Bár nem év vége van, legalábbis ha a nyugati-keleti asztrológia évforduló dátumait nézem, azok már mind elmúltak, mégis, elemi erővel éreztem magamban, hogy egy életkörnek ismét vége lesz rövidesen, az elmúlt évek hajszolt, megerőltető, sokszor fájdalmas tapasztalatokat adó, sokszor erő feletti teljesítményt igénylő küzdéseinek a vége felé járok - de igen fontos, hogy hogyan kerülök ki belőle, hiszen vékony jégen egyensúlyozok. Nagyon rezeg a léc, hogy vesztesként, vagy nyertesként zárom-e le azokat a minőségeket, amelyek eddig uralták az életemet.
Így valahol jogos volt, hogy a Könyv bölcsességéhez forduljak, bár ezt korántsem tettem azon a tudati szinten, mint a korábbi években. Ez a jóslás tulajdonképp véletlenszerű volt, nem tettem hagyományos előkészületeket, csak arra gondoltam: nagy próbatétel előtt állok, mi lesz ebből, nézzük már meg. Tehát az eredmény sem a szokott módon érkezett meg, mert igazából meg sem néztem a változó vonásokat, inkább pörgettem még egyet saját hitetlenkedésem okán, s az eredményt a kiindulási (első) pörgetéssel összevetve "fejtettem vissza" a változó vonásokat.
Mondjuk így is elemi élményben volt részem... mint mindig.
Tehát, ahogy azt a cím is sugallja, az első hexagram, ami feltárult előttem, az 55. A bőség hexagramja volt, s én megint azt éreztem, mint korábban már párszor, hogy a Könyv viccel velem: olyasmiről ad nekem jósjelet, ami épp elmúlóban van az életemből, sőt, jelenleg konkrét fizetési nehézségeim vannak, melyek eredője épp a korábbi évek bőségéből fakadó meggondolatlanság.
De ha kijött a hexagram, akkor bizony el kell olvasni a Könyv ezzel kapcsolatos gondolatait, és illő elmeditálni azokon... ugyebár...
Így tettem.
_____ _____
_____ _____
___________
___________
_____ _____
___________
Leírás
Csen a mozgás, Li pedig a láng, melynek tulajdonsága a tisztaság. Belül tisztaság, kifelé mozgás - ez nagyságot és bőséget eredményez. A jel a fejlett kultúra időszakát ábrázolja. Mindazonáltal az a körülmény, hogy a fejlődés elérte legmagasabb szintjét, már magában hordja az utalást arra, hogy e rendkívüli bőség állapota nem tarthat sokáig.
Ítélet
A BŐSÉGNEK sikere van. A király éri ezt el. Ne légy szomorú; olyannak kell lenned, mint a Nap a delelőjén.
Nem minden halandónak adatott meg, hogy meg tudja teremteni a legnagyobb bőség és hatalom időszakát. Csak az emberek született uralkodója lehet képes ilyesmire, akinek akarata valami nagyra irányul. A bőség ilyen időszakai rendszerint rövidek. A bölcs embert ezért könnyen szomorúság foghatja el, belegondolva a közelgő hanyatlásba. Nem való azonban hozzá az effajta szomorúság. A bőség időszakában csak az játszhat vezető szerepet, aki belül mentes a bánattól és az aggodalmaskodástól. Olyannak kell lennie, mint a delelőjén lévő Nap, amely mindent bevilágít és megörvendeztet az ég alatt.
Képzet
Együtt jön mennydörgés és villámlás: ez a BŐSÉG képe. Így a nemes ember eldönti a pereket, s végrehajtatja a büntetéseket.
A jel bizonyos kapcsolatban áll a "KERESZTÜLHARAPÁS" (21. sz.) jelével, ahol ugyancsak a mennydörgés és a villámlás jelenik meg együtt, azonban fordított sorrendben. Míg ott a törvények rögzítéséről volt szó, addig itt azok alkalmazásáról és kivitelezéséről. A belső tisztaság lehetővé teszi a valódi tényállás tisztázását, a külső elrettentés pedig gondoskodik a büntetések pontos és szigorú végrehajtásáról.
Kezdtem érteni. A törvények betartása... hát igen, be kell fizetni az adót, akkor is, ha fájdalmas. Nem tehetek mást, ez az összeg, ha nagy is, a becsület még nagyobb dolog. Arról nem is beszélve, hogy ez a próbatétel a fejlődés következő lépcsőfoka. Le kell zárni a korábbi elszámolásokat, hogy új minőségek, új szintek jelenhessenek meg az életemben. Talán épp a - hosszú távú - bőség szintjei, hisz - milyen érdekes - mostanában oly sok szakirodalmat olvasok össze épp ebben a témában.
