Szekeres Adrienn: Olyan, mint Te

Nyűgöcskék és megerősítések

Volt dolgom, mire helyre tettem magamban azt az ominózus mondatot.
Első gondolatom az volt, hogy ilyen, és legyen az ő baja, ha ilyen.
Aztán önérzet-fullánkok jöttek. Nem kéne hagyni.
Aztán önsajnálat következett, pityergéssel megtűzdelve.
Erre remekül rálapátolt roskatag fizikai állapotom, különös tekintettel a 2*1000 mg Amoxicillin+2*500 mg Fromilin által előidézett, örökös hányingerszerű állapotra - melyben lassan egy hete leledzek. (Lassan úgy vagyok a dologgal, hogy ha a Helicobacter nem is, én garantáltan kihalok, mint a mammutok, mire ennek vége lesz.)
Aztán szundikáltam picit (mi mást lehet tenni ilyen melegben és ebben az állapotban), és ébredés után keményen rászóltam magamra:
Nem kéne így szétcsúszni egy nyomorult kritikától. Túl érzékeny vagy. (Állítólag pont ezt szeretik bennem, más összefüggésekben. Khm. ...De akkor miért nem sikerül tiszteletben tartani?). Nem értheti meg az álláspontodat, nem ő járja a te utadat. Tedd, amit helyesnek vélsz, és ne törődj mások véleményével.
Nem is haragszik valójában. Akkor meg főleg minek őrlöd magad? Alapvetően a lelke mélyén ő is tudja, hogy nem kellett volna. Annak meg, hogy itt belesüllyedsz az önsajnálatba, és ettől az arcvonásaid szabályosan szétcsúsznak, mint egy igazi depressziós vén k.-nak - hát annak semmi értelme.
...
Miután ezt ilyen szépen megbeszéltem magammal, hazaérkezett Banduci, és kiderült rövidesen az is, hogy a szivattyú, hosszas betegeskedés után, tényleg elhunyt. (Béke poraira).
Tudnotok kell, hogy Borzasztópusztán nincs vezetékes víz.
Tekintettel arra, hogy víz nélkül nincs élet, anno dacuma 10 e Ft/m áron fúrattunk egy kutat.
A nyomorult 40 méter mély.
Előnye, hogy sosem fogy ki belőle a víz... de csak ennyi.
A benne található vegyösszetételű folyadék, amit mi víznek becézünk, nem csak, hogy nem iható, de lényegében tönkre teszi az összes háztartási gépet, mellyel találkozik.
3 évente lehet errefelé mosógépet, boylert, cirkót, szivattyút cserélni.
A szivattyú sem lehet akármilyen: nekünk csak mélykút-szivattyú a megfelelő, darabja 75 e Ft. Mert krőzus vagyok...
Tehát, a második mélykút-szivattyú adta meg magát ebbe a strapába. Nem mondhatok rá semmit: négy éve szolgált. Nem csoda, hogy kilehelte lelkét. Banducival csak néztünk egymásra - de aztán történt egy kisebb fajta csoda.
Az 1. mélykút-szivattyú, mely anno már beindulni sem akart, most egyszerre meggondolta magát, és egyszer csak, minden előjel nélkül, dolgozni kezdett. Sőt, megfelelő nyomást is produkál.
Innentől már Andrisnak "gyerekjáték" volt kicserélni a kettőt. (Szegény, az utóbbi napokban napjában többször is kihúzgálta meg visszadugdosta a szivattyúkat.)
Tehát most úgy tűnik, hogy egy nyomáskapcsoló-cserével meg fogjuk úszni a szivattyúügyet.
Kalandos az élet Borzasztópusztán.
Mi ehhez képest egy meggondolatlan véleménnyilvánítás?
Semmiség.
...
Kár a negatív gondolatokra energiát pazarolni.

Béketűrés ide vagyoda, azért a lehülyézés nem a legmegfelelőbb módja a konfliktusok rendezésének. Asszem.

