Nagyon jó volt a gerincemnek az egy hét Hajdúszoboszlón. Tulajdonképp maga volt a nihil, a pihenés netovábbja, melyet virtuális anyukámnak köszönhetek. Nagyon hálás vagyok érte. Nélküle sose lehetett volna részem ebben az élményben.
Csodaszép meseházikóban laktunk, nagyon szép apartmanban, a központban. ...kár, hogy néhány dolog nem a terveink szerint alakult, de remélem, hogy a lehetőségekhez mérten azért így is jól érezte magát velem. Sokat beszélgettünk, meséltük életünk valós és virtuális élményeit, sétáltunk is, voltunk kicsit szórakozni is - kellemes és pihentető volt a program, nem lehet feszítettnek mondani - de abból épp elég is volt az elmúlt években.
Emlékezetes marad számomra a sok beszélgetés, a Kemencés csárda, a vízilófül-hajtogatás :), a pisztrángebéd, a kávézások. Volt mód passzív némettudásom enyhe átmozgatására is, és a szoboszlói hölgy is érdekes (és szomorú) történetet mesélt a karóba húzott harangokról.
Érdekes volt felfedezni azt is, hogy szent meggyőződésemmel ellentétben létezik SZTK alapon olyan gyógyító (karbantartó) tevékenység, mely nem csak kellemes, de hasznos is. ...igen, vidékről innen-onnan hallottam már pozitív tapasztalatokat a magyar egészségügy más területeiről is... de itt Budapesten nem ez a jellemző. Még a fürdőkórházi ellátásokra se.
Apró példa: indulás előtt felhívtam a háziorvosomat, hogy adjon beutalót a fürdő reumatológusához. Azt mondta, hogy ő nem adhat, legfeljebb csak a lakóhelyem szerinti reumatológiai szakrendelésre. Tehát ne reménykedjek. ...Szoboszlóra érve kiderült, hogy beutaló nélkül is felírja nekem a fürdő orvosa a szükséges kezeléseket. És az egy heti összes kezelés, a fürdőbelépővel együtt, töredéke volt annak, amit Édesanyámtól (aki pedig közgyógy-ellátott) kérnének Budapesten csak a masszírozásért. (Ja és nem várta el az orvos se a hálapénzt. Pedig mifelénk az szinte kötelező).
Nem tudom, miért ilyen embertelenek a budapesti orvosok, mikor a vidékieknek sokkal kevesebb a lehetőségük a plusz pénz szerzésére... lehet, hogy épp ezért.
Mindenesetre a fürdőkúra remek volt, pár nap után úgy akasztottam magamat nyakkal a súlyfürdőbe, mintha egész életemben ezt csináltam volna, az iszappal pedig komolyan kokettáltam, hogy kellene hozni haza pár kilót és mikróban időnként felmelegíteni... erről azonban elég hatékonyan lebeszélt valaki :-)
A délután két órai pankráció a hét végére társas összejövetellé szelídült, bár nem annak indult. Egyáltalán nem ilyenek ugyanis az eredeti elképzeléseim a társas összejövetelekről...
A külső termál medencében, a vízsugár alatt történt, hogy előjött belőlem a kecsketermészet. Már megint. Kis lábacskáim megvetve, fejet leszegni, szarvak előre... és mekegni, mekegni, mekegni... :)
Szokás szerint egyáltalán nem ok nélkül: fél órát vártam a nagy erejű vízsugárra, hogy masszírozza ki a hátam fájó izomcsomóit - mikor jött egy csoport külföldi férfi és majdnem kilöktek alóla. Külföldiül közölték, hogy ők külföldről jöttek és húzzak el onnan. (Nem akarok nációkat gyanúsítani, de szlovákok vagy lengyelek lehettek..) Erre én magyarul közöltem velük, hogy akkor menjenek haza fürdeni, és azért se jöttem ki a vízsugár alól még 10 percig. Ordítottam, toporzékoltam, "véletlenül" ráestem az engem kilökni készülőkre... igazi show műsor volt, a magyar vendégek emelkedő rokonszenvvel figyeltek. Végül jött két nagy darab magyar férfi, (alaposan elmagyarázták, hogy nem illendő így bánni egy nővel), és Mr. Külföldi és bandája visszahúzták szarvaikat.
A következő napokon a magyar vendégek fogadtak be a saját "forgó"-jukba (mint megtudtam, az a szokás, hogy két-három percenként váltják egymást de mindenki többször sorra kerül - hogy ebben mi a jó, ezt ne kérdezzétek, nekem jobb lett volna napi 1*15 perc, mint akár 20*2... két nap után el is ment a kedvem az egésztől. Illetve, addigra már használni kezdett a masszázs, kiegészítve az iszappakolással és súlyfürdővel. Az utolsó napon meg is beszéltük a masszőrömmel, hogy ha még egy hétig lenne lehetőségem folytatni a kúrát, alighanem hosszabb időre rendbe jönne a hátam...
Ami a nyaralás egyéb hozadékait illeti, ha másra nem is, de legalább arra jó volt a hülye kérdésem, hogy elmondjam Neked, hogy mi is okozza a kisebbrendűségi érzésemet Veled kapcsolatban. ...végre komolyan vetted, azt hiszem, és ez jó.
Én pedig megpróbálok minél kevesebb szorongással élni a jövőben. A szorongás olyan, mint egy gát. Eltorlaszolja a víz természetes folyását, mögötte felduzzad, örvényleni kezd a mélység és ez az örvény könnyen magába szippanthat. Meg kell tanulnom, hogyan kell átvágni a gátakat...
Ha ma megkérdeznéd, hogy rosszul esik-e még, azt mondanám, hogy persze. De azt is mondanám, hogy nem ez a lényeg. ...sokkal fontosabb, hogy szeretjük egymást. Mert tudom, hogy szeretjük. És ha Te úgy érzed, hogy így helyes, akkor legyen így.
Érdekes fejlemény az is, hogy sminkelésre ítéltettem :) ...túl jól sikerültek azok a képek, azt hiszem :))) Még ilyen se fordult elő velem. :))
Egyre nehezebben élem meg a távollétet, ...és nagyon nagy öröm volt a viszontlátás. Csendes, lassan növő, igazi öröm.
Lionel Richie: Hello
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.