az elmúlt hónap ismét egy, évtizedes távlatban is nehéznek számító időszak volt kicsi életemben. Színek és évek, van egy ilyen Kaffka Margit könyv, s milyen helyt álló ez a megfigyelés: bizonyos időszakokhoz bizonyos színek rendelhetők - a bennük rejlő érzelmi töltés szerint.
Itt nálam a gyász feketeségét a harc lángoló vörös-narancsa váltotta; ezt nem csak a szomszédasszonnyal vívott háborúság, de számtalan egyéb megnyílt frontvonal is jelezte májusban; s bár érezhető, hogy a csúcspont után lanyhul a harcos energia, de még odébb van a nyugvópont.
Nagyon sok minden történt a külvilágban. A bátyámmal sikerült előzetesen megállapodnunk; valamiféle kezdetleges tervet is sikerült összeraknom a teljesítésről; Mogyoró megkapta a törzskönyvi regisztrációját; s bár a csípője csak D besorolású, de az egy alomnyi törzskönyvezhető kiskuvaszra megkaptuk az engedélyt. Regisztráltam magam mint kutyatenyésztő őstermelő, van FELIR számom, Mogyorónak érme, elindítottam magam, az állattartó telep és a kecskék nyilvántartásba vételét is. Jól is tettem. Történt egy olyan sajnálatos esemény, hogy a kis kecsik átszöktek a kutyákhoz, mikor nem voltunk itthon, s azok megkergették őket. A kergetőzés során Bambi (a kicsik: Felhő, Zsömle és Bambi; a kis Ördögöt - a kis bakot - elcseréltük egy lányra, Babára) sajnos megrándította a nyakát, el kellett vinni állatorvoshoz. (Szerencsére egy injekció és egy alvás helyre hozta).
Szomszédasszonyom ezt az eseményt alkalmasnak találta arra, hogy feljelentsen a helyi állatvédőknél; majd mikor azok nem találtak szabálytalanságot, kihívta rám a rendőröket. Azok sem találtak semmit, majd két nap múlva rám küldte a Szurkolók az állatokért brigádot; ezek nem egyszerű népek, de körbe vezettem őket, minden állatot egyesével megszemléztettem velük; majd mutogattam nekik kiállítási érmet, tenyésztésbe vételt, NEBIH regisztrációt, FELIR-t, állattartó telep engedélyezési dokumentációt, Isten bánatos kénköves haragját is, ők meg dokumentáltak szorgalmasan a telefonjukkal, mindent rendben találtak, majd távoztak.
Utólag az ETSZ elnökasszonya világosított fel róla, hogy be se kellett volna engednem őket; a fényképek készítése pedig eleve aggályos adatvédelmi szempontból. Külön érdekekssége az ügynek, hogy bár jelezték, hogy egy lakossági bejelentésre jöttek, mely video kíséretében érkezett; de mikor kikértem a nevezett videót (mely az én telkemen, az én állataimról, engedélyem nélkül készült) érdekes módon se állatvédő szervezet, se a becsatolt rendőr sem tette meg, hogy a rendelkezésemre bocsássa. Holott az végre bizonyítékul szolgálhatna a szomszédasszonyom ideköltözése óta folytatott illegális adatgyűjtési tevékenységéről.
De ez egy ilyen ország. Itt csak az állatokat védik, az embereket nem.
Mindenesetre szomszédasszonyom jelezte, hogy ő hét állatvédő szervezet tagja, még csak kettő volt kint. Esetleg, ha előzetesen bejelentkeznének, süthetnék nekik hamuba sült pogácsát. Vagy cseresznyés lepényt, mostanában az a nyerő.
Vagy feljelenthetem a szomszédasszonyt zaklatásért.
Életem első keltetésénél 78%-os kelési arányt sikerült produkálnom a román csodálatos olcsósított keltetőgéppel, nagyon meg voltam elégedve magammal. 39 csibe kelt ki az 50 tojásból; de egyet sajnos háton fekve találtunk röviddel a kikelése után. Így 38-an maradtak, a teljes létszám életben van azóta is, lassan három hetesek; szépek, nagyok, tollasodnak, falnak mint a sáskák.
A kacsáink is hatalmasra nőttek; bár még csak három hónaposak, de sajnos jószerivel mind gácsér; így közel van már az idő, mikor lekapjuk róluk azt a sok szép színes tollat és mennek a fagyra dideregni.
Kicsit sajnálom őket, mi tagadás. Olyan szépek! ...de az élet már csak ilyen. Ne legyen mezőgizda aki nem tudja ezt a részét is végigcsinálni.
Mindezen mezőgizdaság mellett, s főleg a szomszédháborúság-örökösödés-Banduci probélmák közepette megcsúsztam a mérlegeimmel. Nem is raktam fel a szokásos statisztikát, nincs mivel dicsekednem: még most is több a beadatlan beszámoló, mint a sikerrel abszolvált. Kékhemü morog is miatta; s én azon agyalgok, hogy hogyan tudnám kárpótolni kedvenc, kékszemű főnökömet. Mert igaza van, és mert rendes volt velem, neki köszönhettem a R... cégcsoportot is (akik miatt megcsúsztam a finisben, de most már bízom benne, hogy nem hiába).
Nos... ez ügyben van még mit kaparnom. De kitalálom (kitaláltam) a kárpótlást. Remélem, beéri vele.
Ma június 2-a van, jövő hét végéig tényleg végezni kellene minden függő üggyel.
Egyébként a növekedés gátja lehet; s az nem megengedhető.
Az idei év a külvilágban a növekedés ideje; nőnek az árak, nőnek a gondok, nőnek a lehetőségek (a "probléma" szó szinonímája a "lehetőség", ez örök igazság).
Növöget a kis birodalom is körülöttem. Csak a fájdalmaim ne lennének.
De vannak. Néha egész durvák. Mintha harapdálnák a derekamat.
...Bár, gyanítom, hogy ez idegállapot-függő.
Mégis, a nyáron el kellene jutni egy PET-Ct-re. Biztos, ami... tartóstej.
Ja.
Meditációban kaptam két gondolatot a betegségeimmel kapcsolatosan, feljegyzem őket, mert megfontolást érdemelnek:
Azért vagy beteg, mert sérült benned a szeretet (veszteségek, csalódások)
Látásromlásomhoz:
Nem fontos, hogy láss közelre. Neked a következő 50 évet kell előre látnod.
...mindenesetre érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.