Levél a kertből (nem olyan profi, sőt!) :)

Kedves Olvasóm, azt hiszem, a legutóbbi képes bejegyzéssel épp csak, hogy körbe jártam a nefelejcs-viola kérdéskört. Az orgonákig még el se jutottunk képfeltöltés terén, pedig maholnap a rózsák is elnyílnak... Hogy rohan az idő! Azóta a nefelejcs apró, fekete magjainak egy részét már el is vetette oda helybe, ahol az idén nyílt. A többit, még időben, sikerült elcsípnem és most a konyhapolcon szárad illetve várja, hogy legyen időm kipergetni. Elhatároztam, hogy a rézsűre is teszek belőle, biztosan remekül fog mutatni. Hasonlóképpen a macskamenta magszárait is lenyesegettem, most azok is szorgalmasan száradnak, várva a kiültetésre.
Igazság szerint nagyon várom, hogy a viola és a holdviola magjait is be lehessen végre gyűjteni, főleg a pénzvirág (holdviola) foglal aránytalanul sok helyet, és jelen félérett állapotában meglehetősen randa a kicsikekertben. El is határoztam, hogy az idén a rézsű aljába fogom veteményezni, ott több a hely, és most amúgy is az a rész, amely a kétéves extra odafigyelést igényli (a kicsikekert a ház mellett két év alatt szépen megtisztult, a talaja könnyen munkálható... hát igen, ennyit tesz a rendszeresség a kertben.)

A rézsű kapott sziklakerti évelőket, a tavaly telepített varjúháj szaporulatait, egy kis szekfűt, Anyustól páfrányokat, egy bolti rozmaringot, némi molyhos madárhúrt. Legutóbb Lacink hozott az anyukájától valami nem tudom miket, amik szintén oda lettek telepítve. Ide szánom a levendula palántákat is, szeretném, ha az ablakomon nyári estéken levendulaillat kúszna be :) Csak, mert miért ne, ha egyszer az egyik legkedvesebb növényem, ami még az egészségemre is jó hatással van.
...összességében véve, elégedett vagyok. Alakul ez a kertrészlet is.

Boldog-boldogtalannak ajánlgatom a sárga boglárkacserje és a sásliliom gyerekeket, de valahogy ódzkodnak tőlük a népek, pedig igazán hálás és igénytelen kerti növények, amik ráadásul még szépek is.
Orgonát is tudok adni bárkinek, számolatlan mennyiségben.

A kerti tó környékének befejezését és a rézsű végleges formájának kialakítását szeretném a jövő hét végéig megcsinálni. Ezzel kapcsolatosan egyetlen dolgon tépelődök. Tudom, hogy honnan fogom feltalicskázni azt a néhány taligányi földet, ami még ehhez az akcióhoz kell: a gáztartály telepítésekor mellé kilapátolt kupac éppen jó lesz. Azon viszont az idők során tanyát vert néhány virulens vadszilva-csemete, pont abban a korban vannak, amikor kiirtani még nem túl nehéz őket, viszont olyan helyesek a maguk vadságában, hogy az embernek valahogy mégsincs hozzá szíve. Pedig a józan ész azt diktálja: vadszilva van annyi, mint a rohadás, egy kinő, két év múlva három lesz belőle... mégis azon tűnődök, nem lehetne-e valamit rájuk szemezni, sárgabarackot, nemes szilvát, mit tudom én... lehet, hogy fogom és átültetem őket valahová. Elég nagy hülyeségnek tűnik ez a gondolat... mégis.
Amúgy is, motoszkál a fejemben valami fásszárú-hajtató berendezés alapgondolata, annyira szeretnék mocsári hibiszkuszt, barkát, jezsáment, loncot, hogy csak néhányat említsek, a gyönyörű rózsáim és a ribizlibokrok szaporításáról nem is beszélve.
A rózsákból szeretnék még egyszer ennyit, végig az út szélére, rózsakapukkal...
Igazság szerint nagyon sok kerti berendezésre lenne szükség: támasztó és felfuttató berendezésekre a trombitafolyondárnak, komposztáló silóra, rózsalugas vázra, sőt, karókra a paradicsom és más növények kikarózásához... de ne vágjunk az események elébe, a kis lépések művészetét itt még igen sokat kell gyakorolnom, azt hiszem. Főleg, hogy ezek már többé-kevésbé pénzes "játékok".

Más.
Az eperpalántás csajnak már jeleztem, hogy az idén is szeretnék tőle epret, sőt, a kollégámat is beizzítottam, csinálok egy másik ágyást őszre, folytatva a tavalyi hagyományokat. Ezek a palánták olcsók, és bár nem folytonérő, de nagyon kellemes ízű, szép gyümölcsöt adott. Ötvenért darabja úgyszólván ingyen van.

A hétvégén próbáltam legalább nagyjából helyreállítani a házban a kuplerájt, amit a mérlegidőszak okozott, és nekiálltam a szobanövények átültetésének is. A golgoták, viaszvirág, pletykák, mexikói lángfutó, csokrosinda nagyobb cserépbe költöztek. A fokföldi ibolyákat, a két, még mindig virágzó anyatő kivételével, szétültettem. 15 cserépnyi lett. Hasonlóképpen jártam el a kétféle korallvirággal is, mindegyikből lett 6-6 cserépnyi. Már osztogattam is el belőlük. :)

Jó lenne szert tenni még egy locsolótömlőre is, mert attól tartok, hogy a lent elültetett rózsák rossz eredési eredményét elsősorban az öntözetlen viszonyok okozták. A kerítés körüli kertrészlet rendezettségén sokat tudna lendíteni, ha nem a szárazságtól dögledeznének ott a növények.

Van azért kellemes meglepetés is azon a tájon: a csatolt képen lévő szépséges fehér írisz most nyílt először. Évek óta ott van, semmire nem ment, de az idén csoda történt: virágozni kezdett. Nem is akárhogyan.