A devizát nem látott hitel története

Mostanában okosodom.
Okosodásom abból áll, hogy tagja lettem FB-n néhány "deviza"hiteles csoportnak (én ezt a szót már csak idézőjelek között tudom használni), egyre többet olvasok erről az egészről és egyre inkább rájövök azokra a momentumokra, amelyek alapján valóban igaza volt Viktornak, mikor kijelentette, hogy "a devizahitel hibás termék". (Nem deviza... ez az első számú hiba... de nem az egyetlen.)
Egyébként a hibás terméket a kereskedő köteles kicserélni...
Láttam a "devizahitel" megnevezésről egy nagyon szellemes kis videót, melyben valaki nyelvészeti szempontból elemezte a szót, és megállapította, hogy ez pontosan a valóság eltorzítására épült be a köztudatba, és hogy Magyarországon ez mindig is divat volt - fogalmakat ellentétpárjukkal elnevezni, a lényeg elkendőzése céljából (na ez a valódi hátulról jövés). A jelenlegi szerencsés hitelkonstrukciókban inkább "devizát nem látott" hitelekről kellene beszélni, ez sokkal pontosabb elnevezése ennek az egész minősíthetetlen sz@rnak, ami miatt a magyar bankok agyon keresték magukat az elmúlt években. (Hozzáteszem, hogy a kormány beszedte tőlük a "hallgatás árát", különadó formájában, melyen még ők sértődtek meg valamiféle érdekes logika alapján - de ez "kényszer-paktum" annyit ártott a magyar társadalomnak, mint fennállásom óta még soha, semmi.
Tehát, kedvenc csoportomban konkrét esetek, jogszabályismertetések, és mélyülő kutatómunkám eredményeképp, mikor a PSZÁF elnökének levelét Johny átküldte nekem, mint a "tutit", már első olvasatra pontosan láttam, hol vannak benne azok a pontok, melyek a régi bankármódszer szerint, fogalmak összemosása és elkendőzése révén, kiválóan alkalmasak arra, hogy embereket megtévesszenek. Illetve, nem is. A PSZÁF elnök levele teljesen igaz - lenne, amennyiben Magyarországon valóban devizában történt volna a hitelek folyósítása.
De nem ez történt, mint tudjuk.
No, lássuk a törvényhelyeket, melyeknek ez az egész sz@rhegy nem felel meg.
Azt a Kúria ítélete óta mindannyian tudjuk, hogy az árfolyamrés költség, mint ilyennek, szerepelnie kellene a szerződésben. (Hpt. 212.§) Azt is tudjuk, hogy a Hpt. 213.§ szerint semmis a szerződés, ha nem, vagy tévesen tartalmazza a THM-et. (2006-os törvényt olvasok, mivel akkor vettem fel a hitelt, de ezek a kitételek ma is benne vannak).
A Kúria partizánakciója érdekes helyzetet teremtett, már emiatt is, önmagában is semmis a hitelszerződés - mellyel kapcsolatosan azután utólag beleírva a szerződésbe (ez is nonszensz) visszamenőleg érvénybe helyezte azt. Ezzel beismerte, hogy minden hitelszerződés, melyben ez a kitétel nem szerepel, gyakorlatilag semmis, míg azt bele nem teszik.
Ezek után az ember azt várta volna egy prudens működésű banktól, hogy megvizsgálja egyenként a devizahiteleit és magától jóváírja az ügyfeleknek azt az árfolyamrés-különbözetet, amit a Kúria megítélt. Ezzel bizonyíthatták volna jó szándékukat, bármilyen jelképes is ez az összeg. Ehelyett? Lapítanak, mint sz@r a fűben.
(Bocsánat, ha sokszor használom ezt a szót, de a sz@r, az sz@r, akkor is ha banknak hívják).
De ez csak egy probléma. Van még mááás is.
A másik problémám, hogy ha ez a nyomorult hitel CHF alapú, akkor miért nőtt a hitelfelvétel óta olyan meredeken a kamatláb? Egy CHF alapú hitelt a CHF alapkamatához, vagy valami CHF elszámolású bankközi kamathoz kellett volna igazítani.
