Jiking 2022 - 1. rész

Szegény Anyám halála óta forgatom az elmémben a gondolatot, hogy a Jiking valóban csoda egy könyv, úgy, ahogy azt Müller Péter megírta; beszélgetni lehet vele, s kérdéseinkre válaszol; sőt, mi több, utat is mutat.

A tavalyi jóslat minden egyes momentuma megvalósult, illetve a megvalósulás felé halad; az összes, kivétel nélkül, még azok a részei is, amelyekben kételkedtem.

Enerváltan araszoltam az iroda irányába a városi forgalomban, amikor az Artemisz asztrológiai műhely 2022-re vonatkozó előrejelzése keveredett elém, benne a várható Jupiter-év által közvetítendő energiákkal; s rádöbbentem, hogy az utóbbi idők nagy teremtései kapcsán nem volt időm-energiám arra a lelki munkára, amely általában az év legfényszegényebb napjainak sajátja; s ami immáron hagyománnyá érett kis életemben a hosszú évek alatt.

Ma, a Napforduló napján, mikor a leghosszabb a sötét, nem várt ajándékot kaptam a sorstól. Róbert kis családját kell szállítmányozza Tápióborzasztóra Karácsonyt ünnepelni, mely ünnep náluk nagy vigassággal, zenével, alkoholfogyasztással járó népünnepély; mely alkalmak egyikén Dzsenihez mentőt kellett hívni mert az öreganyja gyógyszereiből bexanaxozott - reméljük, most különösebb matiné nélkül fog telni az ünnep náluk; bár az nem túl jó ómen, hogy Dzseninek azért kell még ma lemennie, hogy a kicsikre tudjon holnap vigyázni, mert az anyja nem szívesen bízná őket a saját, velük élő anyjára annak alkoholfogyasztási szokásai miatt. Rosszabbul bírja, mint a lánya.

Ja nem csodálom. Egyidősek vagyunk a kedves Mamával; s mikor egyszer Gáborka szóvá tette, hogy itthon az ellátás alacsonyabb színvonalú az elvártnál, megemlítettem neki ezt a körülményt; majd megkérdeztem, hogy a kedves Mama keres-e annyi pénzt mint én, s utána kiganézza-e a a lakást, főz-e a famíliának; mert ha igen, én fényes nappal, díszkíséret mellett nyalom ki a valagát a Hősök terén.

Gáborka ekkor rájött mondanivalóm magvas igazságtartalmára; s azóta nem piszkál ilyesmivel; beletörődött, hogy vagyok, amilyen vagyok; nyilván nem tökéletes, de neki még így is viszonylag jó életet tudok biztosítani; a többi meg nem számít - amúgy is keveset van újabban itthon, mióta becsajozott.

Ilyen az élet.

De térjünk vissza a Jikingre; s az ajándék órákra; melyeket akár alvással is tölthetnék - ha tudnék aludni, de azzal, mint általában ilyenkor mindig, most is kisebb problémák vannak. 

Amúgy is, ez a Jupiter-év gondolati kör felpiszkált, némi pozitív várakozást csempészett be a tudatalattimba; s ez elég volt ahhoz, hogy elővegyem a Könyvet.

Ezúttal Róbert ötvenforintos gyűjteményéből választottam három mívesebb darabot; s első kérdésem arra a háborúra vonatkozott, amelyet a saját szervezetemben naponta vívok.

...ne nevessetek ki, de már a harmadik dobásnál tudtam, hogy ki fogom dobni pontosan azt a jósjelet,  amivel Müller Péter a jósjel képzést mutatja be; mégpedig pontosan ugyanúgy, ahogy az a könyvben van.

Így is lett. A dobások rendre így alakultak: 8+8+8+8+8+6.

Azaz a kapott jósjel a 2. Befogadó; melynek egyetlen változó vonása van, amely a 24. Visszatérés (újjászületés) jósjelbe fordítja át.

Ennél jobbat nem is kaphattam volna - jött a gondolat.

De lássuk, mit mond a helyzetről az Alapjel.

A Kun a Föld, az Anya, a Földanya, a Természet.

Az Ég a láthatatlan ideák helye. Itt még minden a „gondolom”, „akarom”, a „legyen!” állapotában van, az Idő negyedik dimenziójában - ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, kell az anyaöl odaadása, az anyaméh türelmes formáló ereje, amelyben testté alakul a mag, formává a gondolat; kell hozzá a hűség ereje, az odaadás ereje, az alkalmazkodás ereje. Az Égihez kell a Földi!

