Hogy miért tette ezt velem a Sors, - vagy inkább én, saját magammal - az is megér egy misét, azt hiszem.
Tulajdonképpen eddigi életem statikus szakaszokból állt, éles és embert próbáló szakaszváltásokkal, majd utána az új mederben folyt tovább a lét. Ezek a kiemelten nehéz időszakok mindig abból adódtak, hogy valakihez vagy valamihez túlságosan kötődtem. Mikor aztán a kötelékek oldódtak, mindig úgy jártam, mint a fa, melynek a húsába nőtt a köré kötött lánc - mikor letépték, fájó és nedvedző sebek keletkeztek rajtam, melyek lassan gyógyultak, gyakran begennyesedtek és mindenféle kórokozót beengedtek.
Most már bizton mondhatom, hogy idén februártól ez már csupán a múlt. Olyan gyorsan követik egymást a történések, hogy ideje sincs a lelkemnek utolérni - engem. Nemhogy benőjön bármilyen új kötődés. Ugyan már.
Ennek egyenes következményeként minden kissé távoli - az örökös dinamizmussal sikerült bizonyos mértékű távolságot illesztenem magam és embertársaim közé. Hiszen ahhoz nem lehet szorosan kötődni, aki folyton úton van. Lassan olyan leszek, mint az a bizonyos macska, aki a világegyetem egy bizonyos pontján ott van - ha jó pillanatban nézünk oda..
Tulajdonképpen ez is volt a célom, még akkor is, ha nem fogalmaztam meg ilyen tudatosan. Hiszen nem szabad senkihez és semmihez túlságosan kötődni, mert a kötődés csak fájdalmak forrása - talán ez a legfontosabb dolog, amit megtanultam az elsuhanó évek hosszú sora alatt.
A rengeteg munkának és rohanásnak van egy érdekes mellékhatása. Mintha már saját magamhoz sem kötődnék eléggé. A lelkem lemaradt ebben a nagy rohanásban, és mostanában nincs is időm arra, hogy megálljak és bevárjam. Furcsa állapot ez. Szinte magányos. Ráadásul látom Anyukám, Csaba, Andi szemén, hogy hiányzom nekik. Emiatt lelkiismeret-furdalásom is van néha. Azt is érzem, hogy kevésbé kötődik hozzám az aki bennem lakik, és ez rossz érzés.
Aztán rohanok tovább.
Mióta ilyen az életem, kevesebb időm van az elmúláson agyalni - és ami még ennél is jobb, hamar elalszok és nem álmodok. Semmit nem álmodok.
Aztán rohanok tovább.
Mióta ilyen az életem, kevesebb időm van az elmúláson agyalni - és ami még ennél is jobb, hamar elalszok és nem álmodok. Semmit nem álmodok.
Mégis, Orfűn, paradox módon éppen akkor, mikor Könyvmoly mindent bevetett, hogy szívembe - vagy legalább a lábam közé - férkőzzön, egyszer csak megrohant az érzés, hogy mennyire hiányzik Csaba, és hogy sokkal, de sokkal jobban szeretem, mint amennyire az egészséges, vagy normális, vagy kívánatos lenne a saját sorsom szempontjából.
Ez annak ellenére is igaz, hogy mostanában - épp a túl nagy lelki teher miatt, amit az utóbbi fél évben átéltünk - megpróbálom korlátok között tartani az érzelmeimet és a találkozásaink gyakoriságát.
Tulajdonképpen mindent megpróbálok kordában tartani. És talán túlságosan is jól sikerül.
"Ha nem adta meg a sors azt, amit szeretnél, szeresd azt, amit adott" - ez Csaba egyik kedvenc mondása. Eleinte sértőnek éreztem, a "Ha ló nincs, a szamár is jó" mondás analógiájára, rám nézve negatív jelentéstartalommal.
Mára eljutottam odáig, hogy az életem egy területére - és ez a munka területe - tökéletesen sikerült alkalmaznom.
Már nem fáj, hogy könyvelő/közgazdász vagyok és nem írok.
Azt hiszem, eljutottam a profizmusig.
Ez is valami. Tulajdonképp nem is kevés.
Hívnak, akarnak - sőt, többé-kevésbé még fizetni is hajlandók értem.
Kámint Könyvelő, szoktam mondogatni régebben.
De mostanában már ennél kicsit több. Hogy pontosan mi - na arra kellene gombot varrni.
A múltkor elnyekeregtem itt ezen a szent helyen arról, hogy önálló munkavégzés nomegsatöbbi.
Másnap, értitek? Másnap kaptam egy felkérést szakértői munkára.
Mikor végiggondoltam, hogy ez pontosan azokkal az ismérvekkel bír, mint amiket elővezettem, akkor leesett az állam.
Így működik a Teremtés, vagy ilyesmi.
Még kicsit kombinálok, és meglesz a hét számjegyű bevétel.
Az egész csak matematika. Kapacitástervezés, szervezés, a gép optimális kihasználása, semmi több.
Mert nem vagyok más, csak egy gép. Pénzkeresőgép. A legjobb az benne, hogy a gépnek nem fáj, hogy ő gép. Csak kapja meg a kellő karbantartást, és pörög tovább. Semmi fölösleges érzelem.