Mindenki tudja, hogy a svájci jegybank mindent megtett az árfolyam gyengítéséért, az alapkamat 0% körüli. Kamatfelárral ennek most se lenne szabad többnek lennie a fent reklámozott (és szerződött) 2%-nál...(THM. Jó vicc.)
Nekem jelenleg 10% kamatot számítanak fel CHF alapon, de ez is csak annak a bizonyítéka, hogy vastag a bőrük, mint a rinocéroszé...
Tehát, ez is megérne egy misét, hogy a deviza elszámolású hiteleket miért adják forint kamatszinten, hol van itt az összehasonlíthatóság kritériuma (azonos feltételek - CHF elszámolás, CHF kamatszint), illetve mikor, milyen stiklivel váltottak át forint alapú árazásra? Mert ezt maguktól tették, további extraprofit reményében. (Azt hiszem, hogy ennek köze van a kormány halogató-szemet hunyó-adószedő politikájához, hogy így elszemtelenedtek. Sajnos.)
Tehát ez is bőven megérne egy pert... de azt hiszem, önmagában ez is kevés lenne a boldogsághoz. A Kúria legfeljebb belenyúlna a szerződésekbe, valamelyest korlátozná a kamatszinteket, és érvényben hagyná ezt az egész... nem írom le. Írom inkább, hogy dzsuva. Ez olyan kisebbségi kifejezés. De találó.
További, a lényeghez közelebb álló kérdéseket boncolgat az az állítás, hogy voltaképpen ezek a devizaalapú hitelek összemostak egy hitelszerződést (melynek az adós részére átláthatónak, kiszámíthatónak kell lennie) egy korlátlan kockázatú devizaspekulációval, amely, mint olyan, szigorúan tőzsdei termék. Mindenki tudja, hogy tőzsdei terméket erre engedéllyel rendelkező befektetési szolgáltató nyújthat, szigorúan MIFID teszt kitöltésével, melyben nem az ügyfél pillanatnyi vagyoni helyzete és teherviselő képessége a kérdés - sokkal inkább kockázatvállalási képessége, kockázattűrése.
Nem véletlen, hogy befektetési vállalkozásoknál a leendő ügyfelekkel kötelező ezt a tesztet kitöltetni, ennek alapján sorolják be őket kockázati csoportokba, és adott paraméterű ügyfél csak bizonyos mértékig vállalhat kockázatot.
Ennek elmaradása a hitelkonstrukción belül súlyosan okozója annak a sok tragédiának, amivel találkozhattunk az elmúlt években, és ami miatt ezekben az esetekben, bizony, a hozzátartozóknak kártérítés jár(na). (Tudjuk, ez Magyarország...)
Ha tovább haladunk ezen a csapáson, vagyis a spekulációt és a hitelt elválasztjuk egymástól, tekintettel arra, hogy a spekulációs ügyletnek nem volt meg a megfelelő kerete, nem befektetési szolgáltatási tevékenység keretében végezték, nem volt rendes ügyfélminősítés, nem volt rá PSZÁF engedélyük (nem véletlenül végzi az összes pénzügyi vállalkozás ezt a tevékenységet külön szervezet keretében) - tehát az egész már emiatt is jogtalan és súlyos bírságokkal sújthatóak lennének emiatt az ellentmondás miatt a bankok - valóban nem marad más, mint egy egyszerű forinthitel, melyet a mindenkori BUBOR-hoz kellene igazítani és utólag ennek alapján elszámolni az adósokkal.
Ezzel kapcsolatosan a PSZÁF szakmaiatlan levele azt írja, hogy pánikba esnének a betétesek.
Hát nem.
Magyarországon a betéteknek csak elenyésző hányada devizabetét. A többi forrás forintban áll rendelkezésre.
A BUBOR+2% (monnyuk) azt jelenti: tisztességes haszon.
A betétesek megtakarításaikra eddig se kaptak jóformán annyi kamatot se, mint az infláció - ennek kifizetése nem függött a bankok extraprofitjáról, melynek nagy részét vissza kellene osztani a társadalomnak.
No de hogy is van ez a forrásgyűjtés-ügy, mely miatt annyira féltette a betéteseket a PSZÁF elnök?
