50. Áldozati edény (Ting)

(Képjel: Szent áldozati edény képe)

"Teljes mértékben átadod magad céljaidnak, hiszen rendkívül határozott vagy és a szemed mindig a sikerre szegezed. Ha kitűzöl valamit magad elé, semmi sem téríthet le az útról addig, amíg el nem érted a célod. Nagyon kedves vagy a körülötted lévőkkel, azonban lehet, hogy ők becsapnak téged. Nagyszerű és nagyon erős jellemed van! Még ha ezt a tulajdonságot néhányan gyengeségnek is kezelik, ez igazából erősség!" (nametests.com. Ír néha igazat is.)

Minden este van pár nyugodt percem. Pár nyugodt perc, mikor bezárom a villát, mikor rám borul a jól végzett munka jóleső fáradtsága. Olyankor már nincs ott senki, csak én, és az Éjszaka. A Hold ezüstje végigömlik a villasoron, megsimogatja a kertben a szépen nyírt növényeket (a ház melletti alakfa különösen kedves nekem, nyáron ki is lestem a kertészeket, mikor formára nyírták). Nyári-őszi estéken levendula és fűszernövények illatát sóhajtja a kicsi kert, s én még most, a legvadabb tél szorításában is érezni vélem azt a lenge illatot.
Olyankor tudom, hogy jó irányba haladok, hogy ha göröngyös és áldozatos is ez az út, de mégiscsak az én utam. Más hozzám foghatóan könnyű léptekkel ezt nem járhatná. Ezt a csapást egyedül az én lábaim elé terítette ki a Gondviselés, és minden görönggyel és buktatóval együtt, ez az, amelyen végig kell mennem és végig is fogok menni.

Néha sajnálom azokat az embereket, akiknek nincsenek céljai. Azokat, akiknek körülményei vannak, nem céljai. Gonosz dolog talán, de arra szoktam gondolni, hogy ki kellene rakni őket -16 fokban egy fűtetlen házba egy szál Siestával meg két kutyával, egy kanna vízzel - és megtanulnák, hogy mi is az: akarni. Fele ennyi depressziós, irigykedő, negatív ember nem lenne, meggyőződésem.

Soha nem tudnék úgy élni, hogy ne legyenek céljaim.

No de lássuk, mit tanácsolt a Ji-King 2017-re, hogyan viselkedjek, hogy jó legyen.

A jósjel változó vonásokat is tartalmazott, ezért most megosztom Veletek az alapjellel, a változó vonásokkal és az irányjellel kapcsolatos Müller Péteri leírást - és a kapcsolódó gondolataimat.

Alapjelnek tehát az 50. Áldozati edény jött ki, pont akkor, mikor a legjobban el voltam keseredve - a szilveszteri nyavalygásomról már olvashattatok itt. Felütöttem a Könyvet, és mi az első mondat, ami szembe jött?
"Magasztos üdv. Siker." - mondja a vélemény. A Fa a Tűzben ég.

Itt hirtelen abba is hagytam az olvasást, mert nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, milyen vélemény mondhatja jelen állapotomra, hogy sikeres.
De aztán tovább olvastam.

Minden áldás áldozatból születik. Az áldás az ég válasza az áldozatra. Ez a legősibb gondolat: a világ áldozatból született. Isteni áldozatból. Te is csak áldozatból születhetsz újjá. Mit kell föláldoznod?
Minden görcsöt, félelmet, önzést, régi megszokást, téveszmét, szorongást, s azt a rögeszmét, hogy ami történik veled nem érted, de ellenedre van!
A Ting a kínai magaskultúra jelképe. Minden nagy család és dinasztia szent, ősi tárgya. Benne folytatták azt a csodálatos alkímiát, amely a földit égivé, az anyagit szellemivé, a barbárt kulturálttá, az embert istenivé tette.

Gyökerünk nem a földben, hanem az égben van. Valódi létélményünk nem a halál, hanem a halhatatlanság. Ma ezt kevesen értik, mert csak kevesekben ég az áldozati tűz, kevesen tudják, hogy ők maguk is szellemek, és hazájuk "nem e világból való", s hogy az elsődleges cél nem a létfönntartás eszeveszett küzdelme, nem a vágyak kielégítése - hanem a szellemi értékek megvalósítása.
A piramis tovább marad fönn, mint New York - mert akik építették, a halhatatlanság tudatában éltek, amíg New Yorkot az időpánik és az anyagba tapadt rögeszme rémült nagyravágyása szülte.