Bárhová nézel a földön, a növényekben, fákban, hegyekben, sziklákban, kövekben, de még egy marok földben is az Anya művét látod: ezt csinálta abból, amit az Égi Atya akart: megvalósította.

Alakká, térré formálta.

A jósjel ítélete éppoly „szerencsés”, mint az előzőé: „Befogadó (Kun): jüan, heng, li, csen - de mindezt egy kanca odaadó kitartásával éri el.”

A ló a Föld szimbóluma.

A csődör is!

A „kanca” itt azért szerepel, mert ősi tapasztalat, hogy ha egy csődör megindul, az összes kanca követi. És ami szintén lényeges: több terhet tud viselni, mint a csődör. A követés a jel lényege: „Ő informál, s én megteszem.” (Mint amikor vezetnek a táncban!) A Kun valóra váltja azt, amit a Csien akart. Létrehozza a bőséget, a szépséget; növel, táplál, megsokszoroz.

Ha elveszti alázatát, ha ő akar irányítani, a folyamat csődöt mond: A szépség eltorzul, az eredmények elvetélnek, bőség helyett rákos burjánzás indul. A Kun mérhetetlen ereje az odaadó követésben van.

Abban, hogy a gondolatot valóra váltja.

A karmester csak int - a hangot, a dallamot és magát a muzsikát a zenész hozza létre, azzal, hogy követi a néma akaratot.

A Kun jósjele azt tanácsolja: ne menj a saját fejed után! Inkább az intuíciódra hallgass, mint az eszedre. Ne törj az élre! Ne akarj irányítani! Légy türelmes! Egyszerű. Szívós. Józan. Bízz az ihletedben!

Minél odaadóbb vagy, annál eredményesebb. Kövesd a csillagodat.

A teremtés nem a te dolgod - a létrehozás igen! A megvalósítás.

Figyelj a kézzel fogható, „reális” folyamatokra! Vesd meg lábadat a földön!

Gondolatok

Az „Örök női” a legmélyebb szimbólum.

Sajnos, ma nem értjük, mert a sötét korban a nemek méltósága és jellege reménytelenül öszszekeveredett: nincsenek igazi nők, ahogy nincsenek igazi férfiak sem.

Isten egy - de ha megnyilvánul: kettő.

Teremtő és Befogadó. Valamennyien Teremtők-Befogadók vagyunk - nemünktől függetlenül. Ahogy ki- és belélegzünk, úgy van életünknek Teremtő és Befogadó fázisa is. Közösségi életünkben is hol az egyik, hol a másik szerepet játsszuk, függetlenül attól, hogy apák vagyunk vagy anyák. Ha imádkozunk, valamennyien Befogadók vagyunk - Jézus is az volt: mindenben követte az Atya akaratát. Tanítványainak azonban Teremtője volt, mint minden igazi Mester. „Hím” és „női” szerepek és létfázisok folyamatosan váltakoznak.

Ennek a jósjelnek a lényege, hogy valami olyasmit kell követnem, amiről nem tudom pontosan, hogy micsoda.

Nem értem.

Nem tudatosult még bennem.

Oda kell adnom magamat valaminek - nem azért, mert ismerem, hanem azért, mert bízom benne!

„A magasrendű itt úgy halad, hogy először összezavarodik, s aztán beteljesedik.”

Az odaadás ennek a jósjelnek a lényege.

Az érlelődést a tudásnál sokkal mélyebb, titokzatosabb, ösztönösebb, elemibb folyamatok vezetik. Nem érted, mi történik, s ez bizonytalanná tesz. A végén azonban megtudod, amit nem tudtál: mert megszülöd. Az egész folyamatot akkor rontod el, ha arról, amit nem tudsz, azt képzeled, hogy tudod. Ha tudatlanságodat tudásnak véled, s elkezded magadat vezetni.

Valamennyien ezt tesszük. Hit és szorgalom és várakozás helyett „kezünkbe vesszük a sorsunkat” - és elrontjuk. Ha visszanézek, döbbenten látom, hogy önfejűségem miatt mennyi szellemi segítséget, jószándékot, lehetőséget, üdvös eredményt rontottam el, csupán azzal, hogy az érlelődés láthatatlanfolyamatába türelmetlenül beleavatkoztam.

„Sorspánik”-nak neveztem azt az érzést, ami örökösen szétrombolta bennem az üdvös eredményeket. Amikor csak várni, hinni, tűrni és munkálkodni kellett volna, úgy éreztem, hogy nemtörténik semmi! Nekem kell kezembe vennem az életemet!...