Azt próbálták sorozatosan megetetni a bankok a képzetlen ügyfelekkel, hogy "devizahiteleik" mögött valós "devizaforrások" állnak, ezért indokolt a "drága" forrásköltségek ügyfelekkel történő megfizettetése.
Egyes bankok a deviza swap ügyletekre fogták, hogy azzal kell szegényeknek deviza forrást szerezni...
No, ez a szakmai hozzá nem értés csimborasszója. Vagy inkább a megtévesztésé. Még, hogy rövid lejáratú ügyletekkel hosszú távú hitelkihelyezéseket lehet finanszírozni... tiszta humorbonbon. Kár, hogy nem tudok rajta röhögni.
A Hpt. 89.§ szerint a hitelintézet köteles likviditását folyamatosan biztosítani, mégpedig az eszközei és forrásai közötti lejárati összhang biztosításával. NEM helyezhet ki hosszú távú hiteleket rövid lejáratú forrásból. (Ettől kezdve az a pénzügyi tétel, mely szerint a bank likviditási transzformációt végez, valódi humbug...)
Tekintettel arra, hogy a magyar bankoknak NINCSENEK hosszú lejáratú devizaforrásai, ezért devizában NEM helyezhettek ki hosszú lejáratra hiteleket.
Nem is tették.
Akkor mit csináltak?
Rövid távon valóban szükségük volt devizára a "mutatvány" kezdetén, mikor is az ügyféllel a deviza spekulációt véghez vitték. Deviza alapon aláíratták vele a szerződést, aztán "megvették" tőle papíron a devizát, és a forintot folyósították neki, úgy is, mint a deviza vételárát.
Ezekben az esetekben, az elszámolási kockázatok kiegyenlítésére, valóban szükség lehetett deviza swap ügyletekre.
De csak ekkor. Itt az ügyféllel meg is fizettették ennek a költségeit, szépen bele voltak építve a kezdeti költségekbe.
Aztán a forintban nyújtott hiteleket, a valótlan, de ügyféllel aláíratott tartalmuk szerint, elkezdték a devizához kötődően árazni és egyre nőttek a törlesztőrészletek... aztán tudjuk a többit a fent felsoroltak szerint.
A Ptk. kimondja, hogy a szerződéseket valódi tartalmuk szerint kell kezelni.
Ezek forint hitelszerződések, elszámolni is ennek megfelelően kellene minden egyes ügyféllel külön-külön, az ő konkrét eddigi befizetései, eltelt futamideje, tőkeösszege alapján elszámolni azzal, hogy aki emiatt lényeges hátrányt szenvedett, annak kártérítés is jár. Ilyenek különösen: akiknek elárverezték az ingatlanját, akik családjában szerencsétlenség történt, aki súlyosan megbetegedett... hány ilyen van, rettenetes.
Valahogy így képzelném ennek a pénzügyi humbugnak a megnyugtató rendezését. A lehetőségek szerint.
És nem kell a jelenlegi sz@rt teljes egészében a magyar kormányra kenni, mert a CHF árfolyama egész Európa számára komoly gondokat okoz. Láthattunk bírósági ítéleteket Ausztriából, Horvátországból... ez a termék egy nagy nemzetközi spekuláció eleme, mellyel valaki vagy valakik az Európában képződő jövedelmeket meg akarta szerezni.
Ügyesen csinálták.
De az ilyesmi előbb-utóbb, ha túlzott méreteket ölt a harácsolás, biztos, hogy visszaüt.
Ennek az időszakát éljük.
Kemény meccs.
Most, hogy Csányi úr megszabadult OTP részvényeitől, és Vikócának egyre fontosabb a tömegek szimpátiájának elnyerése, minden esély megvan arra, hogy a bankok számára kedvezőtlen döntések szülessenek.
Ez minden kárvallottnak jó hír lenne. A bankok pedig vastagon megérdemelnék.
De nem bírom elfelejteni, hogy ő sem állt ki a devizahitelesek mellett, inkább csak a bankokat "fölözte le" évekig.
Ja de. Megsegítette azokat, akiket nem kellett. Ezt mindig elfelejtem... azt hiszem, ez eléggé szűk szavazóbázis.
Szóval, nem elég, hogy sz@rban vagyunk, még - évek óta - lötyögtetik is.

