Az első gondolatom a felismerés volt, hogy igen, mi is így élünk, legfeljebb annyi a különbség, hogy nem napról-napra, hanem - havi bérfizetés lévén - hónapról hónapra. És, hogy nem azonnal halálozunk el, ha elfogy a pénzünk, hanem előtte még szenvedünk valamennyit - ki többet, ki kevesebbet.
Azt hiszem, ezért az analógiáért még igazán nem jár Nobel-csont. De a fogaskerekek napokig nem álltak le, és valami egészen furcsa dolog kerekedett ki a végére: egy újabb, világmegváltó Felismerés... muszáj ide leírnom, ezoközgazdász módon, amíg még őrzi rövid agyam az eszmét, nem homályosítják el a napi történések az Isteni Szikrát. Vagymit.
Hogy is kezdjem? Nem lesz egyszerű...
Tehát, ezoterikus tanok okítják, hogy a létnek három dimenziója van: az anyagi, a lelki és a szellemi.
Mindhárom szintnek megvan a maga "általános egyenértékese": az anyagi világnak a pénz, a lelkinek a szeretet, a szelleminek a tudás (nevezzük modern szóval információnak). A három szint között nincs közvetlen kapcsolat, közvetetten persze elősegíthetik vagy ronthatják egymás teljesítményét (példa: vehetsz egy könyvet, de attól még nem fogod tudni, ami benne van, ahhoz, hogy tudd, el kell olvasnod, időt és energiát kell áldoznod a tudás megszerzésére. Persze, ha nincs pénzed könyvre, vagy legalább könyvtárra, internetre... esélyed sincs megszerezni a tudást. Vagy: kereshetsz szexpartnert, vagy gondozót, a pénzedért lehet, hogy kapsz egy szolgáltatást, de szeretetet nem. Ahhoz, hogy szeretetet kapj, törődnöd kell azzal az emberrel, aki gondoskodik rólad, időt és energiát kell áldoznod arra, hogy szeresd, hogy megszerethessen.
De mondok egy kevésbé közkeletűt is. Ahhoz, hogy valakinek a tanításaira nyitott legyen az elméd, szeretned kell őt. Szeretned, ahogy magyaráz, ahogy a krétát fogja, amilyen szófordulatokat használ... továbbá, ha egy ügynök el akar adni neked egy izébigyót, előbb magát kell "eladnia": meg kell szerettetnie magát, hogy egyáltalán érdemesítsd őt a figyelmedre... hát így függenek össze a dimenziók egymással. ...Sok mai tanár nem tudja a fent leírtakat... ez a legfőbb baj ma az oktatással, azt hiszem.)
Az anyagi világ esetében az élő és holt munkáról ezen a helyen már értekeztem, nem ismételném meg önmagam. Mindenesetre leszögezhetjük: a munka minden formája szintén idő és energia.
Az ember élete erősen korlátos valami. Korlátos nem csupán a megismerésben, hanem a rendelkezésére álló idő és energia tekintetében is.
Végső soron, az életünkből áldozunk azért, hogy az általános egyenértékeseket létrehozzuk mindhárom szinten, ezzel biztosítva az energiaáramlást.
És hogy miért is tesszük mindezt? Mi a célunk?
Nem más, mint a LÉT. Az, hogy jobban éljünk, tovább éljünk, vidámabban éljünk, kevesebb gonddal...
Olvastam egy - egyébként igen szimpatikus - blogot egyszer. A blogger azt írta, hogy számára a szeretet a kulcskérdés. Ő már mindent csak aszerint néz, hogy mennyi szeretet van benne.
Első hallásra ez a megközelítés nagyon kedvesnek és szimpatikusnak tűnt, de el kell hogy mondjam: a fentiek teljesen más megvilágításba helyezik.
Hogy valamiben mennyi a szeretet, az nagyon fontos.
Legalább annyira, mint az, hogy mennyibe került, vagy hogy mennyi tudást (hasznos információt) tartalmaz.
A SZERETET NEM CÉL, CSAK ESZKÖZ!!!
A cél: a LÉTEZÉS. Vagy, ahogy a szocialista időkben tanultuk: a túlélés.
