B oldal

...tegnap rekreációs célú szaunalátogatáson voltunk. Ott mondta egy fiatalember (olyan 28-30 körül lehetett) beszélgetőpartnere kérdésére, hogy ő még a kazetta A oldalán jár.
Tetszett a mondás, bár megállapítottam, hogy én bizony már a B oldalon botorkálok. (Ez így a Mérleg jegyében különösen időszerű megállapítás.)
Megpróbáltam vigasztalásul összeszedni, hogy mi jó lehet a B oldalban...
Hát sokat nem találtam, de egyet feltétlenül.
Mire az ember eljut idáig, már nem a hangerő a lényeges.

Sokkal fontosabb a dallam.

Szűcs Judit: Járd el a Zorba dalát

Narancssárga

Ma kellemes, langyos idő, tépett, szürke felhők és növénykeltetőket idéző páratartalom fogadott, mikor - kicsivel 6 óra után - először léptem ki a házból. Önkéntelenül felsóhajtottam és megálltam egy pillanatra gyönyörködni a Természetben.
Már nyoma sincs az augusztusi száraz forróságnak, mikor minden, mi él, aléltan vágyakozott eső után. Most kellemes, friss az idő, itt-ott egy-egy szélroham gondoskodik arról, hogy a frissesség érzése ne múljon el.

Életünk lassan rutinszerűvé válik: az iskola elkezdődött, a gyerekek elfogadták a korai kelés minden évben megismétlődő rettenetét - jobban, mint az anyjuk, akinek természetes életritmusától merőben idegen a fél 6-os riadó. Sosem fogom megszokni... legfeljebb elszenvedem a kedvükért.

Nekem még mindig meg-megújuló harcokat kell vívnom lányom önfejűségével, makacsságával és impulzivitásával. Tulajdonképpen teljesen igazad volt abban, hogy "picurkám" önfejű, egoista, és a maga módján erőszakos is.
Komoly küzdelmeim vannak annak érdekében, hogy mire megnő, legalább szocializálni tudja ezeket a tulajdonságait, és képes legyen jóra fordítani őket.
Lépéshátrányból indulok: az elmúlt három év, az a kulturálatlan közeg, amiben élt, nagyban megnehezíti a dolgomat.
Ráadásul, sajnos, a helyzetértékelés során meg kellett állapítanom, hogy valószínűleg maradandó károsodásokat szenvedett a személyisége.
Hogy komoly baj van, azt akkor éreztem meg, amikor - úgy másfél éve, vagy több is - egyszer csak észrevettem, hogy hiányzik a narancssárga védőburok körülötte.
...
Most azt fogjátok mondani, hogy hülye vagyok. De akkor is le kell írnom, mert a lányommal kapcsolatos az egyik legérdekesebb metafizikai élményem.
...
Fiaim, mikor megszülettek, mindketten szép, szőke babák voltak. Szépek - és kékes árnyalatú a kisugárzásuk. Zsolti fiam inkább sötét, fekete-indigóba hajló, András viszont szelíd, világoskék erőteret hozott magával erre a Földre.
Ezt is inkább csak jelzésszerűen érzékeltem, és velük kapcsolatban nem is vettem észre az energiák afféle pulzálását, mint a lányomnál.
...
Andi születésekor a fiúkhoz képest csúnyácska volt, fekete tüsi hajjal érkezett. Földi útjára narancssárga és nagyon erős védőburkot kapott, mely már egészen hamar látható volt számomra. Kis korában nem tudtam úgy ránézni, hogy ne lássam a narancsszínű kisugárzást körülötte, ami körbevette. Szinte mint valami többlet bőrréteg, óvta, védte őt.
Egyedül akkor nem lehetett látni a narancssárgát, amikor komolyabb betegség érte utol.
...
Ezobarátnőm, mikor elmeséltem neki ezt a jelenséget, meglepetten pillantott rám az inga mögül.
- Azt tudod, hogy a narancssárga a szexualitás színe?
Tulajdonképp nem voltam meglepődve. Valahogyan éreztem, hogy a lányomat körülvevő védőburok az ösztönök szintjéről építkezik. Mint ahogy azt is éreztem, érzem a mai napig, hogy közülünk ő a legfiatalabb lélek.
A legfiatalabb, és ezt most nem jelen életünk földi mértékei szerint mondom, mert ugyan ott is ő számít a legfiatalabbnak, de közel sincs annyi eonnyi távolság jelen életünk évgyűrűi között, mint amennyi a lelkünk által megéltekben.
Az ő energiái fiatalok és ösztönösek.
Lázadt Zsolti fiam, és lázadt András is, mikor itt volt az ideje - ebben talán nem is különbözik tőlük annyira Andi. De abban, hogy a Világ Rendjének magasabb összefüggései számára még sokkal távolabbiak, az ösztönök késztetései pedig közelebbiek - abban mindenképpen.
Régen, érezve a benne rejtőző őserőt, mindig igyekeztem arra tanítani, hogy ezt a hatalmas energiát igyekezzen jóra használni, mert ez egy komoly fegyver a világon: ezzel ölni és gyógyítani is lehet.
Aztán elment az édesapjával.
Nem, ő nem a könnyebb utat választotta. Ezt egy percig se gondolja senki. Ő pontosan tudta, hogy neki nagyon nehéz dolga lesz - vigasztalni akarta az apját, azt hitte szegényem, hogy majd őrá támaszkodva lesz Nagy Falban elég erély az élethez. Azt is hitte, hogy jót tesz Andrással, ha hagyja, hogy velem maradhasson - ez egyébként igaz is lett, most már látszik.
De túlbecsülte a saját energiáit, és - úgy másfél éve - az átéltek hatására elhalványodott a narancsburok körülötte. Azóta sem volt módja visszaépíteni maga köré. Eljutott odáig, hogy ha nincs probléma, akkor keres - mert megszokta, hogy mindig történik valami rossz, valaki mindig balhézik. Olyankor áramlanak a negatív energiák - és igen, a saját ereje fogytával mások negatív érzéseiből igyekszik visszaépíteni önmagát. Ezt szokta meg, bár ez nagyon veszélyes tendencia - mármint őrá, saját magára nézve...
Hogy mennyi negatívumot gyűjtött ez idő alatt magába - ezt még sejteni sincs módom. De félek, hogy nagyon sokat.

