A mátrai műtét

...az előző hét második felében hirtelen felindulásból felrángattam Gidát a Mátrába. Eredetileg hétvégére akartam magammal hurcolni, de rá kellett jönnöm, hogy szoros az időbeosztásunk; muszáj volt hát gyorsan intézkednem, mert mindenképpen el akartam jutni a kerámia tanfolyamra is, és a nagy havat is szerettem volna látni. No és Gida munkabeosztására is tekintettel kellett lenni. Mindezek következtében sajnos csak egyetlen éjszakára foglaltam szállást a Sástó Hotelben, nem messze a bungallóktól, ahol fénykorunkban a Farkas vezényletével töltöttük azokat a szép napokat; mikor a kedvenc brókersrác haverom mata részegen kornyadozott mellettünk a kisbuszban és mi a lányommal rajta vihogtunk egész úton. Igen, ez akkor volt, mikor cikkeztek a teljesítményünkről, és azt képzeltük, hogy a rengeteg kitartó munka meghozza az eredményét, lassan-lassan középvállalkozássá küzdjük fel magunkat, vagy hasonló.
Bő fél évvel voltunk január 15-e előtt, az irodába masszőr járt, meg angoltanár, ráadásul havi rendszerességgel igénybe vehettük Nina szolgáltatásait is, - és fogalmunk sem volt arról, hogy minek nézünk elébe... az utolsó boldog békeév tisztán fénylő emléke ez a számomra, ami elemi erővel kerített be a Sástó partján sétálgatva, annyira, hogy még a jelent is már-már elhomályosította. Emlékeimben mellém lépett a Farkas, és komoly tekintettel megkérdezte:

- Mindennel meg vagy elégedve?
- Ó igen, köszönöm, nagyon jól érzem magam.

(Mert Főnök csak egy van... mondta a titkárnőnk, és igaza volt. 

Igen, ő ilyen. Ma is... ezt ma is tapasztalhattam.. <3 Ha csak egy darab kenyerem lenne és éhes lenne, neki adnám. Felsorolni se tudom, hogy mi mindent köszönhetek Neki. És csak remélni tudom, hogy egyszer még, - talán nem is sokára - lesz majd módom meghálálni mindezeket.)

Fonográf: 1911
...
Este volt már, mire felértünk, zuhogott a hó és kihaltság terpeszkedett a tájon. Becsekkolás után (a recepciós kiscsaj túlságosan tetszett Gidának a maga huszonkevés évével; nekem meg rossz emlékeim támadtak mindenféle f@szkalapkodásról és n/m-es modellről, de kemény voltam mint a kád széle és szóvá se tettem, tekintettel a kettőnk közötti korkülönbségre; meg elemi hitemre a szabad önrendelkezés jogában) nekiindultunk valami éttermet keresni - nem volt egyszerű, erősen zárórára hajlott minden vendéglátóipari üzemegység, aztán végül oda tudtunk beülni, ahol annak idején Csabával és a lányomékkal voltunk. De előtte még akadt egy kis zűr.
Mikor már épp le akartuk állítani Juci nénit, a váltó egyszerűen megadta magát. Már semmilyen sebességet nem akart befogadni a szervezete, örültünk, hogy félre tudtunk gurulni a parkolóba.

Indulás előtt elviccelődtem Gidával, aki műtős a nőgyógyászaton (Tudjátok, mit mond a nőgyógyász a kocsmában? - Végre arcok...), és aki a szakmája kellékeivel pakolta meg kirándulós kis táskáját, úgymint: gumikesztyű, fertőtlenítő szerek, sebkötözők arzenálja, varrás nélküli gyors sebzáró tapasz, érleszorító, néhány injekcióstű, branül és gézvágó olló. Szikét ugyan nem fedeztem fel az egységcsomagban, amivel kisebb egészségügyi beavatkozások nyílt utcán minden további nélkül elvégezhetők - de ki tudja, mit rejt a táska mélye még, amiről nincs tudomásom. Egy köteg egyszerű műanyag gyorskötöző mindenesetre helyet kapott a kórházi kellékek mellett - szerencsére.
Megkérdeztem, hogy mire számít, tömegszerencsétlenségre, vagy nyílt színi császárra az út mentén, de nem vette a lapot, ehelyett rém komolyan közölte, hogy minden eshetőségre fel kell készülni - én meg igyekeztem elfojtani a röhögést. Nehezen ment, de hozzá kell tennem: a végére kiderült, hogy igaza volt.

Mondjuk arra nem gondoltam, hogy nem embert kell operálni...

Mikor ugyanis Juci néni megadta magát, szakszerű mozdulatokkal kapta elő a fent felsorolt felszerelésből a gumikesztyűt, az ollót és a gyorskötözőt. Már nyitotta is fel a motorháztetőt, valamit magyarázott, hogy milyen csavar esett ki a váltórudazatból vagy honnan - fel sem fogtam, hogy mit beszél, csak azt láttam, hogy a bivaly sötétben egy pár fehér kórházi gumikesztyű benyúl Jucinak, jó mélyre, aztán  újra, meg újra; valamit húzkod, dugdos, végül vagdos - és mire igazán kétségbeeshettem volna, a probléma, legalábbis ideiglenesen, elhárításra került.
Mindezt abban a jeges hidegben, kabát nélkül, mert az akadályozta volna a műtét elvégzésében.
A végén lehúzta a gumikesztyűt, elégedetlenül mutatta, hogy egy helyen elszakadt; majd az olajat nagyjából letakarítva a kárvallott ujjáról, nekiindultunk éttermet keresni.

Hát így sikerült megműteni Juci nénit Mátrafüreden, a nagy havazás éjjelén.