Statisztika

Végül csak rávettem magamat az újévi jóslatra - olyasmi kerekedett belőle, ami megér egy komplett bejegyzést ezen a helyen, de előbb szeretnék pár szót szólni a Csia Zsenről.

Az teljesen igaz, hogy az ember azokon a pontokon tudja a legnehezebben hárítani a támadást, ahol a leginkább találva érzi magát.

Nekem - egészen tegnapig - az egyik ilyen terület az anyaság témaköre volt. Nem voltam (vagyok?) megelégedve ebbéli teljesítményemmel. És, igen, nagyon fájt, amikor ezt "kedvesen" szóvá tették nekem.

Aztán tegnap elkezdett bennem egy érdekes statisztika mocorogni.

Közgazdász vagyok, hiába, tanítottak nekem sokat a "hatékonyság"-ról. Lássuk, ki, hogyan használta fel az új generáció érdekében a rendelkezésre álló erőforrásokat.

Nézzük, ki mennyire volt hatékony szülő!

Kezdjük az elért eredményekkel.

Talán ez a legnehezebb az egészben. Én úgy gondolom, hogy az iskolai végzettséget fogom etalonnak venni - mert, bár ma már nem divat, de mégiscsak hiszek abban, hogy az élethez tudásra van szükség.

Tehát: az iskolai végzettséget szintenként egy ponttal gondolom díjazni, az összehasonlíthatóság jegyében.

Az én esetemben tehát három, élete elején álló ifjú emberről beszélünk.
A legidősebb diplomás, ez 3 pont.
A középső, Félbehagyott Bandi, kijárta a középiskolát, de hiányoznak rubrikák az éreccségiből, mint valaki kedves nejének, - hát nem járok messze az igazságtól, ha ezt másfél pontyra díjazom.
A legkisebb, leérettségizett, és most érettségi utáni szakképzésre jár (nem lelkesen, de ez nem csak az ő hibája, azt hiszem). Tekintsük két pontnak.
3+1,5+2= 6,5 pont.

Tekintsünk át a "túloldalra". Ott ugyanezzel a módszerrel számolva 3+2=5 pontot találunk.

Nézzük a rendelkezésre álló erőforrásokat, avagy, mi kell a gyereknek?

Először is pénz.
Ha a magyar családok átlag jövedelmét 3 pontra értékeljük, akkor elmondhatom, hogy nálunk 3,5 - 4 körül lehetett a mutató.
"Odaát" volt az 4,5 is.
A lakáskörülmények, ha az átlagmagyar 3, akkor "odaát" is 3.
Nálunk, a közművek hiánya illetve a lakás "rusztikus" volta ebből elég sokat elvesz (-2), de ennek ellenére én visszaadnék 1 pontot, mert egy valamiben jobban álltunk: térben. Nálunk minden gyereknek volt, ha nem is nagy, de saját, külön szobája. Tehát ez így 2.
A harmadik, igen fontos momentum: az iskola, sport-, szórakozási és kulturális helyszínek megközelíthetősége.
"Odaát" ez megfelel a budapesti külső kerületi átlagnak, azaz 4.
Mi ebből sokkal rosszabbul álltunk mindig is. Ide az iskolából hazajutás sem volt soha egyszerű a gyerekeimnek. Bizony, ezen a téren a pontszámunk csak 2.

Akkor adjuk össze a felhasznált erőforrásokat!

"Itt": 3,5+2+2=7,5.
"Ott": 4,5+3+4= 11,5.

A hatékonysági mutató úgy számítható, hogy az elért eredményt elosztjuk a felhasznált erőforrások értékével.
Ez "itt": 6,5/7,5= 86,67

"Ott": 5/11,5 = 43,48

...szóval semmi, de semmi szégyellni valóm nincs. Sőt. Aki kritizál, az nézhetne körül a saját portáján ez ügyben.

És akkor még azt a momentumot figyelembe se vettük, hogy az én gyerekeim még tényleg nagyon fiatalok, még jó pár évig minden esélyük megvan arra, hogy növeljék a számlálóban elhelyezkedő értéket.

Szóval hátrább az agarakkal az én gyermeknevelési képességeim és erőforrás-gazdálkodásomtól.

Csia Zsen.
Elvégeztetett, és nem kell szégyenkeznem miatta.

Végre valami, aminek igazán örülhetek.

(Ez persze nem azt jelenti, hogy hagynom kell, hogy szarvakat növesszenek. De legalább magamat, befelé, nem kell ostoroznom. És ez nem kis dolog.)