Mindenesetre az embernek nagyon meg kell gondolnia, hogy miket kíván, mert a kívánságok képesek és megvalósulnak. És akkor aztán nincs menekvés, szembe kell néznünk a saját hülyeségünkkel, vágyaink szülötteivel.
Most valami ilyesmi fog következni a munka frontján - meg a magas laszti. (Még magasabb).
...
Ami a többit illeti, mit is mondhatnék? Júniusban a fotósokkal voltam kirándulni. Két hete Ofűn voltam a fehér pólósokkal, a múlt hét végén pedig Szarvason a kézimunkás lányokkal. Közben csak jártunk Csabával Balatonon is, egyszer voltam Andiékkal Agárdon is fürdeni egyet. A következő hétvégét pihenésre szántam, de kaptunk Abádszalókról egy felszólítást, hogy menjünk gazt irtani a telekre, ha jót szeretnénk, (vagy legalább csónakot). Szóval megint nem lesz pihenés.
Nincs időm kézimunkázni, kis cégeket könyvelni, kertészkedni, szobanövényeket gondozni, háztartást vezetni, bloggerkedni... semmire. Hetek óta várnak albumok a kiszerkesztésre - még arra sincs időm, energiám.
Néha este, mikor fáradtan leroskadok, csak úgy bevillan, hogy ezt az egészet azért csinálom, mert nem akarok szembesülni a magányommal - de aztán elhessegetem a gondolatot. Hogy is lehetne magányos valaki, akinek ilyen mozgalmas élete van?
Szép dolog a látszat. Szép és jó nagy, jól el lehet bújni mögötte.
Ti se találtok meg.
Engem már senki se talál meg.
Talán még én se magamat.
The Curtis Fuller Quintet - Autumn Leaves feat.Zoot Sims
Tulajdonképpen mindent megpróbálok kordában tartani. És talán túlságosan is jól sikerül.
"Ha nem adta meg a sors azt, amit szeretnél, szeresd azt, amit adott" - ez Csaba egyik kedvenc mondása. Eleinte sértőnek éreztem, a "Ha ló nincs, a szamár is jó" mondás analógiájára, rám nézve negatív jelentéstartalommal.
Mára eljutottam odáig, hogy az életem egy területére - és ez a munka területe - tökéletesen sikerült alkalmaznom.
Már nem fáj, hogy könyvelő/közgazdász vagyok és nem írok.
Azt hiszem, eljutottam a profizmusig.
Ez is valami. Tulajdonképp nem is kevés.
Hívnak, akarnak - sőt, többé-kevésbé még fizetni is hajlandók értem.
Kámint Könyvelő, szoktam mondogatni régebben.
De mostanában már ennél kicsit több. Hogy pontosan mi - na arra kellene gombot varrni.
A múltkor elnyekeregtem itt ezen a szent helyen arról, hogy önálló munkavégzés nomegsatöbbi.
Másnap, értitek? Másnap kaptam egy felkérést szakértői munkára.
Mikor végiggondoltam, hogy ez pontosan azokkal az ismérvekkel bír, mint amiket elővezettem, akkor leesett az állam.
Így működik a Teremtés, vagy ilyesmi.
Még kicsit kombinálok, és meglesz a hét számjegyű bevétel.
Az egész csak matematika. Kapacitástervezés, szervezés, a gép optimális kihasználása, semmi több.
Mert nem vagyok más, csak egy gép. Pénzkeresőgép. A legjobb az benne, hogy a gépnek nem fáj, hogy ő gép. Csak kapja meg a kellő karbantartást, és pörög tovább. Semmi fölösleges érzelem.
Mindenesetre az embernek nagyon meg kell gondolnia, hogy miket kíván, mert a kívánságok képesek és megvalósulnak. És akkor aztán nincs menekvés, szembe kell néznünk a saját hülyeségünkkel, vágyaink szülötteivel.
Most valami ilyesmi fog következni a munka frontján - meg a magas laszti. (Még magasabb).
...
Ami a többit illeti, mit is mondhatnék? Júniusban a fotósokkal voltam kirándulni. Két hete Ofűn voltam a fehér pólósokkal, a múlt hét végén pedig Szarvason a kézimunkás lányokkal. Közben csak jártunk Csabával Balatonon is, egyszer voltam Andiékkal Agárdon is fürdeni egyet. A következő hétvégét pihenésre szántam, de kaptunk Abádszalókról egy felszólítást, hogy menjünk gazt irtani a telekre, ha jót szeretnénk, (vagy legalább csónakot). Szóval megint nem lesz pihenés.
Nincs időm kézimunkázni, kis cégeket könyvelni, kertészkedni, szobanövényeket gondozni, háztartást vezetni, bloggerkedni... semmire. Hetek óta várnak albumok a kiszerkesztésre - még arra sincs időm, energiám.
Néha este, mikor fáradtan leroskadok, csak úgy bevillan, hogy ezt az egészet azért csinálom, mert nem akarok szembesülni a magányommal - de aztán elhessegetem a gondolatot. Hogy is lehetne magányos valaki, akinek ilyen mozgalmas élete van?
Szép dolog a látszat. Szép és jó nagy, jól el lehet bújni mögötte.
Ti se találtok meg.
Engem már senki se talál meg.
Talán még én se magamat.
The Curtis Fuller Quintet - Autumn Leaves feat.Zoot Sims
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.