Néha aggódva nézek rá: hiányolom a narancs örvényleseket, amik teljessé tették őt a maga impulzivitásában - de legalább saját energiái voltak, nem kellett mások negatív érzelmeiből energiákat rabolnia. Most? Kacag, ha azt mondom, hogy úgy viselkedik, mint egy vándorcigány. Iskolatársnőket akar verni és mocskos szájjal beszél - csak azért, hogy másokat megbotránkoztatva magához vonzza a negatív energiákat.

Innen indulunk. Nem túl jó rajthelyzet.

Antoine de Saint Exupéry: Fohász

Hola Tömeg!

Ma DC rég elmentett naplórészletét, és a hozzá fűzött gondolataimat teszem "közkinccsé" (nagy kincs, mondhatom...). Erre DC tegnapi váratlan felbukkanása az FB üzenőfalon és a szokásos, paranormálisnak mondható viselkedése jó ürügyet szolgáltat. Legalább egy régóta várakozó darabbal ürül a "piszkozatok" mappám. :)))

Pár szót a naplórészlet és a "válaszok" keletkezéséről: akkor készültek, mikor áprilisban éppen lapátra tett az én drágám, és én visszamentem az RV-re keseregni (hátha más életkedve is elmegy, nem csak az enyém...). Szóval osztott engem rendesen. És még azt se lehet mondani, hogy nem volt igaza. Sőőőt. ...Azért ne vegyétek túlságosan komolyan.

Ő DC, a láthatatlan ember. Távoli és ködös... De ilyennek szeretjük. :)

...

ha nem értesz valamit tornáztasd meg a neuronjaidat:)))) gooooo:XD

Hola Tömeg:))) erre járok kelek kicsit. látom szorgalmas naplózgatás folyik:D kint meg zajlik az élet:XD látom a mély vizes úszás bejött:)) hajrá:)))

na mai napi szösszenet oszt balra el:))

"Mikor a majom nem éri el kezével az érett banánt, azt mondja, savanyú."

Hello bekukk:))) látom kellemes dolgos szombat volt van:)))

múlt jelen jövő? ezt a sok törpölgetés:))) nem lehetne pusztán élvezni az életet??:D:D:D:D olyan csodás:)) sokan meg csak huss elfutnak mellette:D meg szét törpölgetik azt a kis okos fejecskéjüket:D hihihihihhi

Na ez a liezon se tartott tovább négy napnál... már megint itt vagy? Te is???

a másik nagy igazság, hogy semmi sem tart örökké!! bármennyire is szeretné vágyaiban az ember. olyan ez mint az élet. az sem tart örökké. végén bedöglünk:D:D:D és van egy rossz hírem. az is egymagadban fog megtörténni. senki sem fog veled menni:))hogy mi meddig tart lényegtelen. az utat kell évezni amíg rajt vagyunk. aztán ha másik útra lépünk akkor meg azt.:))) és lehet hogy a végén kiderül ,hogy egy úton is végig tudtunk menni :))))))

Ez nagyon aranyos vigasztalós bejegyzés volt. Olyan igazi haveri. Köszike.

elmondom a tutit ezzel a ki a hibás a kapcsolatban poénnal:) szal a nagy büdös igazság nincs 2 hibás. egy van!! csakis 1:D az meg mindig te magad vagy!!!! ez van:D ha nem hiszitek gondolkodjatok el rajta. ha nem megy ássatok magatokban kicsit mélyebbre...... még mindig nem?? akko még tessék ásni. :))))))))

Igazad van... IGAZAD. Mindenért én vagyok a hibás. Túlságosan engedékeny voltam. Túlságosan alkalmazkodó. Túlságosan önfeláldozó. 

:))))))) amúgy ha meg már megkérdezték:)) csak hogy ne fussunk felesleges köröket:) egyébként se szeretek futkozni:))) az északi sarkra akartam költözni de olyan nincs a listán:D

minta:

(Itt egy dögös szőke cicababa képe következett, elrettentésül)

Föltettem 904 "munkaruháját" a naplóba. ...erről DC-nek eszébe jutott, hogy egyszer megírtam neki a tutit: "Olyan szőkelánykedvelőnek tűnsz nekem" :))) ...Itt a válasz az állításomra. Meg az FB-n. :))

mai napi aranyköpés:D „felesleges a hóról beszélni a nyári lepkének, aki ilyet sohase látott."

Hát az tényleg.

na mégegyszer fussunk neki:)) szal ha már valaki gyakorolja az olvasást legalább ne szelektive tegye. plizzzzzzzzzzz:)) nem mondom el minden nap:)) minden válaszcím nélkül érkező falevél, iktatásra kerül a kukában:))

Neki sincs pénze előfizetni. Szép magyar valóság.  (Így mulat egy magyar úr...)

cseh republik:))) nálam türelmesebb ember nem él a földön:) ráérek. időm mint a tenger:)) ha nem ebben az életben majd reinkarnálódok vazze:))))

Türelem, rózsát terem. De legalábbis tüskéket. ...Itt már annak is örülni kell lassan. (Monnyuk, én kaptam belőle rendesen). 

esnék én:)) na de kitől??? sehol messze távolban egy fehér holló se:D:D:D:D:D

Majd sajnállak, ha ráérek. ...Bocs, sok a dolgom! :)

elgondolkodtam múltkoriban ezen a társkeresgélésen. vagyis ahogy ehhez hozzá állnak az emberek. szal ez olyan kivánság listás történet. tele tömik elvárásokkal, rögeszmékkel. álmokkal. aztán mehet a válogatás. rengetegen valamit nagyon elfelejtettek az életük során. felhúztak egy csomó falat hogy felvértezzék magukat, aztán csodálkoznak hogy semmi nem jön össze, hogy csak állandóan csalódás van. talán kéne egy faltörő kos . aztán neki állni bontani. a másik. elő kéne venni a pendriveről a fiatal kori ismerkedéseket. a nagy szerelmes kapcsolatokat. vajon azok hogy s miképp? vajon akkor mennyi is volt az elvárás, rögeszme, álom?? ugye hogy ugye? szinte semmi. elég volt ha valami megfogott. ha valamitől hanyatt lehetett esni. mára ez mind elfelejtődött. és megy a csodálkozás ,hogy semmi sem jön össze:)))) az emberek nem tudják élvezni az életet. nyavajgás meg miegymás megy ezerrel:))) na én ebben a kavarban tuti nem veszek részt. türelmes vagyok mint Buddha a fügefa alatt:)) kivárom azt akitől hanyatt esek:)) lehet nem lesz szép, lehet sok elvárásnak nem felelne meg:))) de!!!! az tuti nekem Ő lesz a tökéletes:))) csak mert nem várok el tőle, róla semmit:)) egyszerűen dobjak egy hátast:))) ennyi.....................