Kiragadtam az életemet Isten kezéből, s az én kezemben a legrosszabb kézbe került - mint amikor a hívóból túlságosan hamar kikapjuk a fotópapírt: nem volt rajta kép, tönkrement. Ez ennek a jósjelnek a legnagyobb veszélye: mestert játszani tanítvány helyett; erőszakkal, ostoba, túlzott akarattal, álokossággal, álférfiassággal átvenni a hatalmat ott, ahol az alázat lenne üdvös, a kivárás és a csöndes munkálkodás.

A Kun jósjelnek - ha jól éljük meg - értékes a termése.

Itt tanulunk meg figyelni másokra, befogadni, megérteni sokféle embert - jókat és rosszakat egyaránt. „A nemes lelkű tágas lénye hordozza az összes lényeket.”

Csuang-ce mondta: „A dolgok élete olyan, mint a vágtató ló: nincs mozdulat, amely ne hozna változást, s nincs olyan pillanat, amelyben át ne alakulnának. Hogy mit kell tenned? Hagyd mindig,hogy minden magától alakuljon!” (Mintha hallanám a kedvenc gerincgyógyító meditációmban elhangzó szavakat: engedd meg, hogy a dolgok úgy legyenek jól, ahogy vannak a mostban...) 

Ez a Befogadó titka.

Vonások

1. Dérre lép, jön kemény jég.

A „dér” még csak kétely - a kemény jég már konok hitetlenség: Kétely az, amit a fenti Csuang-ce idézet olvasásakor érzel: „Hagyni, hogy minden magától alakuljon? Nem lesz ebből baj?Nem kéne kezembe venni sorsom irányítását?”

Ezekből az átsurranó, bizalmatlan gondolatokból születik a baj. Csípd el őket korán, mert haa gondolat valósággá „fagy”, már késő lesz. Maradj hűséges „kanca”! Kövesd a szívedet - ne azeszedet. (Igazából én a legalsó vonást a hatodiknak gondolnám, de a leírás szerint az az első. Nos... a két vonás leírását olvasva, ezt tényleg közelebb állónak érzem.)

2. Minden oldala egyenes és nagy. Nem gyakorol, s mégis mindent beteljesít.

Jól alakulnak a dolgok - maguktól. A Teremtő szimbóluma a Kör - a Befogadóé a Négyzet: ezt jelképezi a kerek kínai pénzérmék közepén a négyzet formájú lyuk. A kör négyszögesítése: az eszme valóra válása. Ez történik most. Magától, természetesen, önkéntelenül. Nem az eveződ, a sodrás röpíti csónakodat. S a bizalmad, hogy jó felé sodródsz. 

3. Légy kitartó, s a rejtett szépség megnyilvánul! Ha király ügyét szolgálod, ne a győzelemre törj, hanem a beteljesítésre!

Ne törődj a hiúságoddal! Felejtsd el, mit szólnak hozzád az emberek! Ne érdekeljen az elismerés! Királyt szolgálsz - nem közönséges embereket! Ez Hamvas Béla vonása: nem sikerre tört, hanem „dicsőségre”. Az ő fogalmai szerint ez a mélyen belülről s felülről jövő elismerést jelenti. Ez minden jó anya vonása, aki gyermeket szült a világra. A valódi tett jutalma önmagában és Istennél van. „Emberektől dicsőséget nem veszek” - mondta Jézus. A hiúsággal nemcsak magamat, de emberi kapcsolataimat is összezavarom. Most csak dolgozni kell, „pontosan és szépen” - a jutalom a jövőben van.

4. Bekötött zsák. Nincs hiba. Nincs dicséret.

Egyelőre kerülj minden összeütközést. Kitöréshez (Jang) hiányzik az erőd, s a passzivitásod (Jin) még gyengeség. Se ne ütközz, se ne add föl - tégy úgy, mint a sündisznó. 

5. Sárga alsóköntös. Magasztos üdv.

A „sárga” a föld s a „Közép” színe. Ezt most rejtve viseled. Étékeidet nem mutatod, nem is tudnak róla. A szerencsés folyamatok is rejtve alakulnak. Ezígy van jól. Légy továbbra is diszkrét és taktikus. Nem baj, ha nem értékelnek. Az eredmény érik.

6. Sárkányok küzdenek a réten. Vérük fekete és sárga.

Hatalmi küzdelem, amelyben mindkét fél vesztes lesz. Az egó megelégeli a „második helyet”. Föllázad, élre akar törni, s felborul a rend. Ismerős helyzet: a legtöbb válóper, bukott forradalomés sikertelen lázadás képe.

