Jiking 2022 - 2. rész

 Nos, ennél a jóslásnál a kérdés, a tavalyihoz hasonlóan, a családom, és az anyagi helyzetünk alakulása volt; a kettőt nem választottam el egymástól - bár lehet, hogy kellene. Mindenesetre dobás közben az Andriskával kapcsolatos aggodalmaim kísértettek, tehát ennek az energetikája erősen benne lehet abban, amit kaptam.

A számsor így alakult: 8+7+7+9+7+7

a 43. Eltávolítás jósjele jött ki, egy változó vonással (harmadik), melynek eredménye (ó, mi szépen hangzik) az 58. Másokkal megosztott öröm.

Lássuk.

 (Képjel: Egy kéz óvatosan elkülönít valamit. Ma már ezt a jelet nem használják. Volt idő, amikor egy csatorna ásását jelentette, amellyel az áradó folyó veszedelmes erejét ügyesen elterelték, megszüntették.)

A jó és fényes feljövőben van - már csak egyetlen sötét erő állja az útját. A végső csata mindig a legkeservesebb. Ostromban, drámákban, külső-benső háborúkban egyaránt. A jósjel óv az elkeseredett küzdelemtől! Ezért téves itt az „elszántság, eltökéltség, forradalom, áttörés” szavak túlhangsúlyozása.

A kínai tudja: nem akkor leszünk elszántak, ha csikorogva összeszorított fogakkal rátámadunk a rosszra. Az elszántság náluk a bizonytalanság hiányát jelenti! Amikor az ember gyökeréig fölismeri a rosszat, de olyan egyértelműen, mint amikor valakinek tüske ment az ujjába, s tudja, addig fáj, míg ki nem húzza! Kétségeink megszűnnek! Nincs mese: ettől van a baj! Ezt kell legyőzni!

Ha valahol, hát ebben a jósjelben működik a keleti harci művészet taktikája: „Ne állj ellen a Gonosznak!” Azzal ugyanis csak erősíted. Inkább oszd meg erejét, fáraszd ki, s hagyd, hogy saját indulata számolja föl. Ne nyúlj „fegyverhez”! Húzódj vissza semleges középpontodba. Lásd tisztán a sötét erőt - akár benned van, akár másokban, akár a tisztázatlan élethelyzetedben. Óvakodj attól, hogy agresszív légy!

Ezzel csak átveszed a sötétség harcmodorát, és még a kétségtelen túlerődet is elveszítheted. Tudd a célodat, tudd, hogy csakis te győzhetsz - a többit bízd a láthatatlan világ segítségére, amelynek csak eszköze vagy.

Erő. Eltökéltség. Nyíltság! Ez a küzdelem, már nem rejtetten, hanem nyilvánosan zajlik.

Megalkuvás nélkül!

Határozott, kételytől és félelemtől mentes lélekkel oldd meg ezt a helyzetet - olyan biztonsággal és az indulatoktól olyan mentesen, ahogy egy sebész operál, vagy ahogy a fogorvos eltávolít egy romlott fogat.

A jósjel - változók nélkül - elsősorban az önfejlődés kritikus pillanatát jelenti. Saját „rossztól” való megszabadulásról.

Ott vagyunk legyőzhetők, ahol hibáink vannak!

Gondolatok

Itt már meg kell tudnod fogalmazni, mi a bajod. Már nem kell hozzá lélektan, analízis, tapasztalat: tudod már! Mondd ki magadnak, mondd ki Istennek és kérd a segítségét hozzá! Ne erőt kérj, az van, inkább türelmet, a nem cselekvés nyugalmát (amely minden győztes tett alapja!), és a győzelmedbe vetett rendíthetetlen hitet.

A sarokba szorított patkány a legveszedelmesebb. Egónk végveszélyben a leggörcsösebb: pánikban mindenre képes. (Mások egója is!) Az ilyen helyzetben a tai csi táncos harcmodorával könnyebben győzhetsz, mintha karddal rontanál az ellenségednek. Nem is biztos, hogy ütköznöd kell! Az ember húz egy árkot - s a víz pusztító erejét máris megszüntette: erről beszél a képjel.