Csak sikerüljön.
Ami a bőség elmúlása felett érzett szomorúságot illeti, az is olyan mondanivaló, amely igencsak aktuális - bár önmagában ezt a tényt még viszonylag könnyen fel tudtam dolgozni, tekintettel arra, hogy mindent aszerint kell értékelni, hogy mit adott érte az ember - és én az elmúlt években túlságosan is sokat adtam azért, hogy - viszonylagos - bőségben éljek. Meg egyébként is, mindig emlékezem nagyapám mondására a nagy kerékről, mely az én hangya-létemben is már oly sokszor átfordult. Tehát önmagában a bőség elmúlása nem ráz meg annyira, mint a tény, hogy a bőség ellenére is adósságokkal terhelten ér véget ez a periódus.
- Meg kell oldanom, sürgősen meg kell oldanom ezt a problémát! Muszáj kifizetnem az adótartozásomat! - járt az agyamban, míg másodszor dobtam.
_____ _____
_____ _____
___________
_____ _____
___________
_____ _____
A 40. hexagramot kaptam eredményül: a Szabadulást.
Ledöbbenten néztem.
Csak ennyi az egész? Ilyen egyszerű lenne? Megszabadulok a nyomasztó tehertől? Ez szinte hihetetlen...
Leírás
A mozgás itt kikerül a veszélyből. Az akadály elhárult, a nehézségek megoldása a legjobb úton halad. A szabadulás még nem ment végbe, hanem éppen csak most vette kezdetét, s a jel ennek különböző szakaszait mutatja be.
Ítélet
A SZABADULÁS. Előmozdító a délnyugat. Ha az embernek nincs már többé hová mennie, akkor üdvös a visszatérés. Ha még van valami, ahová mennie kell, akkor üdvös a sietség.
Olyan időszakról van szó, amikor a bonyodalmak és feszültségek oldódni kezdenek. Ilyen időszakban helyénvaló minél hamarabb visszatérni a megszokott viszonyok közé - ezt jelenti a délnyugat. Az ilyen hirtelen átcsapás időszakai nagyon fontosak. A szabadulás ideje feloldja az embert a nyomasztó terhek alól és ösztönző hatással van az élet folyamataira, hasonlóan a megkönnyebbülést hozó esőhöz, amely kioldja a légköri feszültséget és rügyeket fakaszt. Azonban egyvalami nagyon fontos: az embernek ilyen időszakban nem szabad túlzásba vinnie a diadalt. Nem szabad jobban előrenyomulnia, mint amennyire feltétlenül szükséges. Amint elértük a szabadulást, térjünk vissza az élet megszokott rendjéhez, ez az üdvös. Ha pedig még maradt volna valami elvégezni való, akkor végezzük ezt el olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehetséges, hogy tiszta lappal tudjunk indulni, s ne fordulhasson elő visszaesés.
Képzet
Mennydörgés és eső kerekednek: Ez a SZABADULÁS képe. Így a nemes ember megbocsátja, ha valaki hibázott, és elnézi a vétkeket.
A zivatar hatására kitisztul a levegő. A nemes ember hasonlóan kezeli azon személyek a hibáit és vétkeit, akik előidézték a feszültségi állapotot. A tisztaságon keresztül teremt szabadulást. Azonban miután fény derült a mulasztásokra, nem tapad meg ezeknél, hanem a tévedéseken és a szándéktalan kihágásokon egyszerűen túlteszi magát, mint ahogyan a mennydörgés is elhal egy idő után, a bűnöket és szándékos kihágásokat pedig megbocsátja, mint ahogyan a víz is letisztít minden szennyet.
Csak sikerüljön.
Ami a bőség elmúlása felett érzett szomorúságot illeti, az is olyan mondanivaló, amely igencsak aktuális - bár önmagában ezt a tényt még viszonylag könnyen fel tudtam dolgozni, tekintettel arra, hogy mindent aszerint kell értékelni, hogy mit adott érte az ember - és én az elmúlt években túlságosan is sokat adtam azért, hogy - viszonylagos - bőségben éljek. Meg egyébként is, mindig emlékezem nagyapám mondására a nagy kerékről, mely az én hangya-létemben is már oly sokszor átfordult. Tehát önmagában a bőség elmúlása nem ráz meg annyira, mint a tény, hogy a bőség ellenére is adósságokkal terhelten ér véget ez a periódus.
