, agresszivitás, s a „küzdök az
igazamért!” - önáltató gondolata. Valódi sorsod most nem a háborúság, hanem a békesség oldalán
van. Ne akarj győzni, akkor se, ha gyengébb az ellenfél! Ha mások hívnak ki: ne vedd fel a kesztyűt!
(Ferdinándot, a mesebeli bikát semmiféle vörös posztóval nem lehetett döfésre ingerelni,
mert az aréna illatos virágait szagolgatta)
6. Talán bőrövvel is kitüntetnek. Hajnalig háromszor is letépik rólad.
Aki sorsa ellen küzd, lehet, hogy átmeneti csatákat nyer, de a háborút végül elveszti. Aki konokul
végigviszi az esztelen küzdelmet, pillanatnyi diadalt arat, de utána sorozatosan megszégyenül.
Ne légy „gőgős sárkány” - mert győzelmed kéje rövid ideig tart, de a megszégyenülés karmikus
terheit hosszan hurcolod majd.
...
A 2. vonás továbbviszi az alapgondolatot, amennyiben a fejetlen, negatív érzelmek által vezérelt küzdelmek negatív végkimenetelére figyelmeztet.
A 3. már ennél kicsit többet mond számomra: megemlíti a királyt, akit szolgálok. Vagyis: a gyerekeim érdeke fontosabb, mint az, hogy én győzedelmeskedjek... sokkal fontosabb, hogy meglegyen mindaz, ami Isten törvénye szerint nekik jár - még akkor is, ha ezt a tényt az egóm nehezen viseli.
A 4. vonás még ennél is tovább megy: akkor se keveredjek viszályba, ha ingerelnek.
...igen, gyakran érnek indirekt impulzusok, melyek növelik bennem a türelmetlenséget, agresszivitást, önfejűséget... sok ilyen van, nap mint nap, és mostanában nehezen tudom kezelni őket.
A 6. vonás? ...mindezek összefoglalása, a legerősebb figyelmeztetés, a karmikus következményekre való utalással.
...
Hát van min dolgozni.
...
És, hogy mi lehet mindebből, ha sikerrel megoldom a feladatokat?
...
26. Ta Csu.
Nagy erő összegyűjtése.
(Képjel: Egy hatalmas Ember kiterjesztett karokkal - a „Nagy” jele - és termékeny, fekete
föld, amely a folyó felgyűlt iszapjából keletkezett.)
A teremtő energiák lassacskán gyülekeznek - élni azonban az ilyen nagy erőkkel csak akkor
lehet, ha az alkalmazáshoz a feltételek megértek.
Korai cselekvés kapkodáshoz, az erők elfecsérléséhez vezet. A szelídítetlen erők égetnek. A
tettet meg kell érlelni.
Ahogy egy terhes asszonyt feszíti az új élet, úgy feszülnek most benned jövődet teremtő
energiák.
Türelem. Kitartás. Várni s érlelődni! A megérett gyümölcs magától lehull.
Az út nyitott előtted. Üdvös időszak. Ha megértél: indulhatsz!
Erőt gyűjteni azt is jelenti, hogy fölöslegesre nem szabad elpazarolni. Az igazi feladatra kell
összpontosítani.
„Emlékezetem lapjáról letörlök minden léha jegyzetet, hogy csak parancsod éljen, egyedül!”
- kiáltja Hamlet királyfi, amikor apja szellemétől megtudja, mi a sorsának a feladata.
Jól teszed, ha kilépsz megszokott környezetedből.
Tágabb körbe - túl eddigi határaidon.
„Az Igaz Ember ősi hagyományok titkát kutatja, s lefordítja saját korának nyelvére.
Innen tudja, mi az üdvös cselekvés.”
A Hegyben Égi erők rejlenek - ez a két kua alkotja a jósjelet.
A nagy akció előtti létfázis ez: összegyűjteni, felhalmozni, koncentrálni, a visszatartott erőt
megérlelni, megszelídíteni - és feltör majd, mint a forrás.
...
A jövő év második fele is érdekes időszaknak ígérkezik.
Hosszú, és kalandos utazás az Élet.
Meg kell tanulni tudatosan, örömmel lépkedni rajta.
Szívmelegítő
(A szíveket a Deák téren, kora délután fényképeztem. A kezem majdnem lefagyott, azt hittem, kiesik belőle a fényképezőgép. :))
...és, ha már Gábor vagyok - mikor, ha ma se? :)
2012. december 11., kedd
Márai Sándor: A szeretetről
"Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, hogy soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, támadással, váddal, vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni, de a szeretet szuverén."