Egy példa: sokan évekig küszködnek, hogy legyőzzék magukban a dohányzás szenvedélyét. Nem sikerül. Jön egy nap - a Kuai napja -, és többé nem gyújtanak rá. Nem történt semmi, csak rájött, hogy ez nem kell neki! Otthagyta. Elfordult a szenvedélytől.

Nem úgy, hogy önkínzó módon szíven döfte magában a dohányzó embert, hanem úgy, hogy elment mellette. Elterelte gondolatait. Többé nem adta át magát a sóvárságnak.

Külső-benső ellenségeinket gyakran mi tartjuk életben. Mi tápláljuk erővel.

A Kuai biztató tavaszjel - a kibontakozás mégsem könnyű. Régen sem volt az - ez a vonások drámájából is látszik. Az ego önvédelme s a negatív erők elkeseredett és ravasz harcmódja ellen nehéz küzdeni.

A bölcsekazt mondják: a megvilágosodás előtti utolsó pillanat a legsötétebb, a legreménytelenebb.

Herrigel, aki Japánban az íjazás művészetét tanulta, beszámol arról, hogy sokéves kudarc után az első nyilát akkor sikerült jól kilőnie, amikor arra gondolt, hogy az egészet végképp föladja, mert nem megy.

Az ihlet is rendszerint akkor érkezik, amikor a művész vagy a tudós hosszú gyötrelem után föladja a keserves töprengést.

Amiről itt szó van, az a valódi éntelenség, a „Legyen meg a te akaratod!” elérése. Ez gyakran sorsváltást is jelenthet.

Vonások

1. Hatalom az előrelépő lábakban. Ha odamegy: hibázik. Nem képes a helyzetet megoldani. Korai lépés. Túl hamar, túl sokat akar. Meg kell állni. A helyzet éretlen még: korai kihívás csak árthat. A harcnak csak akkor szabad elébe mennem, ha készültebb vagyok, mint az ellenfelem.

- De fordítva? Állj meg!

2. Riadó és kiáltás. Egész éjjel fegyverben. Ne félj! Aki éber, azt semmi haj sem érheti. Az éberség itt azt jelenti, hogy a „középpontból” látunk, felsőbb Énünk szemével. Ezért semmi baj nem érhet. Félni, izgulni csak az ego tud bennünk. A felsőbb Én soha. Semmi olyan nem történhetik vele sem most, sem a jövőben, amire azonnal és félelemnélkül ne tudná a legjobb megoldást. Mérd föl, tiszta szemmel: mi történhet veled? Látod, hogy amit egód rossznak vél, az is jó.

3. Erőszakos késztetés a pofacsontokban. Baj. A Magasrendű inkább kitér. Magányosan megy tovább, esőbe kerül. Lefröcskölik, vádolják de nem hibázik. Sem a benső, erőszakos késztetés, sem a külső elvárás nem kényszeríthet tettre! A küzdelem akkor indul, amikor eljön az ideje. Inkább érjen vád, és maradj magadra - de várd ki az idődet! Ez nem most van. Térj ki, légy taktikus, vagy hagyd ott a küzdelem színterét, és ne hallgass sem a vád, sem az önvád hangjaira!

4. Combja sebes, mégis előretör. Ha bárányként hagyná vezetni magát, baja s bánata megszűnne. Hallja is a tanácsot, de nem bízik benne. Sem erő, sem vakhit, sem elkeseredés, sem görcsös akarat nem vezet most jóra. A konokság oka az ego vaksága s pánikja: aki csak magában bízik, csatát veszt, mert nem hallja sem mesterének, sem valódi Énjének, sem ihletének hangját. Hallod - de nem hiszel benne! Azt hiszed, hogy a „nem cselekvés” a vesztés útja - pedig éppen fordítva van!