A dolog tényleg erről szól. Csak ahogy öregszünk, egyre nehezebb. ...még, hogy nincsenek elvárásai. Röhög a vakbelem.

belenéztem a tükörbe:)) és rájöttem tökééééééletes vagyok:D persze ezt tükör nélkül is tudom:D:D:D:D

Szép, okos és szerény. Egy valódi sikertörténet... Már megint melléfogtál? Ejjnye, hogy ez milyen gyakran megtörténik!

mindjárt az elején szögezzük le a játészabályokat:) pontot nem kérek, ezt a kulcs a szívhez tesztet is kihagyom. a levelekre nem tudok válaszolni ergo ha valaki legyőzhetetlen vágyat érez a postagalambok eregetésére mellékeljen valami címet:) másképp kuka a levél. a többin még törpölök:))

Ő is épp visszamászott... no comment.

Hello Tömeg:))) dac korszakom van:))) kiköltöztem Spanyolba:)) itt legalább nem zavar senkit a nevem:)))) ha már az rv. nem bírja ki hogy ne baszogasson.D imádom mikor törölnek. hát csak azért is tudod, buzi:)))

Igen, dackorszaknak neveztem azt az állapotot, amikor úgy döntöttem, hogy mégis életben maradok. Ennek hangot is adtam, az általános jókedv fokozásának reményében. Örömmel jelzem, sikerült. Jókat röhögtek rajtam. De nem vettem zokon. Sőt. Örültem, hogy visszafogad a Brigád. 

Nevelgetés

Tegnap a lányom azt mondta nekem, hogy az apjának az volt az elvárása vele szemben, hogy mindig csináljon meg mindent, amit parancsolnak neki. Nekem viszont az az elvárásom, hogy legyen önálló.

Számomra ez a mondat pozitív megerősítés volt abban, hogy jó úton járok.

Embert akarok nevelni, nem bábut és nem is értelmetlenül lázadót.
Remélem, lesz elég erőm hozzá.

Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
(Petőfi Sándor)

Hétköznapi csodák

A Nagy Rendező ismét kitett magáért. Csak kérnem kellett, és megadatik.

...pénzt kértem, emlékeztek? És lőn. Nem sok, de lőn. Pont annyi, hogy szerényen, de meglegyek hó végéig.

Hihetetlen, milyen csodák vannak ezen a világon!

A Nagy Rendező azt is mondja, hogy ideje átgondolnom a célokat, a feladatokat és módszeresen dolgozni a megvalósításukon.

...

Szót fogadok neki.

Ególegó

Az Emberi játszmák című könyv óta tudván tudom, hogy minden ilyen "játszmázáshoz" két ember kell. Tehát, sarkítva a dolgot, áldozat nélkül nincs agresszor.

Erre szívesen hivatkoznak intelligenciától dagadó honatyáink is, főleg manapság, mikor a parlamentben el is hangzik, hogy a nő dolga hogy szüljön vagy három-négy gyereket (mire? a nagy semmire? ...ha eddig nem voltak stresszesek, majd azok lesznek ha nem lesz mit enni adni a szaporulatnak... és már kész is az agresszió melegágya), és utána tegyen kísérletet az emancipálódásra (ez úgyse sikerül már ezek után neki, örök lépéshátrányban lesz. De legalább tűrnie meg kell tanulni. Akár a férfiúi erőszakot is.)

Köznapibb szinten azt szokták mondani cselekedeteik igazolására, hogy némely nő szinte "kiköveteli magának, hogy néha elverjék."

Ez alatt azt az áldozati magatartást értik, mikor is a bántalmazott, megfélemlített fél, maradék bátorságát összeszedve, nekimegy a bántalmazónak - szóban vagy szélsőséges esetben tettekkel is.

Persze a küzdelem kimenetele ebben az esetben egyetlen percig sem kétséges, és ezt a lelke mélyén a sértett is tudja - de maradék önbecsülése késztetésének engedve mégis gyakori, hogy erre az útra lép. Ez persze az agresszor számára teljes felmentést ad: minek pattogott, most megkapta, hátha tanul belőle.

Annyit elmondanék, hogy az áldozat hülyesége egy percig nem menti fel az agresszort a cselekedeteinek súlya alól. Már csak azért sem, mert egy ilyen jellegű emberi játszma mindig két szereplős. Bármikor, bármelyik fél kiléphet belőle.

Az előbbi szituáció egyébként a kevésbé okos :( játszmázó felekre jellemző, illetve azokra az áldozatokra, akikben viszonylag erős az önbecsülés és komoly problémáik vannak az "alárendelt" szerep elfogadásával.

Ezek a jelenetek általában addig ismétlődnek, míg az áldozat nem választ másik taktikát. Ugyanis - bámilyen nagyra vannak is honatyáink a személyi számuk kezdő számjegyével, az 1-essel - az igazság az, hogy az az ember, aki ugyanarra a cselekedetre mindig ugyanazt a - korábban sem eredményes - választ adja, az nemcsak, hogy nem fejlődőképes, hanem összességében primitív. Hogy úgy mondjam, tök alsó. Nem pedig a teremtés koronája... babérkoszorús vezérürü... (értsd: nagy marha.)

Az agresszióra adott válasz azonban, az áldozat jellemének fejlődésével, akár meg is változhat. Az agressziónak nem kell szükségszerűen fizikai cselekedetekben (verés, rugdosás, hajtépés) manifesztálódni. A primitív agresszort az intelligens áldozat gyakran egyszerűen az orránál fogva vezeti. Persze, az ilyen jellegű játszmában remekül kibontakozhatnak az áldozat színészi képességei - nagyobb teljesítmény az ilyen, mint egy két órás előadás főszereplőjéé a Madáchban, mert itt éjjel-nappal szerepet kell játszani. Az élet azért bölcs: idővel a szerepre szabja az embert... - és máris kész Csipkerózsika alternatív valósága. Csak tudni kell okosan játszani. (Csak az a kérdés, hogy minek.)

Ahogy az agresszió arca is sokféle lehet, úgy az áldozati magatartás is nagyfokú változatosságot mutathat.

