Április eleje van. Megítélésem szerint le vagyok maradva mindennel (is). És nem, nem vagyok toppon, ami a könyvelői feladatteljesítést illeti. Az elmúlt hetek nagy eltereléseket hoztak: egy NAV vizsgálatot egy link ügyvezetőre, aki ezt most sajnos megszívta; ezzel való sok munkát zéró fizetség mellett; emiatti csúszást a többi dolgaimmal; sok fölösleges kört és egy elemi félelmet a kudarcoktól, ami rám eddig nem volt jellemző és nem is kellene ebbe az energiába beleragadnom... de nehéz kimászni belőle.
Az Ügynökség Közgyűlése legalább megtörtént, de van még két könyvvizsgálatom, melyekkel sehol sem tartok; s a számtalan kis cég zárása is lassan a nyakamra érik.
Az állatok is sok energiát vittek el; s bár hetekig küzdöttem, a végén mégis elcs.sztem: bár a kis kecske szépen fejlődik, de a csirkéket túl korán helyeztem ki a többiek közé; a lámpa elromlott, és a Wyandotten állományt reggelre holtan találtam, megfáztak. A saját tojásból kelt fogolyszínű magyarok köszönik, jól vannak, és az olasz csapatból is csak pár áldozat lett - de a Wyandottenek, akikkel együtt keltek, - azok nem élték túl a lehűlést.
Ez elkeserített; de nem adom fel. Tavaly a kutyák okoztak károkat, idén a lehűlés - a nyáron olyan előnevelőt kell építeni, amiben ilyen problémák nem lépnek fel...
Mindenesetre az állattartás költséges hobbi, de van egy jövőképem ezekkel a fogolyszínű őshonos magyar tyukicákkal, mert látom, hogy ellenállóbbak a helyi viszonyokat illetően, mint a külföldi népesség, és azt is, hogy igen szépen tojnak. Mármint, ha Karcsicska, a kakasuk, le nem gyalulja a maradék tollat is a hátukról.
Karesznek egyetlen előnye van: génjeit számolatlanul osztogatja a baromfiudvarban lakozó asszonyságoknak, így számos utódja kezdi meg pályafutását rövidesen. Ezt az el nem hanyagolható tulajdonságát még hasznosítani kívánom néhány tucat csibe erejéig, de ezt követően, valamikor Szentiván környékén, romantikus búcsút veszünk egymástól egy bográcsos kakaspörkölt kíséretében.
Terveim között áprilisra a zárlati munkák mellett kutyulógia szerepel: Onyx diszplázia szűrése, Mogyoró fedeztetése mellett jövő héten Kecskemét felé veszem az irányt, kölyök nézőbe. Onyxnak kell vegyek egy kis menyasszonyt, s klubtársam kutyája épp lebabázott.
Emellett el kellene jutnunk végre odáig, hogy kiadjuk a lakást; ez a lakáskiadás olyan, mint Luca széke, rohadt lassan halad, mint valami olyasmi, amit a fiam nem igazán akar, de tudja, hogy meg kell lépni, mielőtt valami nagyobb geb.sz lesz.
Mindezek mellett négmi cégjogi átrendeződést is eszközölnöm kell - ezek csupa olyasmik, amik egyelőre csak viszik a pénzt, nem hozzák.
Karcsicska génállományára alapozva szeretnék egy harminc darab tojótyúkból álló állományt létrehozni; a múltkor feltett valaki Facéra egy kalkulációt, hogy hasonló nagyságrenddel manapság olyan havi 40 e Ft tiszta nyereséget lehet realizálni. Ez nem valami sok, viszont, ha őszinte akarok lenni, nem is az a munka, amibe meg kell szakadni. Szinte ingyen, hobbiból meg 40 e Ft is nagyon jó.
Minden jó, amiért nem kell dolgozni. És amit az ember szívesen csinál, az nem munka.
Csak a helyek kialakítása, no az forrásigényes sport.
Igazából valószínűleg az a legnagyobb probléma ezzel a könyveléssel, hogy sokkal többet járnak a gondolataim az állataim körül, mint a zárásnál. Így persze nem is érzem azt a minden évben kicsináló zárlati stresszt, csak tudom, hogy rossz vége lesz ha nem táltosodok meg hirtelen.
Az Iwatch, Iphone vásárlás a másik, ami elterelt teljesen. Azaz... nem, ez csak az eszköze a sportos életnek; remek eszköz, esténként, mikor még hiányzik 250 elégetett kalória, rávesz arra, hogy ugráljak háromnegyed órát... hogy másnap alig bírjak kimászni az ágyból, nemhogy könyvelni, de mindenre is alkalmatlan állapotban lézengjek fél napokat.
Na igen. Viszont érzem, hogy használ. Nem csupán azért, mert a VO2 szintem lassú javulásnak indult, de azért is, mert már kevésbé fájnak az ízületeim, könnyebben megy a mozgás...
Minden tökk jó, csak könyvelni ne kelljen :D :D :D ...muszáj lesz gyakrabban meghallgatnom a Vízesés meditációt, mert egyre kevésbé találom örömömet abban, hogy mindenki kertecskéjét locsolgassam, a sajátom meg kopár maradjon. Azt hiszem. Pedig az sem a megfelelő módszer a zöldítésre, ha abbahagyom a locsolgatást....
Össze kell szednem magam, hogy ne legyek ennyire szerteszét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.