- Meg kell oldanom, sürgősen meg kell oldanom ezt a problémát! Muszáj kifizetnem az adótartozásomat! - járt az agyamban, míg másodszor dobtam.
_____ _____
_____ _____
___________
_____ _____
___________
_____ _____
A 40. hexagramot kaptam eredményül: a Szabadulást.
Ledöbbenten néztem.
Csak ennyi az egész? Ilyen egyszerű lenne? Megszabadulok a nyomasztó tehertől? Ez szinte hihetetlen...
Leírás
A mozgás itt kikerül a veszélyből. Az akadály elhárult, a nehézségek megoldása a legjobb úton halad. A szabadulás még nem ment végbe, hanem éppen csak most vette kezdetét, s a jel ennek különböző szakaszait mutatja be.
Ítélet
A SZABADULÁS. Előmozdító a délnyugat. Ha az embernek nincs már többé hová mennie, akkor üdvös a visszatérés. Ha még van valami, ahová mennie kell, akkor üdvös a sietség.
Olyan időszakról van szó, amikor a bonyodalmak és feszültségek oldódni kezdenek. Ilyen időszakban helyénvaló minél hamarabb visszatérni a megszokott viszonyok közé - ezt jelenti a délnyugat. Az ilyen hirtelen átcsapás időszakai nagyon fontosak. A szabadulás ideje feloldja az embert a nyomasztó terhek alól és ösztönző hatással van az élet folyamataira, hasonlóan a megkönnyebbülést hozó esőhöz, amely kioldja a légköri feszültséget és rügyeket fakaszt. Azonban egyvalami nagyon fontos: az embernek ilyen időszakban nem szabad túlzásba vinnie a diadalt. Nem szabad jobban előrenyomulnia, mint amennyire feltétlenül szükséges. Amint elértük a szabadulást, térjünk vissza az élet megszokott rendjéhez, ez az üdvös. Ha pedig még maradt volna valami elvégezni való, akkor végezzük ezt el olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehetséges, hogy tiszta lappal tudjunk indulni, s ne fordulhasson elő visszaesés.
Képzet
Mennydörgés és eső kerekednek: Ez a SZABADULÁS képe. Így a nemes ember megbocsátja, ha valaki hibázott, és elnézi a vétkeket.
A zivatar hatására kitisztul a levegő. A nemes ember hasonlóan kezeli azon személyek a hibáit és vétkeit, akik előidézték a feszültségi állapotot. A tisztaságon keresztül teremt szabadulást. Azonban miután fény derült a mulasztásokra, nem tapad meg ezeknél, hanem a tévedéseken és a szándéktalan kihágásokon egyszerűen túlteszi magát, mint ahogyan a mennydörgés is elhal egy idő után, a bűnöket és szándékos kihágásokat pedig megbocsátja, mint ahogyan a víz is letisztít minden szennyet.
...tehát ha még van tenni való, akkor azt gyorsan meg kell tenni.. igen - gondoltam, és az elkövetkező napok lázas tevékenységgel teltek... ám az eredmény váratott magára és én egyre idegesebben nézegettem a bankegyenlegemet, várva a megmentő összeget, ami késlekedni látszott.
Többször átfutott az agyamon, hogy mi lesz, ha pont most, pont ez nem érkezik meg - és éreztem, hogy abból nagy baj, itthoni kenyértörés, harag és neheztelés lehet, Morgó minden racionális érve ellenére ("hisz Te akartad"), s már a gondolat is nehezen emészthetőnek bizonyult. Túl azon, hogy már maga Morgó is néha aggódva tekintett rám, pedig ha valaki, ő tényleg mindig igyekezett lelket verni belém a legnehezebb időszakokban is.
No de mi a helyzet a változó vonásokkal? - jött egy ilyen depisebb napomon a gondolat.
Viszonylag egyszerű visszafejteni a dolgot, mint látható, az alsó trigram változott, tehát a 4-5-6. vonással van dolgom.
Az 55. Bőség hexagram esetében ezek:
A függöny olyan sűrű szövésű, hogy az ember délben is látja a sarkcsillagot. Találkozik vele egyívású urával. Üdv!
Itt az elsötétedés már csökkenőben van, ezért az egymáshoz illő emberek egymásra találnak. Itt is meg kell találni a helyes kiegészítést: a cselekvési kedvnek a nélkülözhetetlen bölcsességhez kell csatlakoznia, s akkor minden jóra fog fordulni. Ez az egymást kiegészítés éppen fordított jellegű, mint az első vonal esetében. Ott a bölcsességet kellett kiegészíteni a belőle hiányzó tetterővel, itt viszont a tetterőt kell bölcsességgel ellensúlyozni.