Vannak esetek, mikor az agresszió nem fizikai, hanem inkább megfélemlítés, vagy zsarolás formájában jelentkezik. Ez - különösen - intelligensebb felek között fordulhat elő. A csúcsok csúcsa ebben a műfajban az a szituáció, ahol alapvetően minden részt vevő fél elítéli az erőszakot (még maga az erőszak elkövetője is, sokszor annyira, hogy maga sincs tisztában azzal, hogy ő voltaképp agresszor.) 

Ezekben az élethelyzetekben az agresszor egyszer csak azzal szembesül, hogy környezete nem őszinte hozzá. Áldozat típusú barátnőmtől hallottam egy nagyon találó mondást: "Az igazságot csak annak lehet elmondani, aki képes azt elviselni." Az ilyen típusú látens agresszoroknál a környezet értékítélete az, hogy ezeknek az embereknek nem szabad elmondani a valóságot, mert ők nem tudják kezelni, túlreagálják a dolgokat. Mintegy "megkímélik" őket a valóságtól. Ebből persze megint csak nagyon szomorú dolgok sülhetnek ki: az áldozat - mivel félelem vezérli cselekedeteit - sokszor követ el olyan ostobaságokat, melyek már csak akkor derülnek ki, mikor akkora a baj, hogy már nem lehet segíteni rajta. (Erre két konkrét esetet is tudnék írni... de nem fogok.) Mindenesetre ez az áldozati magatartás sem éppen követendő... és itt az áldozat maga adja meg önmagának a (hamis) felmentést. "Nem bírta elviselni az igazságot, hát nem mondhattam el neki. Egyedül kellett ezt a terhet hordanom. ...nem bírták gyenge vállaim. Ez van...) 

Ez egy tökéletes hamis önigazolás, ezúttal az áldozati báránykától. Hasonlatos az agresszori "kiköveteli magának" címűhöz...

Furcsa paradoxon, de az ilyen típusú agresszorok - véleményem szerint - megnyugszanak, ha egy náluk erősebb személyiséghez sikerül kapcsolódniuk. Ha megtapasztalják azt az érzést, hogy van valaki, aki nem hazudik nekik és nem fél tőlük, akkor jó esetben visszahúzzák a szarvaikat, és élhető élet lehetősége nyílik meg előttük.

Mindenesetre nem mindenki képes ezt az igényüket felmérni és valóra váltani. ...és családon belül még ha akad is ilyen fél, nem biztos, hogy a többiek tolerálni tudják a látens agresszor jelenlétét. Illetve a látens agresszor tolerálni tudja a "gyengébb eresztés" jelenlétét.

Tolerancia nélkül pedig semmiféle egymás mellett élés nem megy.

Most pedig nézzük az ismétlődések szerepét.

Ha egy ember először találkozik életében az agresszióval, óhatatlanul hevesek lesznek a válaszreakciói. Ordít, toporzékol, visszaüt, védekezik - jellemzően azon a szinten, ahol az agresszor nekitámadt. (Vehemensebbek eggyel magasabb fokozaton.)

Aztán, az idő múlásával és az ismétlődésekkel, a tanulékony áldozat rájön, hogy ezzel a módszerrel nem jut előbbre, és legyőzi magában a heves indulatokat. 

Az áldozat elkezd mérlegelni. Mérlegre teszi saját önbecsülését és a Világbéke iránti elemi vágyát... és eljön az a pillanat, hogy ez utóbbi győz. Minél összetörtebb a lelke, annál hamarabb.

Ilyenkor az áldozat lenyeli sérelmeit, nem védekezik, nem támad vissza, nem rendez jelenetet - és az agresszor azt hiszi, minden rendben van, így kell ezt csinálni. És jön az első után a második, harmadik, sokadik...

 ...

Még egy gondolat a családon belüli távol tartás intézményének parlament által elvetett javaslatához.

Én elhiszem, hogy van olyan, hogy idegen ember üldöz egy nőt: leskelődik utána, ijesztgeti, bántalmazza... ilyen is van, és a jelenlegi távol tartási szabályok ezt hivatottak megelőzni. (Nem túl nagy hatékonysággal, azt hiszem.) De a családon belüli erőszak sokkal gyakoribb ennél, ebben bizonyos vagyok.

...

Én adtam be ilyen irányú keresetet Nagy Fal ellen úgy jó három éve. Megvolt az okom rá. 

...

Elutasították, arra való hivatkozással, hogy családon belül nem lehet távol tartást kérni, nincs ilyen passzus a Btk-ban. Az indok pedig valami olyasmi, hogy együtt élő felek nem tudnak egymástól kellően elszeparálódni... egy lakáson belül nem lehet azt az x méter távolságot biztosítani.

Ez igaz is, de sok esetben (mint nálunk is) addigra már nem valósul meg az együttélés, mikorra idáig jut az ember. Viszont a negatív indulatok abban a periódusban tetőznek.

Jó lenne, ha ezekre az esetekre mégis bevezetne a jogalkotó valami átmeneti paragrafust. Ezzel tudnák segíteni a sértett szabadulását egy bántalmazó kapcsolatból.

Egyébként a sértett - ritkán, de előfordul - lehet férfi is...

...

A lányom sok agresszió tanúja és elszenvedője volt. Fejlett áldozat-egóval rendelkezik, és nem vágyik másra, mint a Világbékére...

Nekem pedig az a legfontosabb feladatom, hogy a Világbékét biztosítsam és megértessem vele, hogy nem szükségszerű, hogy áldozat legyen. És az sem, hogy átessen a ló túlsó oldalára... 

Meg kell tanulnia egyensúlyozni a szakadék fölött.

...

KFT: Száll egy pofon a szélben

"A garázsom különb.."

