"...Felénk a mester az, aki legfeljebb "alázatot" mutat a tanuló felé. Én úgy tanultam a mestereimtől, hogy minden ember egy szinten ül és beszélget a másikkal. Egyik sincs feljebb a másiknál. Ha úgy érzem, nekem mint többet tudónak feljebb kéne ülnöm a kevesebbet tudónál, akkor az elmém ural engem és nem én az elmémet v. egómat. Egy mesternek az a feladata, ha már mester, hogy utat mutasson a tanításhoz, vagy bármihez amivel foglalkozik. Ennek révén nem lehet feljebb csakis lejjebb, hisz a tanítvány szintjén kell, hogy legyen, másképp nem értik egymást. Ha az üzleti világot veszem, egy igazán jó vezető például alázatos. Ha nem ilyen akkor nem jó vezető. Nem arra gondolok persze, ha érted, hogy megalázkodik, hanem arra a fajta alázatra, amikor képes leszállni a főnöki székből a melós szintjére. Mert ez is egy fajta alázat. Úgy kell főnöknek lennie, hogy miközben egy szinten van a beosztottal képes irányítani. Ha elfogadsz egy tanácsot, az ilyen fickókat kerüld el messzire. Az önjelölt tanítók a legveszélyesebbek. Én az ilyeneken csak nevetni tudok. Az ilyenekkel, elég ha a reggeli madárcsicsergésről beszélsz. Ha ő másról akar, akkor lépj le amíg nem fertőz.
Remélem ezzel a pár sorral megtudtam világítani felénk mit értenek alázat alatt.
...
Tudod mi a nagy különbség egy keresztény és egy buddhista közt? A keresztény alázattal viseltetik Isten vagy Jézus felé. Egy buddhista meg szeretettel van Buddha és a tan felé. Hatalmas különbség, ha érted. Ezért nehéz egy buddhistának megérteni az alázat fogalmát. A tibeti nyelvben például nincs is ilyen szó."
...
<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.