Harci művészetben ez azt jelenti, hogy a Kun jelében küzdő harcos félelemből vagy agreszszivitásból föladja lágy harcmodorát: Jangot Janggal akar legyőzni, s leverik. A bokszolók ezt egyszerűen úgy mondják: „Ne állj le verekedni!”

És az Irányjel:

„Visszatérés. Siker.

Feltör s belehatol akadály nélkül.

Társak jönnek. Hibátlan.

Fordul a sors, visszatérsz a saját utadra.

Hetedik a visszatérés napja.

Előnyös ha van úti célod!”

Ez a téli napforduló: a legmélyebb sötétségben megszületik a fény. (Mi más legyen egy december 21-i jóslásban?...hm.) Valójában visszatér, mert minden körbe-körbe forog, mint a bolygók a nap körül: minden visszatér - de nem ugyanoda.Visszatér a tavasz, de nem ugyanaz a tavasz, és te sem vagy ugyanaz, és egyetlen fűszál vagy élmény sem ugyanaz!

Mi az, ami itt visszatérhet? Az „én vagyok!” örömteli létélménye. (Istenem, add...)

Egyetlen pillanatig mindenkinek volt már ilyen élménye - ha máskor nem, akkor gyermekkorában. Ez az inspiráció. Hogy nincs halál! Hogy örökkévaló szellem vagyok! (Egyik első meditációnkon mondta nekem a Hang, hogy nincs halál. ...de akkor hogyan tud ennyire fájni?...) Akiben ez nem tudatosul, az is megél azért annyit ilyenkor, hogy nehéz életkorszakában valamiféle reménység villan föl.

Kezd múlni a baj.

Lábadozik.

S vissza-visszatér a hite, az életkedve, és előbb-utóbb az ereje is.

A levegő lassan megtelik a biztató Jövő illatával.

Új tervek, új társak, új lehetőségek érkeznek.

Erős késztetést érzel a cselekvéshez, de várj! A lelkesültség még nem Erő - csak a „hetedik nap”, a hetedik „ütem” lesz majd a Tett pillanata.

A helyzet hasonló ahhoz, mint amikor egy asszony áldott állapotba kerül. Tudja, hogy sorsa gyökeresen megváltozott - mégis sok hónapos nyugalomra, békére, csendre van még szüksége, amíg önmaga az anyaságra, és magzata a méhében „megérik”.

Gyűjts erőt, dolgozd fel múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hajtóanyag, vereségeiből diadal - tragédiái érlelik naggyá.

Az új idők hajnalán föl kell dolgozni a múltat és meg kell erősödni a jövőhöz.

Ehhez nyugalom kell.

Nehéz csöndben maradni olyankor, amikor a legszívesebben kitörnél, pedig most még erre van szükséged: csírázó hitednek meg kell erősödnie.

Gondolatok

Mi minden történhet a „Visszatérés” erőterében?

Néhányat fölsorolok: biztató ígéret; észrevétlen inspiráció vagy ötlet, amely később sorsodat átformálja; új kapcsolatok kezdete; régi, megromlott kapcsolataid újjászületnek; segítséget kapsz; régi terved újraéled; derűlátó leszel; felgyógyulsz; lábadozol..., de az is lehet, hogy valami olyasmi történik veled, amelynek jelentőségét észre sem veszed...

Nem tudatosul benned, hogy most indul valami sorszerű!

A lényeg: a nyugalom!

- Visszatértem! - mondta a Farkas a telefonba; s tudtam, hogy igazat beszél.

- Visszatértem! - mondta Kékhemü is; nem volt piros a szeme, vágott az esze ahogy kell, s reméltem, hogy igazat beszéel.

- Visszatértem! - mondhatom-e én is egyszer... talán... 

Istenem, add, hogy így legyen.

Nehéz nyugalomban maradni, amikor lelkünk tavaszi impulzust kap, pedig erre van most szükség! Harcművészetben ez az az állapot, amikor átlendülünk a holtponton. Amikor a kimerültségből, bajból, vesztésből átbillenünk mindezek ellentétébe: felcsillan a remény, és szűnik az erőtlenség.

Nem szabad azonnal kitámadni! Átlendültünk a mélyponton, de meg kell várni, amíg feljutunk a csúcsra: addig erőt kell még gyűjteni!

Kis lehetőség ígérete miatt nem szabad a Nagy Lehetőséget föláldozni!

Ez ennek a jósjelnek hétköznapi tanácsa is.

Spirituális tanítása pedig az, hogy a hitet föl kell nevelni. A szikra még nem lobogó láng - csak lehet belőle.