(Ól. Győrffy Elza rajza)

Bár mostanában több más probléma foglalkoztat, tartozok Nektek egy kis, helyes történettel.
Ez még pénteken zajlott, (akkor még boldog embernek képzeltem magam), mikor is némi, szorongással vegyes kíváncsisággal vettem az irányt a Bíróság felé.
Szorongtam, mert a jogi képviselőm, felfelé bukásából eredően, nem vállalhatja tovább a védelmemet. Nem tudtam, hogy a felperes tanúi mennyire lesznek ellenségesek, bevállalnak-e esetleg némi kamuzást a barátság kedvéért, vagy a tényekre szorítkoznak.
Ráadásul, mikor a bíróság épülete előtt megláttam Lacimborát, aki mélységes zavarral mormogott valami köszönésfélét, majd balra elsunnyogott, éreztem, hogy kezd emelkedni a vércukrom.
Miután bejutottam az épületbe (kis viccesként elmondanám, hogy a fényképezőgépet elvették tőlem, de a kamerás mobilt nem...), hogy kicsit összeszedjem magam, leültem a büfében egy kólára.
De nem sokáig nézhettem meredten a műanyag asztalterítőt, mert hatalmas illatfelhőben, önmagához képest nagyon kirittyentve megérkezett Mr. Arrébbrakomatrabantotmiaznekem.
Sokáig tűnődtem azon, hogy milyen álnevet adjak szegénynek ebben a történetben, de ennél jobban nem tudom körülírni azt a bizonyos, egyetlen lényeges tulajdonságot, ami alapján mi a barátnőimmel nevet adunk történeteink szereplőinek.
Tehát Mr. Arrébbrakom ezt a nevét arról a cselekedetéről kapta, amit vagy 10 éve láttam tőle. Akkor ott leesett az állam... és úgy maradt.
Akkoriban valóban sokat jártak Nagy Fal (kis kavics) haverjai hozzánk segíteni. Ő is részt vett az építési munkálatokban, például az emésztőgödör készítésében (az se volt egyszerű történet...), és egyszer, mikor az egyik roncs Trabantunk (akkoriban gyűjteményünk volt belőlük, szegényekből) útban volt, Mr. Arrébbrakom egyszerűen felkapta és... tényleg arrébb rakta.
Sajnos, tudjuk, hogy az erő megnyilvánulásai lenyűgöznek, itt is ez történt. Azóta némileg más szemmel nézek az emberre. Volt idő, hogy Nagy Fal néha összehasonlításokat kellett, hogy hallgasson, melyek az ő számára nem voltak épp hízelgőek, már ami a fizikai állóképességet, szorgalmat, ügyességet és az életben való boldogulást illeti.
Hozzáteszem, Mr. Arrébbrakom sokat avult akkori önmagához képest. Ráadásul még emlékszem a nejével négy éve folytatott beszélgetésre, aki panaszkodott, hogy Mr. ideges, magas a vérnyomása - és verekszik, mint általában azok az emberek, akikkel az erő "vele van"... :((
Ráadásul, mikor jó két éve találkoztunk az érdi piacon, nem volt hajlandó még köszönni sem nekem. Akkoriban sírta tele Nagy Fal az összes barátja és kollégája vállát arról, hogy én milyen szemét vagyok - közben pedig ő volt az, akinek jó ürügyet szolgáltattam arra, hogy elmenekülhessen a tíz milla adósság elől.
Akkor tudomásul vettem, hogy Mr. alighanem utál, mert fehér ember jellemzően köszön fehér asszonynak, ha egyébként tíz éve ismeri.
Persze túléltem az utálkozást, és - nem tudom, minek, talán az FB-re feltöltött képeknek köszönhetően - Mr. Arrébbrakom illatfelhőben érkezett, puszilkodott és csevegett, mintha tegnap váltunk volna el.
Arra eszméltem, hogy eltelt a fél óra, ami a tárgyalás kezdetéig hátra volt. Így a tárgyalóterem előtt gyülekeztünk. Akkor már előkerült Lacimbora és a felperesi képviselő is, aki tőlünk elkülönülve foglalt helyet.
Lacimbora kerülte a tekintetemet és ettől megint kezdett felmenni a pumpám. Mikor már eléggé magasan volt, nem állhattam meg, és odavetettem neki:
- Nem akarsz te összeveszni velem, tudom.
- Miért mondod ezt?
- Tudod te azt nagyon jól. A lányom miatt. ...szóval, nem akarod, hogy én haragudjak rád, hidd el.
Én magam is meglepődtem, mennyi erély és határozottság volt a hangomban. Lacimbora még jobban zavarba jött, főleg Mr. Arrébbrakom előtt. Az ügyvédnő a távolabb lévő padról felpattant, és rám szólt: "Ne beszélgessen a tanúkal!"
Mosolyogva vonultam a szemben lévő padhoz, pontosan tudva, hogy mondanivalóm elért oda, ahová szántam.
...
Ehhez mérten a tárgyalás már könnyen ment: a tanúk korrektek voltak, nem mondtak valótlanságokat, egyikük sem állította, hogy Nagy Falé lenne bármi, csak azt mondták, hogy ők nem tudják, kié (ami igaz is volt).
Mindketten kiemelték, hogy ők mennyit segítettek nekünk, milyen rettenetes mennyiségű munkát végeztek (ez Mr. Arrébbrakom esetében félig igaz is volt, Lacimbora azonban akkor is inkább a sörfogyasztásban nyújtott segítséget). Mikor láttam, hogy a felperesi képviselő issza ezeket a szavakat, rájöttem, hogy itt valamit lépni kell, mert még megtévesztés áldozata lesz a bíróság az építési volumeneket, kivitelezési minőséget és egyebeket illetően.
Így Lacimboránál először még félénken, Mr. Arrébbrakom esetében egyre jobban belemelegedve tettem fel a kérdéseket:
- Tudomásod szerint van annak a háznak egységes alapja?
- Nincs.
- Egységes betonkoszorúja, födéme?
- Nincs.
- Van egyetlen egyenes fala?
- Nincs.
- Véleményed szerint van arra esély, hogy valaha fennmaradási engedélyt kaphasson?
- Nincs.
A válaszoktól igazság szerint el kellett volna sírnom magam, bennem mégis egyre nőtt valami meghatározhatatlan jókedv.
- Mondd el kérlek, mi a véleményed arról a házról, milyen a műszaki állapota?
- Meg ne haragudj, de mondtam már nektek, hogy nekem a garázsom különb - mondta Mr. Arrébbrakom, miközben rám mosolygott.
Én legédesebb mosolyommal válaszoltam erre a mondatra, közben valahol hátul átfutott az agyamon, hogy "most mondtad ki, aranyapám, hogy mekkora kontárok vagytok..."
Ettől még szélesebbre nyílt a rés az arcom közepén. Az ember azt hitte, hogy neki mosolygok - pedig, legbelül, igazság szerint rajta (is) röhögtem.
Szép pillanat volt.
...
Innentől már gyorsan mentek a dolgok. A bírónő felszólította a felperesi képviselőt, hogy gondolják át, fenntartják-e a keresetüket, mert jó eséllyel negatív lesz a vagyonmérleg.
A költségmentességi kérelmemhez kiegészítésül hozzátettem, hogy eltartottaim száma menet közben egy fővel növekedett, mivel felperes hazaköltöztette hozzám a lányunkat, mivel elhagyta az országot - ezt a bírónő fel is jegyezte, a felperesi képviselő színe pedig ismét megváltozott. Már majdhogynem aggódni kezdtem érte, annyira fehér volt.
...
Hát így lett vége a pénteki szeánsznak. Folytatása következik.
...
Szóval minden nagyon jó és nagyon szép, csak Morgó nézett rám ijedt szemekkel, mikor megkörnyékeztem némi baráti kölcsönért: "De még csak tizenkettedike van!"
Igaza van.
Még csak tizenkettedike van - egy héttel előbb kerültem padlóra mint rendesen szoktam. Ennyit jelent még egy éhes száj, és az, ahogy Apuka hozzáállt a gyerekek beiskoláztatásához.