Mikor mindezeket megkíséreltem Morgónak elővezetni, szinte ijedten nézett rám, és annyit nyöszörgött:
"- de mi annál sokkal jobb anyagi helyzetben vagyunk, hogy csak a puszta létért küzdjünk... nézd meg a szegény éhező afrikaiakat... még Te is, Neked se annyira rossz, mint gondolod..."
Megkíséreltem neki elmagyarázni, hogy ezt az egészet nem a saját anyagi helyzetem mondatja velem, hanem a Felismerés, (felismerése annak, hogy idő, tudás, szeretet mind csak a túlélés eszközei...) ennek illusztrálására megkíséreltem bevezetni egy mértékegységet is.
Azt mondtam neki, hogy ez után én mindent aszerint fogok értékelni, hogy mennyi élet van benne.
...na ez sem segítette őt a megértéshez.
Elkezdtem magyarázni neki, hogy én például az anyagi szinten tényleg jól meg vagyok fizetve, hiszen havonta három havi élet ellenértékét megkeresem - az, hogy erre hárman is vagyunk (plusz bankok, kutya, macskák, autó, ház) - az már tényleg az én személyiségemből eredő terhelés, melynek köszönhetően havonta és személyenként mindhármunknak jut egy-egy havi lét.
Azt is megkíséreltem elmondani neki, hogy az, amit én élet-nek nevezek, az több, mint amit puszta létnek (eztán a lét rövidítést használom erre), de kevesebb, mint a jólét.
Ma, Magyarországon 1 havi lét körülbelül 0,6 havi élet, és 1 havi élet kb. 0,6 havi jólét. Ha valakinek sokáig csak lét jut, annak lesznek hiány- és stresszbetegségei. Hosszú idő kell neki, de kialakul. (Ez az egyik legfőbb oka, hogy a szegényebb megyékben már mérhetően rövidül a születéskor várható átlagos élettartam. Ez az, ami miatt a budaiak majd' húsz évvel számíthatnak hosszabb életre, mint azok, akiket a gólya Borsodban pottyantott le.)
A mértékegységeim nem segítettek abban, hogy megértse a gondolatmenetemet, túlságosan elvitték a beszélgetést az anyagi dimenzió felé, és végül Morgó az egészre azt mondta, hogy lehetőleg többé ne nézzek filmeket, és főleg ne agyaljak harmadosztályú sz@r akciófilmeken napokig, ne lássak bele olyasmit, ami nincs benne, és egyébként is, minden nagyon jól van úgy, ahogy van.
(Hol is hallottam ezt már? No mindegy...)
Itt aztán el is hallgattam, tulajdonképp megakasztotta bennem ezt a gondolatmenetet, és csak most, írás közben jöttem rá, hogy súlyosan hiányzik a rendszerből a másik két dimenzió mérése.
Valahol olvastam, hogy a szeretet terén a napi két ölelés a "fenntartó adag", tehát napi két, szívből jövő ölelés tesz ki egy lét-et.
Persze, nyilván az ölelést is át lehet váltani beszélgetésre, simogatásra, puszira, sőt, mosolyra - hogy mik az egzakt arányszámok, azt alighanem nehéz lenne kikísérletezni. :)
Mindenesetre nagyon sok ember él létminimum alatt e tekintetben (is).
A tudás... nos, ez első pillantásra egyszerűbbnek látszik, de nem az.
Kérdés ugyanis, hogy mit tekintünk tudásnak? Hisz lehet valakinek az agyában rengeteg tárgyi tudás valamivel kapcsolatosan, ha az nem segíti elő a Létezést, akkor nem képvisel valódi értéket, legalábbis e szerint az elmélet szerint.
Mindenesetre általánosságban elmondható, hogy a tudás különböző szintjeihez különböző létminőség is járul.
Ez legalább jó kiinduló pont.
...örülök, hogy mindezt leírtam. Nem akkora hülyeség, mint aminek Morgó számára tűnt. Egyáltalán nem.
A legfontosabb felismerés számomra ebben az egészben tehát:
1./ A szeretet nem cél, csak eszköz. (Csakúgy, mint a tudás vagy a pénz.)
2./ Mindent aszerint kell osztályozni, hogy mennyi élet van benne.
Remélem, hogy egy napon ennél tovább is jutok... fontosnak érzem valamiért ezt a gondolatsort.
Hozzájárulhatna egy új szemlélet kialakításához az emberekben. Azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.