A Ting jelében belső érésen mész át. A forradalmon már túl vagy, most az újat kell megalapozni. A réginek minden ferőző emlékétől meg kell szabadulni! Most kell odaadóvá válni, s ezért vigyázz: mi az az eszme, ki az az ember, és mi az a jövendő, akinek, aminek odaadod magad. Dobd rá az áldozat tüzére mindazt, ami túlhaladott benned, ami csak visszatart, amit eddig értéknek véltél, holott nem az! Dobd rá az önzésedet. Már tudod: csakis olyasmiért érdemes harcolni, amin áldás van.
Áldás pedig csak azon van, ami a Sorsod - s nincs azon, ami csupán az életed. Egy nehéz sors lehet áldott és boldog - egy könnyű élet boldogtalan, vacak és szorongással teli.
Most fölismerheted és megszilárdíthatod a sorsodat.

Gondolatok

A jel az ősi kínai jóga titkos elemét rejti magában, amelynek praxisa az agykontrollhoz hasonló.
A képzelet mágiája eltávolítja a méltatlant - s ugyanakkor imaginálja a méltó, tiszta jövendőt. A jelképek, archetípusok hatalma óriási!
A Tingben elég a méltatlan, és megjelenik benne az új, a méltó. Aki ezt önös célra használja, súlyos karmát vonz magához.
A megújulás mágiája akkor üdvös, ha a vállalt sors irányába működik.
Ez egyébként minden igaz vallás, művészet s kultúra alapja.
Az igazi kultúra az embert szellemivé teszi, az égi származás emlékét ébren tartja benne - az álkultúra az ember isteni származásáról nem tud, vagy lehazudja. Az álkultúra nemcsak istentelen, embertelen is! Sátáni agykontroll, amely a halál és a mulandó rögeszmék szolgálatában áll.
A Ting jelében minőségi változás történik.
Itt tudod átminősíteni a gondolataidat, érzéseidet, emberi viszonyaidat.
Ezután már könnyebben elfogadod azt, ami a sorsod, még akkor is, ha nehéz - s értékesebbnek tartod életedet, amelynek áldását már megtapasztalod.
Az áldozati edényben a nyers megfő, s lesz belőle kifinomult táplálék.
Az üzenet: élj fölfelé!
A láthatatlan világ segít.
...
Igen, az utóbbi hónapokban valóban nem "éltem fölfelé", és félő volt, hogy lassan bedarál a mindennapok millió gondja és tenni valója. Furcsa módon, túl néhány elemi sokkon, amit az emberek utóbbi időben felém tanúsított magatartása okozott, tulajdonképpen megkönnyebbülést érzek.
Olyan ez, mintha bizonyos kötelékektől megszabadultam volna, amelyeket, bár fontosnak gondoltam, de valójában nem állták ki az idők próbáját. Elszakadtak, s ettől szabadabban érzem magam.
Megkönnyebbültem, s ilyen könnyű szívvel sokkal könnyebb a járás az Úton.
Jó most ez a tiszta, hideg, magányos szabadság.
Azt hiszem, ez is a Sorsom része.
...
A fenti szöveg nagyon nehéz, mögöttes jelentéseket hordoz számomra. Rétegeket, amelyeket le kell fejteni, kibontani, felszínre hozni.
Gondolatokat. A jelen lét-állapotot.
Például a halálfélelmemet. Sokszor írtam már, hogy én ebben az életben már nem félek semmitől, csak a Haláltól.
Olvastátok feljebb erre a gondolatra a választ...
A másik, számomra érdekes dolog, hogy a szellemit, a kultúrát említik a fenti gondolatok.
Viszonylag materialista környezetben telnek a mindennapjaim, bár azt el kell mondanom róluk, hogy nagyon sok tudásra és tapasztalatra van szükség a - viszonylag - zökkenőmentes lebonyolításukhoz. 
Igen, az én utam jórészt szellemi út.
Hogy kultúra?
Ez már rejtélyesebb számomra. Azt hiszem, erről beszélnem kell a Hanggal. Ha egyszer hajlandó lesz szóba állni velem.
Mióta a materializmus előretört az életemben, nem szól hozzám.
Ezen is változtatnunk kell. Kell, hogy szeressen velem lenni. Nélküle nem csupán egyedül vagyok, de magányos is.

(Változó) Vonások

1./ Áldozati edény felfordult lábakkal. Előnyös a maradékot eltávolítani. Vedd el ágyasodat, ha fiút szül. Hibátlan.
Szabadulj meg minden rossz emléktől, negatív érzéstől, gondolattól! Ne minősítsd se önmagad, se az embereket. Tiszta lappal indulni azt jelenti, hogy az is sikerülhet, ami eddig soha. Régi reflexek, szokások, félelmek és akadályok terhét ne vidd magaddal. Ami eddig gondot okozott - most áldást hozhat. Amit eddig talán méltatlannak véltél, az rejtette sorsod ajándékát. Új korszak hajnala ébreszt - ne vidd át nyomasztó álmaidat.