Aloe Blacc - I need a dollar

(Forintot is bármikor elfogadok. Sőt, egyéb pénzeket is kis- és nagy tételben egyaránt.)

"Ráült az ördög az arcomra" és más mesék

Sokáig dolgoztam ma. Mire elvergődtem a 41-es villamosig, majdnem este nyolc óra volt. A megállóban három személyes padok állnak. Az egyiken, a szélén, fiatal lány ült. Leültem a pad másik szélére. A fejemben lüktetett a fáradtság. Meleg volt az este, kellemes, bár kicsit fülledt - némi nyáridéző romantika úszott a levegőben.
Egy darabig.
Mert utána savanyú cefreszagon kívül nem éreztem mást.
Ugyanis közénk ült egy alkesz, meg se várva, hogy ülőgumói alól kirántsam az elemórzsiával teli szatyrot.
A minőségi sorrend szigorú betartásával előbb a fiatal lányt vizsgálgatta, egészen odahajolva, majd felém fordult. Sajnos.
Én sós mogyorót rágcsáltam várakozás közben (tekintsük nosztalgiának az elmúlt gyermekkor iránt), s ez felkeltette érdeklődését.
Konkrétan tarhált belőle.
Adtam neki pár szemet, hátha békén hagy, bár valami kísérőszöveg azért kiszaladt belőlem, látva nála a borosüveget. Valami olyasmi, hogy ha arra telik, akkor erre is...
- Nem akarok én tolakodó lenni, csak tudja, most, hogy az ördög ráült az arcomra...
Gondolom, a felrepedt szájára akart célozni, és arra, hogy így még ő se szívesen tér be olyan helyre ahol civilizált emberek vásárolnak (valaki alaposan helyben hagyta), de én azonnal lereagáltam a dolgot.
Magam is meglepődtem az elemi ellenszenven (J. részeg ábrázata, zavaros tekintete rémlett fel bennem), és azonnal rávágtam a választ:
- Hát igen. Az ördög minden alkoholistának ráül az arcára...
Fél füllel még hallottam a hátam mögött, ahogy méltatlankodni kezd azon, amit mondtam, de szerencsére nem kellett tovább időznöm a padon, megérkezett a villamos.
...
A villamoson tovább tűnődtem ezen a kijelentésen. Eszembe jutottak J. éjszakai telefonjai, és őrülettől csillogó szeme, mikor arról beszélt, hogy megjelent az ördög a szobája falán. ...meg az arcán is. És Sasmadár küzdelme azzal a démonnal...
Minden alkoholistának vannak démonjai. Kísérik őt, suttognak neki. Töltenek a poharába. Ezek a démonok (ördögök) fiatal korban elvarázsolják, elhitetik vele, hogy ő szebb, jobb, ügyesebb a többieknél... és az élet útjának felén túl benyújtják a számlát. Kegyetlenül.
...
J. háza nagyon magányos. Nagyon szép, nagyon nagy és nagyon magányos.
Egy olyan embernek, mint J., hatalmas család középpontjának kellett volna lennie. Családfőnek, a szó legigazibb értelmében. Otthonában a terek, a dimenziók... mind ez után a sosem volt család után sírnak.
De örök tanulság, hogy ha valaki jóképű, dolgos, rendszerető, kellemes társaság - és mégis magányos, akkor annak nagyon komoly oka van.
Van is.
Eladta a lelkét az ördögnek.
...folyékony a fizetőeszköz.
...
...
Tegnap este Nagy Fal is önbizalom erősítő kalapkúrát tartott, elutazás előtt utoljára. FB-n újra meg újra rám írt, hogy sajnálja, hogy nem alhat mellettem (brr...), és milyen csini vagyok mostanában. Valamit kártyázott is, mert írtam neki, hogy ezt a partit bukta, kezdjen újat, mire olyasmi volt a válasz, hogy ő 19-re húz még egyet.
..és tök alsó.
...
De mekkora...
...
Ennyit erről. Szerencsére tanúi is voltak, hogy elröppent, a gyerekek kikísérték. Mondtam nekik, hogy tuszkolják fel arra a repülőre, itt ne maradjon... :)
Mindenesetre a lányának adott háromezret (jelenleg egy szinten mozognak a kutyával, tehát már nem mondhatja, hogy kutyába se veszi őt az apja), és kaptam egy halvány ígéretet arra, hogy majd pénteken, a tárgyaláson, az egyik barátból lett ellenféltől kapok még kilencet, így meglesz a családi pótlék összege.
További hozzájárulásról nem emlékezett meg. Gondolom, sokba került a bátorságszirup.
...
Presser Gábor: Valaki mondja meg

Szeretlek

Az a helyzet, hogy szeretlek. Azért, amilyen vagy.

Vagy épp annak ellenére...

I will always love you - Richard Clayderman


És Te? Szeretsz engem?
...
"Aki szeret, az nem bánt."

