Fáradtan vonszolt nappalok, szürkeség, kedvetlenség, csend, alvásproblémák. Egész évben ősz volt a lelkemben, s íme, már hivatalosan is itt van.
Tegnap éjjel Csaba hangját hallottam álmomban. ("Az élet szép, Néked magyarázzam?" - mondta, és én sokkot kaptam a régi-új élménytől.)
Felriadtam, s ismét a gyűlölt érzés... az a hideg idegenség, mintha a lábaim nem az enyémek lennének.
Ismét a halálfélelem, igen.

Azt hiszem, nagyon elfojtottam magamban a gyászt... Is.



Nox: Örökkön örökké