5. Mocsári gyom magas fennsíkon. Eltávolítani! Eltávolítani! Tarts középre! Nem hibázol. A „rossz”, a „közönséges”, a „negatív” magas helyen áll. Küzdj meg vele, eltökélten. De ne indulatból, bosszúból, félelemből, hanem lényed tiszta s minden önös indulatától mentes „közepéből”. A harci művészetekben ez az akció lélektani pillanata! Nincs benne Sem kétség, sem nyugtalanság. „Itt az idő, most, vagy soha!”

6. Nincs figyelmeztetés. Ez bajhoz vezethet. A rossz megszüntetése könnyűnek tűnik. Baj, ha az ember óvatlan, és nem hatol a gyökerekig. A műtét hiába sikerül, ha nem eléggé steril. Nincs egyetlen negatív tulajdonságunk sem, amelyet végleg legyőzhetnénk. „A bölcs - mondja a kínai - kard élén él.” Örökké óvatos. „Senki sem jó, csak az Isten” - mondja Jézus, amikor jónak” nevezték. Az éberség hiánya maga a baj. Nem más, mint önelfelejtés. Ha az ember óvatlan, új életébe a baj csíráját is magával viszi. Figyelj! Légy előrelátó! A magyar „óvatos” szó a „megóvás” titka is. És semmi köze a félelembőlvaló örökös figyeléshez. Baj, ha valaki nem hallja, amikor szólnak hozzá: a rossz magja újra kikelhet!

(No igen. Ez... Andriskáról szól. És arról a "harcmodorról", amivel vele szemben - érte, ellene - vívnom kell majd. Ezek konkrét, taktikai tanácsok. Nem is akármilyenek. Hogy ne pofázzak - nos, ennél konkrétabb mi kellene? Meg hogy ütközés helyett inkább csak húzzak - árkokat....)

No de nézzük az Irányjelet.

(Képjel: Egy ember nyitott szája. Beszél, dalol. Lent lábak, fent kezek mintha táncolnának.)

Hegy éreztessem, milyen örömre gondol itt az ősi kínai ember: a képjel gyökere beszédet jelent. Cserét, nyitottságot, adást-kapást, inspiráló gondolatok átadását, átvételét; nemcsak baráti együttlétek, de még a piactér derűjét is, ahol emberek vidáman adnak-vesznek. Boldogok lehetünk csukott szemmel, egyedül is. De az örömöt meg akarjuk osztani! S ha ez sikerül, az emberek a hegyeket is megmozdítják, s ahogy a szöveg mondja: „Nem félnek még a haláltól sem!”

Ennek a jósjelnek témája: az öröm, a vidámság, a nyitottság, az, hogy másokkal együtt.

Add oda magad, és fogadd be az embereket! Lépj ki magányod páncéljából, amelyet önérdekből kovácsoltál magadra. Nyisd ki a szívedet, ne félj, hogy meglátnak. És tedd magad befogadóvá, hogy ne tartsanak tőled, de kedveljenek, és ki merjenek nyílni előtted.

Minden ember társas lény. Magányba csak menekül.

Most ki kell lépni, oda kell menni, ki kell mondani, meg kell hallgatni, s élvezni kell azt, hogy „együtt”!

Ritka manapság az őszinte öröm - és ritka a jó együttlét.

Az ego rémuralmának idején szívünk nem vidám, másoktól tartunk, és a félelmünket megosztani nem lehet. Állandó önvédelemben élünk: vagy támadunk, vagy védekezünk. Az ego a másik embert nem társnak tartja, hanem ellenségnek.

Most végre ki lehet lépni ebből az ördögi körből. Add át magad az össztáncnak! Ne félj! A jósjel azért tanácsolja ezt, mert belül erősnek lát! Csakis a benső erőn és önbizalmon alapulhat az igazi vidámság.

Derűs csak erős ember lehet, aki senkitől sem fél. Az erő szabaddá és biztossá teszi. Végre megengedheti magának azt a luxust, hogy kívül viszont lágy és befogadó legyen! Ez tehát az erős emberek derűje! Nincs félnivalójuk! Sőt, maga az erő tudata is derűssé tesz. Ez még a fizikailag erős emberekre is vonatkozik!

