Napforduló

06.21.

Amennyire a téli-tavaszi időszak szárazsággal fenyegető volt, mostanában annyira esős. Mintha az időjárás egyik végletből a másikba esett volna. Medárdi időjárás uralkodik, a viharok hozta rengeteg víz hömpölyög a városok utcáin. Az eper jó részét elverte a jég, ami maradt, kevés és drága. 

Cseresznye lett volna, de nem volt hangulat, idő, energia a szedésére.

Azért még így is fogyasztottam belőle pár kilónyit - meglepően mellékhatások nélkül jól esett, valahogy úgy, mint fiatal koromban.

Közben eljött a tanév vége; minden jegy görbült, tehát ígéretemhez híven a kisgidák mehetnek táborozni, nyaralni. Nem valami nagy dolog ez, mégis jó érzés tudni, hogy ezt meg tudom adni nekik, ha némi logisztika árán is.

Az anyjuk megint szintet lépett a hülyeséget illetően. Lassan rájuk omlik a ház, ha így folytatják. Pintyőke, szép madár, elkeseredetten mutogatta körbe a leomlani készülő putrit, anyósa kalyibáját, ahová a 45 négyzetméterbe zsúfolták be ősszel a létszámot azzal, hogy tavasszal építkezés, toldás-foldás, bővítés kezdődik. 

Június van, építészetnek semmi nyoma, pedig a sok eső tovább rontotta a meglévő kunyhó statikai állapotát.

Azt hiszem, hogy ha nem akarom, hogy Sanci hajléktalan legyen, tényleg ki kell szenvednem magamból valamiféle építészeti beruházást.

Robit figyelgetem egy ideje, és egyre jobban úgy érzem, hogy ő tényleg nagyon élvezi a - viszonylagos - gondtalanságot, amit ez a kapcsolat nyújt számára. Hogy szeret-e? Naná, hogy szeret. Szereti a jólétet. 

Néha, nyomokban, még féltékenykedni is képes, párszor már tetten értem.

Épp csak nem kíván.

Soha, véletlenül se.

Így viszont rém kellemetlen számomra.. ez az egész.

Napközben nem... 

Csak este meg reggel.

Tehát vannak nappalaink, melyek vidáman és tevékenyen, rosszabb esetben magunkba fordult-molyolósan telnek. Aztán vannak éjszakáink, amikor a kézen fogva altatás után (mint most is) olyan energiavákuumot érzek, hogy még fél-egy órát azon sportolok, hogy visszatöltsem az elvesztetteket, - miért kell ez a szertartás, sosem fogom megérteni; szeretlek, puszikák, csók, kézfogás, csicsika, egy ideig még kellemes is; aztán ahogy alszik el, mintha teljesen, tökéletesen lemerítené valami zárlatos szerkezet az akkumulátort bennem; mire hortyog, már alig van erőm; akkor nagy nehezen elhúzom a kezeimet, s  ha esetleg előtte fáradt is voltam, immár  éber és nyugtalan vagyok; mintha minden  porcikám vészhelyzeti üzemmódba  kapcsolna; s rövidesen állok neki mozogni,  nyújtás, lazítás, erősítés - láb- és gerinc torna az energiapótlás, fájdalomcsillapítás, gondolat-elterelés jegyében. Aztán jó esetben egy óra küzdés után nyerek annyi energiát,  hogy végre álomba tudjak szenderülni. 

Hogy ő ebből bármit is érzekel-e... no hát ez jó kérdés.

A férfiak olyan muglik tudnak lenni.

07.

Túl vagyunk a békésszentandrási kiránduláson, ahol afeletti bánatomban, hogy Robi még csónakázni se hajlandó velem, vagy harom kilométert úsztam a hideg Körösben; majd a szaunában ijedten realizáltam, hogy bár 15 perce ülök a forróságban, mégis vacogok.

Előtte Bea olyasmiket vágott a fejemhez, hogy ötven évesen már nem hivatkozhatok a hozott családi mintákra; hogy igenis a saját döntésem minden, amit létre hozok az eletemben, még a Robival kapcsolatos dolgok is; egyébként nem csodálja hogy ilyen szoros ez a kapcsolat köztünk, mert igenis, közel álló szemelyiségjegyeink számosak; s még fizikai síkon sem lat semmi olyat ami kizárhatná a harmonikus kapcsolat lehetőségét - a bajt tehát Roberto eddig átélt tapasztalataiban kell keresni.

Majd jött az általam javasolt közös program elutasítása; a nagy úszás (közelről volt szerencsém egy gyönyörű jégmadarat is megcsodálni - erről fotós barátaim jutottak eszembe, meg a poroszlói poroszkánk - no meg az is, hogy de szívesen megmutattam volna Robinak ha nem lenne ilyen fafejű.. s ettől elszomorodva úsztam tovább).

A szauna után beájultam az ágyba, energiáim végére értem, s a következő napokban csak a minimális kötelességtudat vitt előre a Zéletben - nem túl nagy hatékonysággal.

Két hétig küzdöttem a náthával és vesefájdalommal, hívogattam a doktornőt hiába kontroll ügyben, majd elmentem magán ultrahangra.

A vesém valószínűleg "csak" jól felfázott (hurrá), de.. nos, menjek nőgyógyászhoz, valami van a méhemben. 

Egyelőre csak 7 mm nagyságú. Remelhetőleg "csak" mióma.

Hurrá.

...

Robi az eset után pár nappal nem tudom mit gondolt, kezdeményezett, szexeltünk. (Talán a puszikáknál rendszeresen feltett "de miért?" kérdés világított rá a helyzet fonákságára, nem tudom.

Fizikailag jó volt.. de lelkileg.. nos, hogy igazán jó lehessen, ahhoz bizalom is kell(ene). Főleg önbizalom.. hogy a masik szépnek lát, hogy megfelelek neki.. 

nos, az bennem nincs; félszeg és ügyetlen vagyok, és saját bizonytalanságom miatt bizony nem bántam hogy vége.

És nem, nem vágytam ismétlésre.

...

07.12.

Tegnap Pándra mentünk a keresztgyerekekhez. Elvoltam, ha nem is az én közegem, de vittem hímzést, segítettem főzni, telt az idő. Amíg..

Robit a gyerekek anyja megkergette, nyakon akarta önteni, mi nevettünk, dögmeleg volt, Robi átugrott a korláton, ahogy máskor is..

És lent maradt.

...

A műtéti előkészítőbe este fél 9 felé jutott be; addigra már a vérnyomása is emelkedett, az egész testében éreztem a forrón lüktető, szétáradó fájdalmat - s ismét ledöbbentem, hogy én mennyire szenzitív vagyok, mennyire érzem fizikailag is a hozzam közel állók fájdalmát - eszembe jutott Csaba, hogy mennyi fájdalmat hordtunk ott el ketten; s hogy ez az érzés onnan ismerős nekem. 

Törölgettem Roberto szenvedő, szép kis testéről az izzadtsággal kevert port a nálunk levő nedves törlőkendőkkel, s egyszerre valami hihetetlen szerelem áradt el bennem ez iránt a faramuci fickó iránt, lepkék a hasamban, totális imádás, ahogy a nagy könyvben meg van írva; s ő mint egy igazi kisfiú, halványan, betegen mosolygott; mint aki tudja hogy biztonságban van... anyukájánál. Bakker. 

Azóta is keresem a választ arra, hogy ez most miért, miért így jött ki rajtam... de nincs.

Valószínűleg tényleg őrangyalnak születtem. 

..

Megműtötték, vagy 10 hétig nem állhat lábra. Szilánkos sarokcsont törés.