Gipsy Kings: Volare

Maga Cum Laude: Engem nem lehet szeretni

A-ha: Take on me

Éccakai retró. :) ...a kedvenc videoklipem. Imádom benne az áttűnéseket a rajzolt és a való világ között. Altatónak.


http://www.youtube.com/watch?v=djV11Xbc914

Hiteles kapcsolatok és egyebek

http://vimeo.com/69677486

...a huszadik perc táján kezdett megérinteni. Arról beszélt, hogy az ember, ha találkozik egy másik emberrel, azonnal tudja, hogy most menekülnie, vagy közelednie kell - de ezt képesek vagyunk az Istentől kapott teremtő erőnkkel, hiteinkkel, tévhiteinkkel felülbírálni.

Eszembe jutottak korábbi kapcsolataim, különösen Nagy Fal esete, akivel kapcsolatban az első, világos, erős érzésem az volt, hogy menekülni kell... azután, mivel úgy gondoltam, hogy "nekem már úgyis minden mindegy" (túl egy váláson, a "nem kellettem" érzésével...), és vonzott a veszély - ezért maradtam.
Furcsa. Felülbíráltam a Teremtőt... a saját áldozat-habitusomnak megfelelően... - és vesztettem.

Egy dolgot azonban nem értek.
Vagy lehet, hogy mégis.
Nagyon, nagyon kevés olyan férfival találkoztam, aki valóban vonzott életem során.

Na azoknak nem kellettem soha. Vagy legalábbis nem komolyan.
Eklatáns példa erre a mostani kapcsolatom... a maga 50%-ával. De ide sorolhatnám a nagy fiam édesapját is...

Akkor most hogy is van ez?
Márai szerint a legszebb férfi-nő kapcsolat, ha az egyik szeret, a másik pedig szereti, hogy szeretik.
Én szépen tudok szeretni - ez talán nagyképűség, de azt hiszem, hogy igaz. Ezért maradtak meg mellettem olyan emberek hosszabb ideig, akik voltaképp nem is szerettek. Mert szerették, ahogy szeretek.
(Bár lehet, hogy ez ellentmondásnak tűnik, de attól még igaz. Emlékszem, A. az utolsó estén, teljesen elázva, boldogan és büszkén mondta a fanyalgó tesójának, meg a haverjuknak, hogy "ez a nő szeret engem"... azok meg, főleg Öcsike, utálkozva nézett... pedig abban a három évben SEMMI nem történt köztünk fizikai síkon, ami bárkinek is felróható lenne - csak szerettem. Ő pedig szerette, hogy szeretik. Ennyi.)

És igen, igaz, hogy az istenihez közelebb érzem magam olyankor, mikor szeretek - valójában az sokkal boldogabbá tesz, ha szerethetek, mintha engem szeretnek.
Nem tudom, más hogy van ezzel, de azt hiszem, hogy egy ilyen kapcsolatrendszerben annak jobb, aki szeret. Aki tud adni. Neki van miből. Ő van közelebb az Isteni Valóhoz.

Úgyhogy ne sajnáljatok. Én boldog ember vagyok, mert szerethetek. :-)
...

A másik érdekes dolog, amit a félelem hatásáról mondott. Igen, a félelem blokkolja az embert, aki fél, az messze kerül a flow-tól, döntéseiben nem lesz ott az isteni szikra - és emiatt lehúzza a rossz, mint az örvény a kapálódzót. Aki bátran alámerül, annak van esélye, hogy feldobja a víz...