5. változó vonal
Vonalak jönnek, áldás és dicsőség közeleg. Üdv!
Az uralkodó szerény, úgyhogy nyitott a derék emberek felől érkező tanácsokra. Így aztán köré gyűlnek azok az emberek, akik útba tudják őt igazítani a helyes cselekvés irányvonalairól. Ebből pedig áldás, dicsőség és üdv származik mind őreá, mind pedig népére.
6. változó vonal
Háza bőségben leledzik. Nincs tekintettel a családjára. Bekémlel az ajtón keresztül, s nem vesz észre ott senkit. Három évig senkit sem lát. Baj!
Itt olyan emberről van szó, aki gőgje és önfejűsége következtében éppen az ellenkezőjét éri el annak, mint amire törekedett. Gazdagságot és pompát kívánt háza számára. Feltétlen úr akart lenni a saját házában. Ezzel azonban elidegenítette magától a családját, úgyhogy a végén ottmarad teljesen elhagyatva, egyedül.
A 4. és 5. vonással nem volt különösebben bajom. A 4. ugyan többféle értelmet is kaphat, (még az "egyívású úr" személyére is van erős tippem) de az 5. esetében nem tudtam nem Morgóra gondolni, s minden zaklatottságom ellenére örültem, hogy helyesen viselkedtem vele az elmúlt években... mert vitán felül megérdemli.
A 6. olvasásakor viszont fogtam a fejem, annyira igaznak véltem felfedezni, hisz minden baj forrása az volt, hogy túlzott jólétet kívántam régi és új családom tagjai számára.
Meditálni kezdtem a legnegatívabb scenárión, s rájöttem, hogy akkor is létezik Szabadulás - de annak ára, hogy megtagadom mindazt, amiért az elmúlt esztendőben küzdöttem: az új családomat, a gyerekek felemelkedését szolgáló egyszemélyes népmozgalmamat.
...mit is ír a vonás...? "...gőgje és önfejűsége következtében épp ellenkezőjét éri el annak, mint amire törekedett..."
Meredten néztem magam elé.
Nem, ezt nem akarom. Nem akarhatok ilyen forgatókönyvet.
És mi történik, ha ez a vonás nem változik? - tettem fel a Ji-King-nek a kérdést, és ő készségesen válaszolt.
_____ _____
_____ _____
___________
_____ _____
___________
___________
A válasz nem más, mint az 54. jósjel: a házasodó leány hexagram.
Leírás
Felül van Csen, a legidősebb fiú, alul pedig Tuj, a legfiatalabb leány. A férfi megy elöl, s a leány örömmel követi őt. Ez a leánynak a férfi házába történő belépését ábrázolja. Összességében négy olyan jel van, amely a házastársak kapcsolatát ábrázolja. A 31. jel, a Hszien, vagy mindenoldalú RÁHATÁS azt a vonzalmat mutatja be, amit a fiatal pár tagjai gyakorolnak egymásra. A 32. sz. jel, a Hang, vagy TARTÓSSÁG a házastársak tartós kapcsolatát írja le. Az 53. sz. jel, a Csien, vagy FEJLŐDÉS a házasság helyes megkötésének késleltetett, szertartásos folyamatait mutatja be. Végül a Kuaj Mej, a HÁZASODÓ LEÁNY egy olyan idősebb férfiről szól, aki fiatal leányt vesz feleségül.
_____ _____
___________
_____ _____
___________
___________
A válasz nem más, mint az 54. jósjel: a házasodó leány hexagram.
Leírás
Felül van Csen, a legidősebb fiú, alul pedig Tuj, a legfiatalabb leány. A férfi megy elöl, s a leány örömmel követi őt. Ez a leánynak a férfi házába történő belépését ábrázolja. Összességében négy olyan jel van, amely a házastársak kapcsolatát ábrázolja. A 31. jel, a Hszien, vagy mindenoldalú RÁHATÁS azt a vonzalmat mutatja be, amit a fiatal pár tagjai gyakorolnak egymásra. A 32. sz. jel, a Hang, vagy TARTÓSSÁG a házastársak tartós kapcsolatát írja le. Az 53. sz. jel, a Csien, vagy FEJLŐDÉS a házasság helyes megkötésének késleltetett, szertartásos folyamatait mutatja be. Végül a Kuaj Mej, a HÁZASODÓ LEÁNY egy olyan idősebb férfiről szól, aki fiatal leányt vesz feleségül.
