Igen régen jártam errefelé. Lekötött a harc a megélhetésért; úgy küzdöttem, mint malac a jégen; és még mindig nem mondhatom, hogy megnyugodhatok, a létbiztonság projekt kipipálva.
Nyilván az én problémáimat túlzónak találhatja mindenki, akinek nem kell egy vegyes falkáról (emberek, kutyák, kecskék, macska, baromfiak) gondoskodni - de nekem ez az életformám, ezt a felelősséget a nyakamba vettem, sőt, ezen is túlnyúló felelősségeket vettem a nyakamba; ügyfelek, munkatársak, gazdák, és az új projekt, a kocsma indulásával törzsvendégek; akiknek a jólétéről, bizonyos szegmensében az életnek, mégiscsak nekem - nekünk kell gondoskodni.
24 óra igen kevés ehhez egy napban, és kevés az anyagi erőforrás is. (Avagy: mindenki a maga szintjén nyomorog - mondta egy kedves ügyfelem és igaza volt.)
Az a baj ezzel a szép kis Magyarországgal, hogy itt a lehúzás életforma; és emiatt, ha valaki boldogulni akar, kétszer-háromszor annyit kell melóznia, mint boldogabb országokban.
Legalábbis ezt vélem - nyilván ez nem egy jó hitrendszer, nem támogatja a könnyen, vidáman, boldogan való gazdagodást.
Sajnos amit hiszel, azt vonzod, és az fog megjelenni a hétköznapjaidban.
Rendesen látom megvalósulni ezeket a gondolati paneleket, bár hogy mi volt előbb, a tapasztalat, vagy a gondolat, azon el lehetne merengeni - de minek is..
...
Ami a könyvelőiroda ügyeit illeti, nyáron elértem egy mélypontot. Amikor augusztusban, dögmelegben, nem volt pár szabad napom, Keszthelyen, betegen, negyven fokban is dolgoznom kellett, és egy új ügyfelet mégsem sikerült megfelelően kiszolgálnom - nos, akkor jött a felismerés: én ezt sosem szerettem csinálni; és Anyám, szegény, pontosan annyi idős volt, mikor nyugdíjba ment, mint én most. (Utána élt még majd' 40 évet. NAGGYON JÓL CSINÁLTA.)
Számot vetve a lehetőségeimmel, esélyem nincs arra, hogy gyorsan elvonuljak nyugdíjba; a korhatár emelés; az a pár év, amikor nem volt hivatalos jogviszonyom, a minimálbéres vállalkozósdi, egyik sem támogatja ezt a koncepciót.
Van viszont egy lakásom, amin négy év múlva már nem lesz hitel, ha addig ki tudom matekolni a részleteket. Tehát négy(és fél) év múlva akár szabadulhatok is a kényszer alól, ha...
Ha sikerül mielőbb bérbe adnom.
De ezzel is van még feladat sajnos; egy rakás kisebb-nagyobb beruházást igényel a projekt, amely halad, de a kívánatosnál jóval lassabban. Sajnos nehezen találok hozzá forrásokat, és immár, a kocsmabutik átvételével kapcsolatosan, nincs is Robinak se szabad kapacitása a bütykölésére. Pedig sarkallatos kérdése a következő esztendőnek, hogy jöjjön belőle némi bevétel, ellensúlyozandó a törlesztőrészletet és mindazt a sz@rt, amit András a nyakamba rakott.
András egyébként a mai napig a sértettség állapotábn leledzik; bár október végén kaptam lakáskulcsot, de már kritizált, hogy még nincs kiadva, "ezért biztos érdemes volt engem kizavarni"; a halait nem hajlandó elvinni; és átment alpáriba, mikor megengedtem Gáborkának hogy egyszer ott aludjon.
Kisfiam kifejtette, hogy én őt kétmillió tartozás miatt kiraktam az utcára, a f@szimnak meg kétmillióért kocsmát vettem.
Köztünk szólva, a kocsma fog talán némi bevételt hozni, ha nem is sokat - míg kisfiam, ha tovább hagyom garázdálkodni a család legkomolyabb vagyontárgyában, akkor tovább halmozza az adósságokat.
De mint egy h...lye, ezt nem hajlandó megérteni - szembesülnie kellene a saját hibájával, saját érdekében, mert ha így folytatja, nagyon lecsúszott ember lesz belőle.
Sajnos egyszerűbb rám haragudni. És nem látja, hogy mennyivel kockázatosabb.
Ennek szellemében közölte, hogy nem lesz itt családi Karácsony.
Mivel Andiék is leléptek Szabolcsba - előtte egy beszélgetésen kifejtette, hogy az én, Anyum hagyományai alapján megtartott családi karácsonyi szertartásom mennyire "ciki" - úgy határoztam, hogy az idén a Karácsony erősen korlátozottan lesz elérhető; nem lesz faállítás, bejglisütés meg ilyenek.
Lelkem mélyén viszont úgy érzem, hogy szeretnék elmenni az éjféli misére, mint a válásom után, mikor hasonlóan látványosan lesz@rtak a gyerekeim és az apjuknál töltötték a Szentestét. (Elmúlt... majd ez is el fog.)
Sokat segített akkor az éjféli mise abban, hogy ne bolonduljak meg. Mégis közösségi élmény, felemeli a lelket, eltereli a gondolatokat, méltó kereteket ad az ünnepnek.
...
Jelenleg a nagytakarítás gondolata gyaláz le; iszonyat, ahogy kinézünk, de még mindig van munkám; néhány késett áfa, meg NAV ellenőrzések; két ünnep között a mérlegképes továbbképzés anyagának ledarálása és még ezeregy dolog.
Pedig takarítani muszáj lenne. Megesz minket a kosz, nem gyengén.
Ezen görcsölök napok óta.
...
Jóslásilag most csak annyit: felütöttem a Könyvet, gyorsan rövidre zárva a "szépreményű" új esztendőre való rápillantást... és mit olvastam, ahol kinyílt?
15. Szerénység
...
...
"A jósjel azt üzeni kérdésedre: dolgozz csak szerényen, "éntelenül", alázatosan, szorgalmasan: fényes jövőt érlelhetsz így a csöndben. Ez nem az aratás, hanem a magvetés ideje!"
...annyira, kib@szottul szeretnék végre aratni, nem mindig csak vetni... ennyi vetőmag a világon nincsen! (De van, ha lennie kell... de honnan már? A bőröm alól?)
Boldogabb Napfordulókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.