Visszavonatkoztatva a saját életemre: amikor szembesülnöm kellett a saját korlátaimmal, pánikba estem. Úgy éreztem, hogy alkalmatlan vagyok a feladataim ellátására. Ettől persze sokat őrlődtem, amitől minden csak még sokkal rosszabb lett. Például megbetegítettem magamat az örökös aggódással. :(

Mostanság viszont oldódik bennem a félelem, és ettől a puszta ténytől egyre jobb a közérzetem. Egyre több az energiám, egyre biztosabban megyek előre az élet útján.. már újra van erőm adni is - és ez a legnagyobb boldogság. Sokkal jobb, mint kapni. Sokkal.

Ha nagyapám "nagy kerék" hasonlatánál maradok, és a nagy kereket egy órával, a pillanatnyi helyzetemet pedig a kismutató állásával jellemezhetném, akkor azt mondanám, hogy hat óra már elmúlt... pesszimista módon tekintve hétre jár az idő. Ha optimista pillanataimban vagyok, akkor szeretném azt hinni, hogy fél nyolc is van már lassan.

A fél nyolc tényleges bekövetkezését nagyon várom... mindenképpen. Ha a kismutató mozgását irányvektorokra bontjuk, akkor a fél nyolc egy fordulópont. Irányt vált a vektor, meredekebbé válik az emelkedés... ugye értitek?
...
Persze, nem mindenben értek egyet a Biologika Szabadegyetem bölcsességeivel (hiába, egy Mérleg mindent mérlegel). Ahogy nem hiszek a chemtrailban, úgy nem hiszek az oltások káros hatásában sem - korlátolt dolog azt hinni, hogy károsak, ha egyszer statisztikailag kimutatható, hogy az emberek a kötelező védőoltásoknak, az antibiotikumoknak és egy rakás hasznos orvosi dolognak köszönhetően tovább élnek.

De azok a szavak, amiket a hiteles kapcsolatokról mondott az előadó, mindenképpen igazak. Azzal a kitétellel, hogy mindenkinek az lesz a hiteles, ami a saját hitrendszeréhez a legközelebb áll... az pedig nagyon egyéni ezen a világon, hogy ki, miben hisz.

Itt van például az antibiotikumok kérdése.

Alapvetően a jelenlegi orvosi gyakorlatot jónak tartom: szemben a gyermekkorom éveivel, amikor vírusok ellen is antibiotikumot nyomattak, mára az orvostudomány rájött, hogy az csak baktériumok ellen hatásos, és túl sokszor, nem szakszerűen adagolva rezisztens baktériumtörzseket, immungyengítő hatása miatt pedig allergiát okozhat.

Ezért csak indokolt esetben használják - de indokolt esetben használni KELL. (mint most nekem...)

Szerintem felelőtlen az a szülő, aki nem oltatja be a gyermekét.
Egyébként a jelenlegi felállásban viszonylag keveset kockáztat - mivel a többiek be vannak oltva, ezért nem kaphatja el tőlük az ő csemetéje azokat a betegségeket, amelyek ellen védtelen - a nagy számok törvénye megvédi gyermekét. De csak a többi szülő pozitív hozzáállása miatt. Ha csökkenne a társadalomban az oltások gyakorisága,  az elmulasztásából adódó kockázat is nőne. Tehát én ezt a gondolatot egyenesen betiltanám, gyermekeink egészségének védelmében. Mondjátok, hogy genya vagyok, nem baj.

Abban sok, sok igazsága van Bajnai Robertonak és társainak, hogy az emberek lelki tusái, konfliktusai kihatással vannak az egészségi állapotukra - általában nem véletlen, hogy épp az a testrész betegszik meg, ami - a lelki síkon zajló konfliktusok behatárolják a testi tüneteket.