(Képek: 2012-07-16, Tóváros)
2012. december 9., vasárnap
Kötéltánc
(Nik Wallenda)
A kötéltánc maga az élet
fennmaradni csak ez a lényeg
sorsát követi ott fönn minden ember
billegünk mint kényes balerinák
a porból aki rontott újra felkel
túléli de többé sose jut át
A kötéltánc szigorú élmény
nincs megállás a borotva élén
sorsát követi ott fönn minden ember
billegünk mint kényes balerinák
a porból aki rontott újra felkel
túléli de többé sose jut át
A kötéltánc megtanít arra
az egyensúly se jobbra, se balra
sorsát követi ott fönn minden ember
billegünk mint kényes balerinák
a porból aki rontott újra felkel
túléli de többé sose jut át
sorsát követi ott fönn minden ember
billegünk mint kényes balerinák
a porból aki rontott újra felkel
túléli de többé sose jut át
...90 nap. Csak 90 nap... 90 méter... 90 pillanat. 90 szenvedés, és a túlparton leszek.
Ott kell lennem.
Omega: Kötéltánc
2012. december 6., csütörtök
Esti fecsegés (a palló)
...azért nem könnyű nektek. Nem elég, hogy a facét teleraktam velük, de még itt is ezeket kell néznetek. Legmélyebb bánatotokra el kell hogy mondjam: tetszenek ezek a képek. ...ha nem is mind, de van itt kettő-három, amelyek születésekor ismét éreztem azt a könnyű izgalmat, rebbenő boldogságot, ami az igazán jó képek készítésekor kap el... Alkotás öröme? Olyasmi. Hogy ez most itt van, ezt csak én látom, és ezt látom benne. Lefotózom, és akkor más is láthatja, mit láttam... azok az emberek is észrevehetik, akik esetleg elmennének mellette...
Nagyon tudatosan próbálom úgy beosztani a napjaimat, hogy minden napra jusson valami kis öröm. Mert most, hogy itt a tél, hideggel súlyosbítva a pénztelenséget, igen könnyen elkaphat a depresszió. De én ezt nem akarom, ezért minden nap teszek ellene. (Tessék. Elismertem. Hajlamos vagyok rá. ...bár bogyót sose szedtem, szerintem nem is fogok, sőt, még a Garrone-projektet is elnapoltam bizonytalan időre. Egyébként meg: aki ilyen nehéz élethelyzetet, ilyen ügyesen meg tud oldani, vagy jobban, annak bármikor. Személyesen. Értitek.)
...a deszkapallós hasonlaton viszont napok óta gondolkodom. Mely szerint: a pallón csak nyitott szemmel, koncentrálva lehet eredményesen áthaladni... vagy ilyesmi (pontosan már nem is tudom, de ez a lényeg). Az első reakcióm az volt a dologra, hogy ez egyszerűen nem igaz.
A deszkapallón való áthaladásra van egy másik, remek taktika. Úgy kezded, hogy jól becsukod a szemed, nehogy megzavarjon a palló két oldalán ásítozó mélység. ...nem, egyáltalán nem akarod az érzékszerveiddel és a logikáddal megoldani a feladatot. Szó sincs róla.
Egy ideig csak állsz, mélyeket lélegzel, befelé koncentrálsz. Egyszer csak elkezded érezni, hogy mit kell tenned.
...és akkor lassan, lassan, a lábadat nem emelve, hanem csúsztatva, centiről-centire araszolsz előre. Érzed a homlokodban a vér lüktetését, érzed a mélység hívását a két oldalon. Érzed a talpad alatt a palló biztonságot adó rostjait... talán még a fa illatát is érzed, melyen járnod kell, azt a halvány fenyőillatot. Ezekbe a leheletfinom érzékelésekbe kapaszkodsz, és lassan, óvatosan tapogatva haladsz... néha bizonytalanul megállsz, és csak akkor indulsz újra neki, ha elég bátorságot gyűjtöttél a következő centik megtételéhez.
De a pallón máshogy is át lehet menni.
Van, aki csak leszegi a fejét és átrohan. Ő már rég a túlparton van, mire a palló elmozdulna. (Szerencsés ember).
Olyan is van, aki egyszerűen nekiáll, és kiszélesíti a pallót. Kocsiutat, de minimum járdát készít belőle. ...ők az igazi Mesterek.
...és persze vannak, akik a célra koncentrálva, a józan eszük szerint egyszerűen csak nekiindulnak, ...és átmenek.
De egy biztos: bármelyik taktikát választja is valaki a pallón való áthaladáshoz, a dolog mindig kétesélyes marad.
...elég egyetlen rossz lépés...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)