Nyugodtan feküdtem az ágyban. Követtem az utasításokat: bal kéz a mellkasra, a szív fölé.. másik kezem a méhem táján, a hasamon. Amikor az a bizonyos elengedős rész következett, megint csak ott találtam magam abban a bizonyos kis helyiségben, a kazán mellett, kezemben három-négy kicsi kép. Fogtam az egyiket, összegyűrtem, magasba emeltem a tenyeremen..
- Áldozat. Fogadd ezt, mint áldozatot tőlem. Fogadd, változtasd fénnyé, legyen belőle áldás az életemen - futott át az agyamon.
Ebben a pillanatban leomlottak a félhomályos szoba falai, és én kint áltam a gyönyörű, virágos réten, a lemenő nap sugaraiban - s feltartott tenyeremen már nem összegyúrt papírgalacsin, hanem csodásan csillogó vízcseppecskék voltak.
És akkor felnevettem. Feldobtam a vízcseppeket a levegőbe, visszahullottak rám, frissítő érzést kölcsönözve a bőrőmnek és a lelkemnek, és boldog voltam, könnyű és gondtalan. Dobáltam a levegőbe a galacsin-vízcseppeket, és nagy ugrásokkal szaladtam a réten, egyre könnyebben és könnyebben, éreztem, ahogyan fiatalodok - egyszerre egy domboldal következett, s én, mint gyerekkoromban, levetettem magam a fűbe és gurulni kezdtem, gurulni lefelé a nedves, harmatos, illatos fűben - s mire leértem a domb aljába, gyermekké lettem újra. Gyermeki testemben feküdtem ott, lepkék barátja, a pipacsok és kamillák között, ámulva néztem ezt a gyönyörűséges teremtett világot, szívem határtalan könnyűség fogta el.
Maga volt a csoda.
...
Magamhoz térve azon tűnődtem, hogy ez az egész belső utazás a maga szépségével és fájdalmaival, tulajdonképp olyan, mint egy zenés-táncos nagyestés színpadi darab, balett, törzsi táncok, hastánc, küzdősportok, társastánc - mozdulatlanságom tele van mozgással, s ez nem véletlen. Könyvelőként többet ültem már, mint jópár köztörvényes - nekem tényleg az egyetlen módja, hogy megtöltsem a földcsakrámat, s ezzel megerősítsem a kötődésemet a Földdel, az Élettel - nos, az, ha használom a lábaimat, bármilyen nyomorultak is. Muszáj ebből a sok mozgásvágyból valamennyit megvalósítani, ha még élni akarok.
Mindenesetre ha rendező lennék, azt hiszem, megrendezném nagybalettnek, "Gyógyulásom története" vagy hasonló címmel, szerintem hatalmas sikere lenne.
Nálam egészen bizonyosan. :)
...
Egy korábbi, de nem elfeledhető élményem például ehhez a zenéhez kapcsolódik:
Csakrák aktiválása - 2. csakra
Ez a kissé keleties, Ofra Hazára hajazó zene is okozott már érdekes perceket. Még az előtt a bizonyos meditáció előtt hallgattam először, s behunyt szemeim előtt hasam vöröses-narancsos, fájdalmas színű hegységként jelent meg, melynek tetején egy vulkáni kúp időszakosan füstölögni látszott.
Később, a lelki munka egy újabb szakaszában, a sivatagban monoton lépkedő tevekaravánt láttam mindig, valahányszor betettem ezt a zenét. A lemenő nap narancsra festette a sivatagot, narancsra a tevéket, és mentek, mentek, nem tudni, honnan, hová és minek.
Aztán egyszer, a sokadik meghallgatásnál, előpederült a narancs ruhás táncos lány, és elkezdett szökellni, forogni, balettáncolni a tevék és a sivatag fölött.
Felemelő élmény volt.
...
Tele van hát ez az út mozgással, tánccal, színekkel, fényekkel - katarzissal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.