De hiszek abban, hogy a gyógyuláshoz test, lélek és szellem együttes gyógyítása szükséges - ez vezethet egyedül tartós eredményre. És igen: a testi tünetek kezelése lehet az első lépés a felsőbb szintek gyógyulása felé - hiszen a test által közvetített jelzések a másik két szintre nagyon nagy hatással vannak (gondoljatok csak az én esetemre a gyengeséggel, mely hajlamossá tett a feladásra - ahogy azt a Ji-King is megmondta... most már nem vagyok annyira gyenge - vissza is tért a küzdő szellem belém. Mostanában megint mosolyogni tudok J. azon megállapításán, hogy olyan vagyok, mint a macska: mindig talpára esik. :)

Totemállatom tehát ismét segített, mit is mondanak, hány élete van? Kilenc? Eddig ötöt használtam el: gyermekkoromban, mikor bevérzett a torkom, Zsolti születésénél, mikor majdnem elvéreztem, az epeműtétem utáni megpróbáltatásokban (egyszer majd leírom... ha lesz rá elég erőm... azt a súlyosan BTK-ba ütköző eseménysort...), a gerinctörésemnél, és most, midőn újból majdnem elvéreztem, most az ötödiket.

Van még négy. Beosztónak kell lennem, mert fogynak. És még sok a dolgom itt, mielőtt a fenyőfák alá térnék.

Például, meg kell tanulnom megbocsátani, hogy majdan nekem is megbocsássanak...

Alakul a miniruha :)

Érdemes volt lefényképezni, itt jöttem rá, hogy egy összeillesztést elrontottam. :)

Javítva. :)

Még hátra van a kockák végeinek eldolgozása, és a bélés, mert ez túl "szexi" lenne anélkül. :D 