Ítélet
HÁZASODÓ LEÁNY. A vállalkozások bajt hoznak magukkal. Semmi sincs, ami előmozdító volna.
Annak a leánynak, aki nem főfeleségként lép be egy családba, rendkívül óvatosan és visszafogottan kell viselkednie. Saját magának nem szabad arra törekednie, hogy a háziasszonyt kiszorítsa a helyéről, mert ez a rend felborulását jelentené, aminek következtében tarthatatlan viszonyok alakulnának ki. Ez az emberek közötti bármilyen szabad kapcsolatra is érvényes. Míg a törvényesen elrendezett kapcsolatok a jogok és kötelességek szilárd összefüggésrendszerére épülnek, addig az egyéni vonzalmak alapján kötött viszonyok tartóssága kizárólag a felek tapintatos visszafogottságán múlik.
A világ valamennyi viszonya szempontjából nagy jelentősége van a vonzalomnak, mint a kapcsolatképződés alapjának, hiszen az ég és a föld egyesülése tartja fenn az egész természetet, s ugyanígy az emberek között is a szabad vonzalom az alapja az egyesülés mindent átfogó elvének.
(Megjegyzés: Kínában jogilag az egynejűség dívik, s hivatalosan minden férfinak csak egy felesége lehet. E kapcsolatot, mely nem is annyira a két résztvevő felet, mint inkább az érdekélt családokat érinti, a szabályok szigorú betartásával kötik meg. A férfit azonban megilleti a jog. hogy személyesebb gyengédségi igényeit is kiélje. Sőt, az igazán jó feleség legszebb kötelességei közé tartozik, hogy ebben a segítségére legyen. Ilyen módon a kapcsolatuk szép és nyitott marad. A leány, aki a férj választása alapján lép be a családba, fiatalabb nővérként szerényen alárendeli magát a feleségnek. Természetesen nagyon kényes és finom kérdésről van itt szó, amely minden résztvevőtől a legnagyobb tapintatot igényli. Kedvező körülmények között azonban sikeres megoldást nyerhet ezzel egy olyan probléma, amellyel az európai kultúra sohasem tudott megküzdeni. Magától értetődően a nők helyzete Kínában éppoly kevéssé közelíti meg az ideálist, mint amilyen kevéssé van összhangban az átlagos európai házasság az európai házasságeszménnyel.)
HÁZASODÓ LEÁNY. A vállalkozások bajt hoznak magukkal. Semmi sincs, ami előmozdító volna.
Annak a leánynak, aki nem főfeleségként lép be egy családba, rendkívül óvatosan és visszafogottan kell viselkednie. Saját magának nem szabad arra törekednie, hogy a háziasszonyt kiszorítsa a helyéről, mert ez a rend felborulását jelentené, aminek következtében tarthatatlan viszonyok alakulnának ki. Ez az emberek közötti bármilyen szabad kapcsolatra is érvényes. Míg a törvényesen elrendezett kapcsolatok a jogok és kötelességek szilárd összefüggésrendszerére épülnek, addig az egyéni vonzalmak alapján kötött viszonyok tartóssága kizárólag a felek tapintatos visszafogottságán múlik.
A világ valamennyi viszonya szempontjából nagy jelentősége van a vonzalomnak, mint a kapcsolatképződés alapjának, hiszen az ég és a föld egyesülése tartja fenn az egész természetet, s ugyanígy az emberek között is a szabad vonzalom az alapja az egyesülés mindent átfogó elvének.
(Megjegyzés: Kínában jogilag az egynejűség dívik, s hivatalosan minden férfinak csak egy felesége lehet. E kapcsolatot, mely nem is annyira a két résztvevő felet, mint inkább az érdekélt családokat érinti, a szabályok szigorú betartásával kötik meg. A férfit azonban megilleti a jog. hogy személyesebb gyengédségi igényeit is kiélje. Sőt, az igazán jó feleség legszebb kötelességei közé tartozik, hogy ebben a segítségére legyen. Ilyen módon a kapcsolatuk szép és nyitott marad. A leány, aki a férj választása alapján lép be a családba, fiatalabb nővérként szerényen alárendeli magát a feleségnek. Természetesen nagyon kényes és finom kérdésről van itt szó, amely minden résztvevőtől a legnagyobb tapintatot igényli. Kedvező körülmények között azonban sikeres megoldást nyerhet ezzel egy olyan probléma, amellyel az európai kultúra sohasem tudott megküzdeni. Magától értetődően a nők helyzete Kínában éppoly kevéssé közelíti meg az ideálist, mint amilyen kevéssé van összhangban az átlagos európai házasság az európai házasságeszménnyel.)