A Ji-king bölcsei

"Jól csak a szívével lát az ember. Minden, mi lényeges, a szemnek láthatatlan"...
...
A Ji-king szerzői tényleg tudtak valamit... ahogy Müller Péter feljegyezte valahol, a Szent Szellem lakik ebben a könyvben.
Én nem tudom, hogy mi az oka, de való igaz, hogy a Könyv mindig ad némi támpontot. Lehet, hogy valóban úgy működik, mint "mindenféle jóslat: mondanak mindent és mindennek az ellenkezőjét és majd te kiválogatod belőle, mi az, ami neked szól" - de a léleknek annyira magas szintjéhez szól, hogy bármi is, amit "kiválogatsz" belőle, biztos, hogy tovább visz az úton.
Egyébként ezt a jelenséget, hogy "majd te kiválasztod, ami neked szól" Müller Péter ennél sokkal szebben fogalmazza meg előszavában: "az analógiák végtelen sorából mindig a problémád választja ki a választ! A szívedben rejlő KÉRDÉS vonzza magához a feleletet.
Ahol a sorsodban gondot érzel, megoldandó problémát, ott keletkezik erőörvény, mely a választ magához húzza."
És igen, ...ez működik.
Nézzük a kérdéseimet és a kapott feleleteket az elmúlt bő egy esztendőből.
A legelső gond, melyről előkerülése után megkérdeztem a Könyvet, a fiammal való kapcsolat volt. Aki a Randivonalon olvasgatta a bejegyzéseimet, (akkor még nem vezettem blogot), az tudja, hogy komoly szenvedést okozott nekem a gyermekeim hányattatása, és különösen Bandigúz viselkedése az elmúlt években.
...
...a jósjel, melyet a könyvtől kaptam, a 31. Hszien - összehangolódás volt, képjele: Kettétört tányér két darabja összeillik - mert egyek voltak...
Igen, őt - furcsa paradoxonként - alighanem valóban örökös, erős társulásra kaptam az élettől, szorosabb lett ez a kötelék, mint a másik két gyermekemmel - pedig ő volt, akit saját magamtól a legtávolabb állónak éreztem. Másrészt, a tányér mintája... igen, András fiam nagyon sok dolgot örökölt tőlem, a nyelvi kifejezőkészségtől a társasági viselkedésen át az utolsó pillanatban végzett munkáig... persze nem csak belőlem van benne sok, és azok a tulajdonságok, amelyek bennem is léteznek, benne sokszor kissé megváltozva bukkannak felszínre nála.
"Hszien a szeretet villanásait jelenti, az összetartozás élményét, a lelkes örömet, hogy: Jé, hisz ez összevaló!"
A következetesség többé-kevésbé következetes alkalmazása mellett ez a felismerés volt az elmúlt évben, ami segített abban, hogy némi haladást érjek el Andriska civilizáció irányába történő terelgetésében... Hogy jó úton haladok, azt a magamban érzett változás alapján tudom. Már nem érzem sorsszerű szükségességnek, hogy András fiamból bűnöző legyen... most először érzem annak esélyét, hogy talán, majd egyszer, alkalmas lesz az emberi társadalomba való beilleszkedésre.
Persze, addig még van mit tennünk - ezt a mai jelenet is megmutatta számomra.
...
De nézzünk valami mást.
Az anyagi helyzetemre irányuló kérdésre az itt is hosszadalmasan kifejtett 3.Csun (Kezdeti nehézségek - csírázás) jósjel jött ki.
Ezt itt hosszasan kifejtettem, annyira igaz minden szó erre a helyzetre.
Talán a lényeget ismételném itt meg: A folyamat hosszú lesz, nagy ellenállással kell megküzdeni. Kérjek tapasztalt segítőket (kaptam és köszönet érte), nem szabad a távoli jövővel foglalkozni, mindig csak a következő lépés megtételével, nem szabad szétszórtnak lenni, az önsajnálat nem kívánatos... és a kis mennyiségek gyűjtögetésére kell koncentrálni - hogy majd egyszer minőséggé változhassanak az életemben.
...
Ennél jobban itt sem lehet összefoglalni a teendőket, pontosan ezt tettem az elmúlt, közel egy évben, és, bár még nem vagyok az út végén (a folyamat hosszú lesz...), de rengeteget haladtam. Hogy mit tettem? ...semmi mást, csak azt, amit a Könyv javasolt.
...
A betegségem, ami miatt elő kellett vennem a Könyvet...
39. Csien - Nehézség (Béna ember egy hideg házban)
Erről is írtam már itt, hosszasabban. Most csak néhány sarokmondat:
"Sziklás hegyen a veszélyes víz: a nehézség jelképe. Az Igaz Ember gyökeresen átrendezi belső énjét, hogy megújítsa magában a TAO hatalmát."
"A korlátok építésében Neked is részed volt."
"Az OKOT kell megszüntetni - és az benned van."
"Az akadály nem azért van, hogy büntessen, hanem azért, hogy több legyél! Szabad!" - ez a mondat különösen sok meditációra ad okot...
és végül...
"Légy kitartó, és gyűjts erőt! A bölcs szeme látja, hogy hajlamos vagy a feladásra." (Igen, ez nagyon igaz. ...még most is.)
...
Lánykámmal kapcsolatos kérdésemre az alábbi feleletet kaptam:
38. KUJ - Ellentét (Képjel: Szemek ellentétes irányba néznek, kezek elfordulnak egymástól.)
Hogy mit ír ez a jósjel? Hogy igazat? Nem csodálkozom rajta...
Nehéz helyzet. Csak a kis lépések lehetnek hasznosak. Azok a tulajdonságok irritálnak legjobban, amiket magunkban mélyen eldugtunk... A Kuj a tolerancia iskolája.
!Ha a sokféleség közös alapot és célt talál, nagy dolgot szülhet! Mindenki megőrzi másságát - de egy irányba húz. Ez a fejlődés útja az élet minden színterén.
A kérdés: hol vagyunk közösek?
Mi az, ami minden idegenség dacára mégis összeköt bennünket?
...
Tisztelni kell a másik másságát. Számíts ellenállásra, ellenkezésre, félreértésre, indulatra, közönyre ...de keresd meg mögötte mégis azt a pontot, ahol nincs ellenállás, nincs ellenkezés, csak valami mélyen fekvő közösség, vagy távoli, azonos cél."

...ma hajnalra ennyit a Ji-kingről, bár még sok mindent nem mondtam el, ami fontos. De most van egy azonos cél: lánykám ma megy először az új iskolába.
Amit azért választott, mert Te javasoltad neki.
Szóval megyek, készítek neki elemórzsiát az útra...

Szép reggelt mindenkinek.

