http://tevhitekhelyett.blog.hu/2016/08/13/legy_te_is_cel-ember_alomszeru_elet_12_lepesben#more8797032
Olvasom, olvasom, magamra ismerek, itt-ott még vannak csiszolgatni valók, de oké, haladunk...
Aztán eljutok a 11. pontig.
Na ott omlik össze a rendszer.
Ha őszintén megkérdezem magamat, azt a választ kapom: az én célom az alkotás, tapasztalás, világlátás - én szabad lélek vagyok. Qrvára nem érdekel a pénz, az érdekel, hogy arra legyen, amit - aktuálisan - fontosnak tartok ahhoz, hogy a céljaimat meg tudjam valósítani. Mármint a valódi céljaimat.
A többi?
Sikerélmény, forintosítva?
Nem mondom, hogy rossz - de ezek nem az én céljaim, hanem az anyáméi.
Én meg ebben szocializálódtam. Van, aki krapekok pumpolásában, mint a lenti szösszenet is írja. Én viszont a férfi szerepkörét sokkal közelebb állónak érzem magamhoz ebben a beszélgetésben (a megdugnálak kivételével, persze):
http://tevhitekhelyett.blog.hu/2016/08/19/ha_teljesen_oszintek_lennenk_elso_randi_beszelgetes
Mit kezdjen az ember az örökölt céljaival?
...erre mondják, hogy karmikus feladat, ha jól emlékszem. Meg kell váltani a szülők karmáját, ez jó cselekedet, vagy ilyesmi, amit majd felírnak a mennyei főkönyvbe. Mint az úszás megtanulását, szintén Anyám víziszonya helyett.
Aktuálisan tele van a tököm a mennyei főkönyvvel...
Pff.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.