Képzet
A tó fölött mennydörgés: ez a HÁZASODÓ LEÁNY képe. Így a nemes ember a végső örökkévalóság fényében felismeri a mulandót.
A mennydörgés felkavarja a tóvizét, mely felcsillanó hullámokban követi azt. A kép a leányt ábrázolja, aki követi szíve választottját. Azonban az emberek minden egymás közötti kapcsolata magában hordja a veszélyt, hogy tévútra csúsznak, amelyek aztán vég nélküli félreértésekhez és bonyodalmakhoz vezetnek. Ezért fontos, hogy az ember állandóan szeme előtt tartsa a végső célt. Ha az ember hagyja magát sodortatni, akkor összejön a másikkal, s aztán ismét elválik, ahogyan a nap hozza magával. Ha azonban az ember tekintetét tartós célokra függeszti, akkor sikerülni fog elkerülnie azokat a zátonyokat, amelyeken az emberek közötti közeli kapcsolatok gyakran megfeneklenek.
Ezen a képjelen megint csak elmeditáltam pár napot, sőt, más forrásból is utána olvastam, mit is akar ez az egész jelenteni, hiszen ha Csabával való kapcsolatom idején kapom ezt a jósjelet, talán még értem is - no de kettőnk közül Robi a kislyány, ezt rég tudjuk. Akkor meg mi ez a sz@r itt már megint?
(A vállalkozások bajt hoznak magukkal - na igen, ha a család kedvéért lemondok az adófizetésről, én nem leszek többet vállalkozó, az ziher, márpedig akkor szögre is akaszthatjuk a szánkat - futott le közben egy viszonylag racionális értelmezés a háttérben, de a központi egység felülbírálta ezt, mondván: nem csak erről van itt szó.)
Elolvastam hát Müller Péter gondolatait a tárgyban és kényelmetlen érzetem csak tovább erősödött.
"Az alkalmazkodás művészetéről szól az 54-es jósjel, a "Házasodó lány".
Azt hiszem, ez az élet egyik legnehezebb művészete.
Mert vagy beadjuk a derekunkat - vagy föllázadunk.
Vagy elvesztjük az önérzetünket - vagy az asztalra csapunk.
És mivel ezek szélsőséges reakciók, a következmények sem lesznek jók.
A jósjel elnevezése egy ősi kínai élethelyzetből ered: náluk létezett valaha a "másodfeleség" intézménye. Lényeges, hogy ez legalizálva volt. Nálunk is van ilyen, úgy hívjuk: "szerető" - csak hogy ez nem legális szerep. De azért egy "szerető" nálunk is úgy él, mint egy másodfeleség: érzelmileg kötődik a férfihoz, néha a férfi is hozzá, de azért a feleségét nem hagyja el miatta. Nálunk - éppen a helyzet társadalmi elfogadásának a hiánya miatt - ez nagyon nehéz szituáció. A nők ilyenkor lázadás és a megalázkodás között ingadoznak. Vagy teljes jogot követelnek, és azt mondják, hogy "elegem van abból, hogy én csak titokban találkozhatom veled, életednek csak a mellékutcájában járhatok! Azt akarom, hogy vállalj! Én is vállallak téged!" - vagy csendben marad, elfogadja kiszolgáltatott szerepét, és megalázottnak érzi magát.
Európában az ilyen dilemma vagy szakítással, vagy válóperrel végződik.
A kínaiak azonban vagy bölcsebbek, vagy talán ravaszabbak voltak.
Azt mondták: legyen másod feleség.
A férfinak itt el kellett fogadni, hogy van egy fő- és egy mellék felesége.
A feleségnek el kellett fogadnia, hogy még egy nő él velük a házban s osztozni kell vele a férjén.
És ami a legnehezebb volt: a másodfeleségnek (tehát a szeretőnek) el kellett fogadnia, hogy van egy új főnöke: szerelmének főfelesége.
Három hatalmas kompromisszum működtette ezt az intézményt, mely megpróbálta törvényessé és elfogadhatóvá tenni azt az állapotot, amely nálunk is volt mindig, és van ma is - csak stikában működik.
A "Házasodó lány" helyzete jelképes, és az életünk számos ismerős helyzetére kiterjeszthető, amikor kénytelenek vagyunk egy olyan helyzethez alkalmazkodni, mely számunkra nem kedvező. Nem mintha nagyon rossz lenne, hanem inkább mert "nem az igazi".
Mit lehet tenni ilyenkor?