Ennél a pár sornál óhatatlanul eszembe jutott Csaba, és az a bizonyos mennyei főkönyvi karton, amire annyi terhelő tételt jegyeztem már fel. Eszembe jutott, és más megvilágításban láttam a dolgokat.
Azt hiszem, minden korlát és buktató ellenére, mégiscsak itt az ideje, hogy kicseréljük egy üres lapra. Vagy talán nem is üres lapra van itt szükség, hanem a terhelések mellett a jóváírások felvezetésére.
Mert vannak. Számosan.

4./ Az áldozati edény lába eltörik. A herceg étele kiloccsan. Mindenkit bemocskol. Baj.
Ne kövesd ezt az utat! A nagyravágyó súlyos kárt okoz önmagának s környezetének. A hamis "áldozat" azt jelenti, hogy saját egódat túlhizlaltad, s ez bukáshoz vezet. Szerény, valódi hittel teli ember körül az élet megszépül, megnemesedik. A törtető önmagának is hazudja "hitét", s bemocskolja az életet. Tarts alapos önvizsgálatot.

El kell ismernem, hogy ez a figyelmeztetés jókor jött. A lelkem mélyén kicsit elszálltam attól, hogy ennyi mindent el tudok végezni - kezdtem magam többnek gondolni sok embernél, pedig ez helytelen. S nem szép dolog önmagamat sajnálni azért, mert adok magamból - mert akkor elvész maga az adakozás öröme. Sajnos erre is hajlamos vagyok. Ez nagyon rossz tulajdonság, mintha felírnám az értékét mindennek, amit adtam. Így elvész belőle valahogy a valódi önzetlenség. Igen, nyilván erre is a rossz tapasztalatok tanítottak.. Pedig adni csak tiszta örömből, önzetlenül érdemes.

6./ Az áldozati edény fogantyúja nefrit. Nagy üdv. Minden előmozdító.
Új világ születése. Az új értékek működni kezdenek. Most élheted át a bölcs boldogságát, szelíd erejét: nem függsz a külső körülményektől. Lent és fönt, szerencse, balszerencse, öröm, bánat, siker, bukás: jönnek-mennek. A bölcs boldogsága senkitől sem függ! Az élet nehézségein győztes mosollyal vándorol keresztül.

Ez a mosoly volt az arcomon este, ott a kertben. Végiggondoltam az elmúlt időket, a margin callt, azt, hogy milyen nehéz időket éltünk már meg, és hogy mennyi mindent tanultam, mennyi mindennel gazdagodtam ebben a vészterhes időszakban. Tudtam, hogy sokkal, sokkal erősebb vagyok, mint amilyen előtte - mint amilyen valaha voltam. Jöhetnek jó idők, rossz idők, elfordulhatnak emberek, az Út az enyém, és van erőm lépdelni rajta.

51. Gerjesztő (megrendítő) (Csen)
(Képjel: Égből zuhogó eső - s egy áldott állapotát rejtő nő képe. Ma ez a képjel "időt" jelent, az ősi világban "megrendülést".)

A jósjel szavai még: mennydörgés, megrázkódtatás, "sokkhatás" termékeny inspiráció. Minden újászületés hírnöke a megrendülés. A dermedésből, a halálból ébredő új élet először riadalmat kelt. A tavaszünnep villámlásal, dörgéssel kezdődik. Az isteni - ha belép a sorsba - először ijedtséget szül. Saul ájultan leesett a lováról, mikor Krisztussal találkozott - s csak később ébredt föl, mint egy ÚJ EMBER, Pál.
Minden újjászületésnek két fázisa van: egy megrázkódtató, félelmetes, riasztó szakasz - és egy örömteli, felemelő fázisa, mikor az új színre lép.
Minden művész tudja, hogy igazi értékhez csak megrendülés útján lehet jutni.
És minden hívő ember tudja, hogy az istenivel való találkozást megelőzi az istenfélelem - ilyenkor valami túl fényes, túl hatalmas lép az életünkbe, amelytől először megijedünk.
Halálból visszatért emberek mondják, hogy útjuk egy stációján megrémültek a szeretet hirtelen felvillanó, vakító fényességétől. Szemünk a homályhoz szokott. Félünk a szabadságtól.
A jósjel azt üzeni: ne félj a dörgéstől, válságtól, riasztó hírektől - mindez az új élet előhírnöke! Mai korunk teljes egészében a Csen jelében áll. Sok a válság, a földrengés, a riasztó hír - mindez nemcsak valaminek a vége, de egy új életciklus kezdete is.
Valaha a tavaszünnepet szertartásokkal köszöntötték.
Az áldozópap a színültig telt áldozati edényt olyan nyugalommal tartotta a magasba, hogy sem földrengés, sem vihar meg nem ijeszthette - egyetlen csepp sem csurgott ki belőle!
Ez a lélekjelenlét, ez a nyugalom, ez a belső bizonyosság ennek a jósjelnek a kulcsa. Teremts szívedben békét! Nézd nyugodtan a vihart! Ne vedd át mások rezgéseit, s ne félj - az idő neked dolgozik.
Üdvös tett csakis nyugalomból születhet.
Most nagyon erős a késztetés: cselekedned kell.
Bensődből cselekedj. Célozz nyugodtan! Ne kapkodd el a lövést!
Lelked csendes középpontjából tudd azt, hogy kívül két állapoton mész át: egy megrázó, nyugtalanító és szorongást keltő - s egy derűs, örömteli, oldott fázison. Ezek az érzelmi kísérői új életkorszakodnak.
Baj, ha az első fázisban megrekedsz!