Hiánypótló bejegyzés

Már nagyon rég nem írtam életem folyásáról - túl sok minden történt az elmúlt hetekben ahhoz, hogy időm, módom lett volna hosszan értekezni, - illetve a leírtak közzétételére bizonyos esetekben nem volt túl nagy indíttatásom, ez is tény.
Mostanra, visszatekintve a megtett útra, a hullámhegyek-hullámvölgyek elsimulni látszanak, és saját sorsomat illetően mindenképp emelkedés tapasztalható az ösvény menetében.
Talán az első és legfontosabb, hogy túl vagyok a vizsgálaton, és negatív az eredmény! Ez azt jelenti, hogy nincs semmi komolyabb baj, a gyomromat kell helyrehozni (ezért szedem a gyógyszert, nem iszom alkoholt és jószerivel teljesen lemondtam a kávéról és már a tejről is). Ma meglátogattam kezelőorvosomat és megbeszéltük a Helicobacter kiirtásának mikéntjét és hogyanját is, mert ha már életre ítéltettem, akkor jó lenne a lehetőségekhez képest a legegészségesebben abszolválni az elkövetkezendőket.
Ami kettőnket illet, engem és drága páromat: hát tényleg nem egyszerű ez a történet, de az esztergomi úttal kapcsolatban (melyre nem volt hajlandó elvinni engem az én drágám, s ez megint előhozta bennem a "nem vagyok annyira fontos neki, hogy felvállaljon miattam egy kis kényelmetlenséget" - érzést...) tehát ezzel kapcsolatosan arra kellett rájönnöm, hogy igaz az a mondás, mely szerint nem azzal kell élni, akivel jó együtt, hanem azzal, aki nélkül nem lehet. Hát, azt hiszem, hogy nálam lassan beáll az utóbbi állapot. Egyszerűen az életem részévé lett ez a kapcsolat, ezt most már meg nem történtté tenni nem lehet. Tehát jobb, ha beletörődök a tényekbe, és arra gondolok, hogy ha két ember közül az egyik szereti a másikat, az már 50%. Félsiker. Pláne, ha (Márai után szabadon) a másik szereti, hogy szeretik.  A sok sikertelen próbálkozáshoz képest ez az 50%-os eredmény több, mint jónak mondható, legyünk őszinték.
Az ego az, ami az emberben különböző elvárásokat támaszt a másikkal szemben, ami érezni akarja, hogy ő is fontos, hogy őt is szeretik... de igazából nem az a fontos, ha az embert szeretik, hanem az, ha ő szerethet. Az az az érzés, amely felemeli a lelket...
Ami családkámat illeti, ők nagyon messze vannak attól, hogy ezt az egészet megértsék - ami nem is baj. Nem baj, mert arra rájöttem, hogy igaza van az én drágámnak a távolságtartást illetően. És nem csupán azért, mert ő nem tudja elfogadni őket, hanem azért is, mert ez kölcsönös. Meg különben is: szeretem én őt annyira, hogy ne akarjam a két nagyszájú kamasz gyerekemmel rongálni az idegeit.
Tehát marad a kétlaki életvitel, szerencsére most már valamivel erősebb vagyok - hogy őszinte legyek, február-márciusban már az állandó vándorláshoz sem volt fizikai erőm, amit ez a kapcsolat igényel tőlem. De jelenleg javuló tendenciát mutat az erőnlétem - ez látszott a tegnapi uszodalátogatáson, ahol is eljutottam a 40 hosszig.
Szaunázás, napozás, pezsgőfürdő után, elnyúlva egy nyugágyban, meglátogatott végre - idén először - a Világbéke érzése (ez tavasszal, betegség miatt, elmaradt). Ott heverészve a kék ég alatt, elnézve a közeli erdő fáit, éreztem, hogy minden úgy és ott jó, ahogy és ahol van, és én is a lehető legjobb helyen vagyok a lehető legjobb pillanatban. Áldott, ritka pillanatok ezek, őrzöm is az emlékét, ameddig csak lehet, amennyire csak lehet...
Ami az anyagi küzdéseimet illeti, próbálok minél kevesebbet rágódni rajtuk, mióta nagyjából kigondoltam, hogy hogyan kaparom össze a villanyszámlára valót, azóta nagy ívben kerülöm a további számtant ismét - elég nekem egyszerre egy darab az ilyen nagyságrendű feladatokból, nem idegesítem magam a többivel.
Amúgy is, nagyon megfogadtam, hogy megpróbálok lehetőség szerint minél kevesebb dolog miatt aggódni. Igyekszem mindent azzal a szemmel nézni, hogy az adott dolog 3 év múlva fontos lesz-e még nekem, vagy sem... meglepően kevés olyan esemény, tárgy, személy van, amely fennakad a három éves rostán, elképesztően kevés...
András fiam 18 éves lett. Marcinkkal együtt tartottak egy szülinapi bulit, melynek köszönhetően a ház körül hirtelen, nem várt fellendülés következett be: a fű lenyírva (végre), a szemét elhordva, támfal készült, a hevenyészve lerakott téglák felszedve az útról... majdnem szépek lettünk.
Andi lányom mostanában új fiút talált magának, de én már sokkal kevésbé vagyok elfogadó, mint Valterral voltam, és a kisasszony viselkedése... á, hagyjuk.
A testvérek szeretnek "jó zsaru-rossz zsaru"-t, akarom mondani "jó gyerek, rossz gyerek"-et játszani. Nehogy unalmas legyen...
Az interneten találtam egy roppant egyszerű, de haladós horgolásmintát, - ez úton is köszönöm a közzé tevőnek - és majdnem teljesen meghorgoltam belőle életem első horgolt miniruháját. Még néhány kisebb simítás, és bélés - és hordható lesz.

Minta: 9 lsz gyűrű
         1 db 1 ráh pálca, 1 láncszem (16*)
         2 db 1 ráh pálca egyszerre leemelve, 1 láncszem, ezt ismételjük 4* az utolsó után 4 láncszem és                    ismételjük az egészet, mindezt 4*
         3 db 1 ráh pálca, 5 lsz, 3 db 1 ráh pálca, 2 lsz a sarokba, az első dupla pálca után leöltünk lent                      átvesszük, 5 lsz, leöltünk, 5 lsz, lent átvesszük, 2 lsz, és ismételjük az elejéről (4*)
         Összehorgolás: az 5 lsz-es pikókat horgoljuk össze menet közben.

Nagyon szép és könnyű, haladós minta. :)

Jégzajlás

...a jégzajlás jelzi az időjárás melegebbre fordulását. Igaz, néha hangos... :)

Kaszás Attila: Úgy néztél rám tegnap