Tűrni? Fellázadni?
Passzívan tűrni egy megalázó helyzetet nem üdvös.
Föllázadni és követelőzni pedig késő: így mentél bele, így vettek meg, méltóság nélkül - s környezeted pontosan annyira értékel, mint amennyire magadat tartottad.
Mitévők legyünk?
Ha jól értem a bölcsek tanácsát, ilyenkor két irányba kell dolgoznunk.
Befelé vissza kell szereznünk a méltóságunkat.
Nem mások, hanem először önmagunk előtt.
A körülmények már adottak, emiatt már késő bánkódni, de az önérzetünket visszaszerezni sohasem késő.
Az igazi önérzet pedig nem lázadó.
Nem vad, nem görcsös, nem indulatos - hiányzik belőle a gyűlölet, ami az öngyűlöletnek a mások felé fordított mérgezett kardja.
Az igazi önérzet nyugodt és méltóságteljes. És erős. És szelíd. (Jézus magatartása volt ilyen, ha megalázó helyzetbe került.)
A második lépés, ami ebből következik: a kompromisszumkészség.
Akár a saját hibánkból, akár sorsszerűen állt elő ez a helyzet, de most már itt van.
Most már ez a valóságunk, s amíg ez természetesen és magától értetődően meg nem oldódik, addig ebben kell élni.
S ezért szerényen és okosan alkalmazkodni kell a körülményekhez.
Nem szabad "főfeleséget" játszani.
Nem szabad jeleneteket rendezni, követelőzni, s főleg nem szabad elveszített méltóságunkat másoktól visszakövetelni, mert nem ők veszítették el, hanem mi magunk. Ők most tényleg nem becsülnek bennünket túlságosan sokra, de ezért nem hibáztathatók, mert mi adtuk magunkat olcsón.
Az ilyen helyzetekben van valami sorsszerű.
Ez már egy olyan rejtett értelme a jelnek, melyhez nem tudtam még közelférkőzni.
Az érzések különféle zűrzavara idézi elő ezt a helyzetet, ez kétségtelen, de mintha ezeknek is lenne létjogosultságuk - az életben vannak olyan dolgok, melyeket nem a méltóságunk és az önérzetünk irányít. Sajnos. Mintha arról lenne itt szó, hogy az embernek néha bele kell mennie "méltóságán aluli" dolgokba is, mert a Nagy Sors könyvben ennek is szerepe és tanulsága van.
A kérdés nem is ez, hanem a helyzet tudomásul vétele.
Hogy azért itt egyszerre kell kifelé szerénynek és alkalmazkodónak - befelé önérzetesnek és nyugodtnak maradni.
Vannak bölcsek, akik magának a múlandóságnak a gondolatát olvassák ki ebből a jósjelből, s azt mondják, hogy hatása nem tart sokáig.
Itt aztán már nem csak az alkalmazkodásról, hanem a megadásról is szó van.
De ez már túlságosan messzire vezet.
Aki ezt a jósjelet kapja, annak el kell tűnődnie azon, mitől vált egy élethelyzet szolgájává, sőt, néha rabszolgájává.
Az egyes vonások pedig arról szólnak, hogyan szerezze vissza önbecsülését, elsősorban önmaga előtt.
De ehhez először meg kell fejteni: mi vitte bele a helyzetbe?
Vágy? Kényelem? Gyávaság? Gyengeség? Önbecsapás?
Egy biztos: nem mások vittek bele, hanem saját magunk.
És csakis magunk tudunk kikeveredni belőle.
Az embereket nem tudjuk megváltoztatni, de magunkat igen.
Bár manapság ez is nagyon nehéz.
De nincs más út."
A "Házasodó lány" helyzete jelképes, és az életünk számos ismerős helyzetére kiterjeszthető, amikor kénytelenek vagyunk egy olyan helyzethez alkalmazkodni, mely számunkra nem kedvező. Nem mintha nagyon rossz lenne, hanem inkább mert "nem az igazi".
Mit lehet tenni ilyenkor?
Tűrni? Fellázadni?
Passzívan tűrni egy megalázó helyzetet nem üdvös.
Föllázadni és követelőzni pedig késő: így mentél bele, így vettek meg, méltóság nélkül - s környezeted pontosan annyira értékel, mint amennyire magadat tartottad.
Mitévők legyünk?
Ha jól értem a bölcsek tanácsát, ilyenkor két irányba kell dolgoznunk.
Befelé vissza kell szereznünk a méltóságunkat.
Nem mások, hanem először önmagunk előtt.