Legtöbbet ők mosolyognak, és tapasztalatból tudom, hogy igen jó barátok s élvezik az együttlétet; ezt tapasztaltam birkózó, bokszoló barátaim között. Sportbarátságok - hacsak későbbi karrier-csaták nem rontják el őket - egy életre szólnak. Enni-inni is együtt szeretnek az „öregfiúk”, gyakran halálukig.

Aki pedig szellemileg erős, egész közösségeket képes derűvel áthatni és lelkesíteni. Ez a szeretetre méltó jó színészek titka. Akik örömöt és derűt árasztanak.

A_jelkép azt mondja:

„Az Igaz Ember baráti társaival ismételten újra s újra megbeszéli dolgait.”

Mit jelent ez? Hogy együtt örül velük. Nemcsak „információt” cserélnek - hanem örömöt is!Úgy tesznek, mint a madarak: vidáman csiripelnek. Az ilyen emberekre mondja a magyar, hogy „egyívású emberek”. Ez azt jelenti, hogy közös az örömük.

És az örömöt éppúgy gyakorolni kell, mint a táncot. Ez az örömjóga. Örömben ugyanis lelkünk legmélye rezdül. Mélyebb forrásból ered, mint a fogalmi gondolkozás. Isten is ezt érezte, amikor a világot megteremtette: azt kiáltotta a Biblia szerint: „Tov!” A zsidók a mai napig is azt mondják: Mázel tov! A „tov” a szív örömét jelenti: Légy vidám, örömteli, boldog - jó élni!

A jósjel azt a feladatot adja neked, hogy nyílj ki végre az örömre! Hagyd magad örülni!

De ugyanakkor légy éber: válaszd szét szíved örömét a hamis örömöktől!

Ezt tanítják az egyes vonások.

A Ji-king azért szentkönyv, mert tudja, hogy az öröm végső soron érzület és lelkiállapot: könnyen eredhet nemcsak isteni, de csábító, sötét forrásból is. Mint a népmesékben: lehet a szabadság öröme, de lehet a Mézeskalács-ház megpillantásának csalóka öröme is.

Kérdésedre a jósjel azt üzeni: örömmel még a lehetetlen is sikerül!

Gondolatok

A jósjel arra biztat, hogy nyílj ki az emberek felé... Ugyanakkor figyelmeztet, hogy ne válj függővé tőlük! Ebben a látszólagos ellentmondásban nagy bölcsesség rejlik. Örömet adni a legnagyobb öröm. De ha attól függ az örömöd, hogy mások adnak-e, a legnagyobb bajban leszel! Hiába vagy társas lény: az öröm forrása benned van! Ezért a valódi örömöt nem lehet kívül hajszolni: szórakozásban, felszínes vidámságban, italban, méltatlan társasában..., mert az nem valódi öröm. A valódi örömben mindig ott van a szabadság illata. Az, hogy nincs halál. Ezért nevezték el Jézus üzenetét „Örömhírnek”. Pedig Jézus emberi története tragikus. Csak isteni története örömteli. A Tui a művészet jele is. A művészet örömből születik és örömöt ad. Amelyik nem ezt teszi, az nem művészet. Füst Milán kimutatja, hogy amikor egy költő anyja haláláról énekel, szíve teli van örömmel, különben nem tudna énekelni. Művészet akkor születik, amikor halál, gyász és sorscsapás örömbe csap át. Amíg ez nem történik meg, a költő csak annyit tud nyögni: „Nagyon fáj, nem megy!” Örülj az életnek, önfeledten, bölcsen. Légy forrása és inspirálója mások örömének. Örömmel minden sikerülhet.

(Nos. Én vagyok a költő, akiről Füst Milán írt?... Nem, még nem tudok énekelni.

De 2022 a Jupiter éve lesz, azt mondják az asztrológusok.)