Aki nem fél, a vízen is járni tud.
...

Kell még pár szót szólnom a "szolgálat" kifejezésről, ami rövid idő alatt két teljesen különböző hangsúllyal és értelmezéssel került elém. Annyira érdekes volt ez a kettősség, hogy nem lehetett nem észre venni, hogy valamiféle üzenetet hordoz.
Én sosem gondoltam volna magamat szolgalelkűnek, s mikor viselkedésem ilyetén értelmezése felmerült, tulajdonképpen nézem, mint mikor a cseh2-n rajzfilmet vetítenek az óvodásoknak.
Az első gondolat, ami átsuhant rajtam, az a "miniszter" szó jelentése volt.
Igen, az Első Szolga.
Ha én szolga vagyok, akkor Első Szolga.
De nem is érzem magam annak. (Sajnos.)
Részint, mert ha szolgálok is valamit, azok elsősorban és mindenek felett a saját céljaim. Ezeket a célokat igyekszem úgy meghatározni, hogy a szűkebb közösségnek, melynek tagja vagyok, szintén hasznára legyen. Nem hiszek a sarkos megoldásokban; én a kölcsönösen előnyös üzletekben, win-win szituációkban hiszek, és abban, hogy az ellentéteket a legtöbbször ki lehet simítani. Hiszek a toleranciában, én is toleráns ember vagyok, és ezt sokszor visszakapom. (Lehet, hogy nem szól senki, ha éjjel dolgozni akarok - de reggel se, ha kilenc után esek be nyolc helyett. Hogy csak egy óvodás példát hozzak.) Én Mérleg vagyok - és ez legpozitívabb dolog, amit magamról valaha állítani bírtam.
Ráadásul INFP, azaz Mediátor.
Másodszor, világéletemben lojális voltam ahhoz az emberközösséghez, amelyhez tartozónak gondoltam magam. És mindent megteszek, hogy az adott szavamat betartsam. Számomra ez jelenti a betyárbecsület fogalmát - ez még akkor is igaz rám, ha egyébként az embereket, mint olyanokat, tulajdonképpen nem engedem túl közel magamhoz, az előfordult sorozatos kudarcélmények okán, és túl sokat, pont ezek miatt, nem is vagyok képes gondolni már róluk.

De felbukkant a "szolgálat" szó más értelmezésben is.
A közelmúltban a "bár ne látogatnám oldalon" felbukkant egy előadás anyaga, amit - részben kínomban, részben érdeklődve - végignéztem.
Sok vágott zöldség között ugyanis felbukkant azért egy-két magvas gondolat is ebben az előadásban.
Az egyik ilyen a "szolgálat" szóhoz kapcsolódott. Arról szólt, hogy a magyar nyelvben a "szolgálat" kiveszőben van. Régen, ha valaki betért egy boltba, azt kérdezték tőle: "Mivel szolgálhatok?". Manapság a legjobb esetben is csak azt kérdezik: "Miben segíthetek?"
Az első esetben megtisztelik a betérőt - a másodikban jóindulatú lenézéssel kezelik.
Volt az előadónak egy érdekes mondata: a magyar lélekhez az első sokkal jobban illik, mint a második.
Mondhatjuk, hogy ez rossz dolog - ha a szolgálatot pejoratív, megalázó dolognak fogjuk fel.
De itt is eszembe jutott egy kép. Egy jelkép. Egy Példakép.
Igen, Teréz anya, aki az egész emberiséget szolgálta.
És vannak még ilyen csodálatos emberek.
Milyen jó lenne, ha mindannyian egymás szolgálatának tudnánk szentelni az életünket! Mennyország lehetne itt ezen a Földön, nem az önzés sivataga.

Sajnos, ettől a valódi szolgálattól nagyon messze vagyok még. Nekem az is elég feladat, ha a szeretteimet, az ügyfeleimet szolgálom, s azokat a közösségeket különösen, ahol befogadtak, és ahol szükség van a tudásomra.
Ha ehhez néha az kell, hogy olyasmit is megtegyek, ami felületes szemlélő számára "szolgalelkűségnek" hat - ám legyen.
Végül is, nem csak azt kell nézni, hogy mit mondanak, hanem azt is, hogy ki mondja.