De nehéz az iskolatáska - Bergendy - Demjén

Van kalapja, nincs kalapja

Jó eséllyel sosem fogom megérteni a férfiak agya járását... Ha jól értem, az, hogy a fiam megcsépelte a lányomat, az nem gond, abból én csinálok túl nagy ügyet. Ha visszapofáznak nekem (ami tényleg nem szerencsés dolog, de mégsem testi erőszak, mint mondjuk a ma elcsattant pofon), akkor az nagy baj. Ha nem kötözöm le a fiamat napi két órára az íróasztal elé, az baj. De ha megígéri és véletlenül be is tartja, hogy javít a jegyein, és emiatt lesz jogsija, akkor az is baj. Ha nem javít, és nem lesz jogsija, az is baj. Ha lesz jogsija, és vezetni akarja az autómat, az baj. De ha veszek neki egy csotrogányt gyakorlóautónak, és békén hagyja az Astrát, akkor az is baj. Tehát ha van kalapja az is baj, ha nincs, az is. Sőt. Mivel ezek mind a jövőben lehetséges kimenetek, pontosabban: ha lesz kalapja, az is baj, de ha nem lesz, az is.

Lehet, hogy nincs igazam, de úgy látom, hogy a legnagyobb baj, hogy nekem van családom, és foglalkozni is kell velük. Sokkal egyszerűbb lenne, ha árvalányhaj lenne... a kalapom mellett. Ez fix.

Mélységesen önző az az ember, aki csak akkor tud valakit szeretni, ha az az illető kisimult, gond és problémamentes... ilyen ember a mai világban nincs, még az sem ilyen, akinek ez az elvárása a másikkal szemben.

Folyton azt kapom, hogy majd jól megunod, hogy vannak gondjaim... mire jó ez? Ha meguntad, közöld. Ha meg nem, ne fenyegess. Szeretetre, megértésre vágyom Tőled - és kritikát, meg fenyegetést kapok. Igen, jól jönnek a tanácsaid is, bár Te sem vagy tévedhetetlen. Ettől függetlenül, mindig meg szoktam fontolni, amit mondasz, mert tény, hogy más aspektusból látod a dolgokat. De az, hogy kritizálsz és elhagyással fenyegetsz, minden, csak nem építő jellegű, az ilyen negativizmusból csak egy következtetést tudok levonni: unod az egészet és eleged van.

Tudod mit? Ha tényleg így van, akkor közöld tárgyszerűen, fenyegetések és kritika nélkül, és meg fogom érteni. Végül is, nem lehet folyton élére fordítani azt a rohadt kalapot... egyszer le fog esni valamelyik oldalára, az fix!!!

Tehát, ha Neked ez az egész nem jó, és képtelen vagy a legcsekélyebb kompromisszum megkötésére is, akkor tényleg nem kell erőltetni.

Még az is lehet, hogy valóban olyan nehéz élethelyzetben vagyok, amit önző krapekok nem viselnek el. Erről meg az a véleményem: ha valaki nem tud, legalább egy kicsit, önzetlen lenni... az jobb is, ha nem tart velem az utamon.

Majd eldöntöd, mit szeretnél.

Nótár Mary: Viszlát, cigánylány

A hangya karácsonya

- Karácsony van! - állt meg a fiam a konyhában, kezében az üres tányérral, melyről immár fejenként a harmadik hamburgert is elpusztították a cimborájával.
Erre mindannyian nevetni kezdtünk, nevetett András és Manó, nevetett Andi és én is, szívemben kis facsarodó keserűséggel: igen, már az is karácsony, hogy végre ehettek egy igazán finomat.
Mondjuk, a házi készítésű hamburger pepecselős dolog, még így is, hogy fagyasztott húspogácsából készítem - de az is tény, hogy kenterbe veri a gyors éttermekben kapható hasonló nevű készítményeket. A mai napon összesen 11 darabot sikerült készítenem... és András még szerette volna vacsorára is, de itt már óvást jelentettem be. Amúgy is, friss libatöpörtyű is készült ma, a kevert sütiről nem is beszélve... szóval hagyjuk a húspogácsákat a fagyasztóban pihenni...
A karácsonyi hangulatot fokozta András nagyfokú öröme a hazakerült szerszámok kapcsán. Egész nap nem sokat láttam őt és a haverját - de mikor kimentem este felé a sufnihoz szétnézni, nagyon megdicsértem. Gyönyörű rendben pihennek a szerszámok, a kulcsok méretenként csoportosítva - öröm nézni. Igaz, még nincs teljesen készen - de rengeteget haladtak, anélkül, hogy nekem szólni kellett volna egy szót is arról, hogy mit, hová, hogyan.
Felajánlottam a fiúknak, hogy készítünk házi almabort - erre érdekes módon nem is András gerjedt, hanem a haverja. Azért fogunk csinálni egy keveset, csak kísérletképpen. Meg almás sütit, meg teszünk el almát reszelve Anyus javaslatainak megfelelően. Hiszen Hangyáéknál jön a tél...
Furcsa asszociációkat indított meg bennem ez a "karácsony van" kijelentés.
Most ez az egész olyan, hogy a tücsök elvándorol a téli megdöglés elől, a hangya viszont karácsonyünnepet tart... tényleg olyan, azzal a különbséggel, hogy a tücsök nem döglene éhen ha máshogy állt volna a morzsahordáshoz, a hangya kis szerény ünnepét pedig beárnyékolja a tél rémének fenyegetése.
Andris annyira elégedett volt velem, hogy még meg is dicsért.
- Ma jó Anyu voltál!
- Én általában jó anyu szoktam lenni, nem?
Kis gondolkodás után beleegyezett... mire én:
- Ma te is jó gyerek voltál. Bár, te nem mindig vagy az. De mostanában javulsz.
Ebben maradtunk.
Andi erre egy szót se szólt. Csak mikor meg mertem jegyezni, hogy ma nem segített túl sokat, akkor borult ki.
- Elmentem veled vásárolni. Lereszeltem a prézlinek való zsömlét. Kiteregettem négyszer is. Segítettem felszedni a vizet, mikor a dugulás miatt elárasztotta a konyhát a mosóvíz. Felmostam. És én nem segítettem? ...olyan vagy, mint Apu. Ő is azt mondta mindig, hogy nem segítettem neki.
- Láttad te apádat annyit dolgozni, csak egyszer is, mint engem ma?
- Nem... csak akkor mikor költöztünk. De akkor én is rengeteget dolgoztam. ...és utána azt mondta, hogy nem segítettem semmit.
...
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Ji-king a lányommal való kapcsolatra is mondott valamit. A 38. jósjel jött ki...

Animal Cannibals - Takarítónő