A körülmények már adottak, emiatt már késő bánkódni, de az önérzetünket visszaszerezni sohasem késő.
Az igazi önérzet pedig nem lázadó.
Nem vad, nem görcsös, nem indulatos - hiányzik belőle a gyűlölet, ami az öngyűlöletnek a mások felé fordított mérgezett kardja.
Az igazi önérzet nyugodt és méltóságteljes. És erős. És szelíd. (Jézus magatartása volt ilyen, ha megalázó helyzetbe került.)
A második lépés, ami ebből következik: a kompromisszumkészség.
Akár a saját hibánkból, akár sorsszerűen állt elő ez a helyzet, de most már itt van.
Most már ez a valóságunk, s amíg ez természetesen és magától értetődően meg nem oldódik, addig ebben kell élni.
S ezért szerényen és okosan alkalmazkodni kell a körülményekhez.
Nem szabad "főfeleséget" játszani.
Nem szabad jeleneteket rendezni, követelőzni, s főleg nem szabad elveszített méltóságunkat másoktól visszakövetelni, mert nem ők veszítették el, hanem mi magunk. Ők most tényleg nem becsülnek bennünket túlságosan sokra, de ezért nem hibáztathatók, mert mi adtuk magunkat olcsón.
Az ilyen helyzetekben van valami sorsszerű.
Ez már egy olyan rejtett értelme a jelnek, melyhez nem tudtam még közelférkőzni.
Az érzések különféle zűrzavara idézi elő ezt a helyzetet, ez kétségtelen, de mintha ezeknek is lenne létjogosultságuk - az életben vannak olyan dolgok, melyeket nem a méltóságunk és az önérzetünk irányít. Sajnos. Mintha arról lenne itt szó, hogy az embernek néha bele kell mennie "méltóságán aluli" dolgokba is, mert a Nagy Sors könyvben ennek is szerepe és tanulsága van.
A kérdés nem is ez, hanem a helyzet tudomásul vétele.
Hogy azért itt egyszerre kell kifelé szerénynek és alkalmazkodónak - befelé önérzetesnek és nyugodtnak maradni.
Vannak bölcsek, akik magának a múlandóságnak a gondolatát olvassák ki ebből a jósjelből, s azt mondják, hogy hatása nem tart sokáig.
Itt aztán már nem csak az alkalmazkodásról, hanem a megadásról is szó van.
De ez már túlságosan messzire vezet.
Aki ezt a jósjelet kapja, annak el kell tűnődnie azon, mitől vált egy élethelyzet szolgájává, sőt, néha rabszolgájává.
Az egyes vonások pedig arról szólnak, hogyan szerezze vissza önbecsülését, elsősorban önmaga előtt.
De ehhez először meg kell fejteni: mi vitte bele a helyzetbe?
Vágy? Kényelem? Gyávaság? Gyengeség? Önbecsapás?
Egy biztos: nem mások vittek bele, hanem saját magunk.
És csakis magunk tudunk kikeveredni belőle.
Az embereket nem tudjuk megváltoztatni, de magunkat igen.
Bár manapság ez is nagyon nehéz.
De nincs más út."
Miután elolvastam Müller Pétert, már összeállt bennem a kép. A kialakult helyzetért nem szabad mást hibáztatnom, hisz, mint Morgó is hangsúlyozta, magamnak köszönhetem. El kell fogadnom, hogy átmenetileg kissé elhalványul a fényem - s ebben a külső halványodásban belül rendkívül fontos munkát kell elvégeznem: új alapokra kell helyeznem az élet néhány sarkalatos pontjáról való gondolkodásomat. újjá kell szerveznem a cégem működését stb. Ugyanakkor kompromisszumokat kell kötnöm, melyek mentén menteni lehet ami menthető - s, mint ahogy a "Szabadulás" jósjel is javasolja a tiszta lappal indulást, mélyére kell ásni a hibák eredőjének, hogy többször ne fordulhassanak elő. Továbbá fontos, hogy - a családi életben csakúgy, mint az üzletben - kitűzzem a megfelelő célokat és ezeket ne tévesszem szem elől.
Utóirat
Mire ezeket a sorokat olvassátok, a leírt probléma lényegében és nagyságrendileg megoldódott - igaza volt a Szabadulás hexagramnak - de a hosszú távú munkálkodás a tartós bőség megteremtésén; az önértékelés, értékrend; célok, illetve hozzájuk vezető utak rögzítésének munkája még csak most kezdődik, melyek meghatározásakor figyelemmel kell lennem mindhárom hexagram tanácsaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.