Keltetgetős

 Nos... még január elején, az első tojások érkezése táján, Andi rám parancsolt, hogy akkor ezeket tegyük be a keltetőbe gyorsan. Hittem is, nem is, hogy lehet belőlük valami, de a napok Andit igazolták: a saját indított 14 tojásunkból 10 kikelt. Egyet menet közben selejteztem ki, három megindult, de nem tudott kikelni. Ez, akárhogy is nézzük, de 71%-os arány, ami nagyon jónak mondható a tavalyi tapasztalatok alapján. 9 csibe kelt egyszerre, de volt még bent két két nappal később betett tojás, akik közül végül az egyiket sikerült világra segítenem. 

Az első kilenc nagyon életre való, anyam keverék az összes, fekete láb, fekete csőr, világosabb mellényke - kíváncsi leszek, milyenek lesznek nagy korukban, picinek nagyon egységes hatást keltettek.

Ehhez képest a két nappal későbbi jövevény - aki amúgy is kelésgyenge volt, úgy kellett kiküzdeni a tojásból, sok vért is vesztett és tényleg azt hittem egy napig, hogy meg fog dögleni - nos, ő világos csőrrel és lábbal született, és egyre inkább a fogoly színű magyar felmenőit formázza. 

Kis fekete kisebbségi csibéink eleinte csipkedték a jövevényt, de mára teljesen befogadták, jól elvannak. Lassan két hetes lesz a társaság, ami egyúttal azt is jelenti, hogy lassan két hete melegszenek a pulykatojások, és a melléjük helyezett újabb adag saját tojás.

Február 17-e táján tehát megint saját csibék kelése várható, és rá egy hétre érkeznek majd a kispulykák is.

Kíváncsi leszek.

Mindezekre felbuzdulásul, elkészítettem az idei keltető táblázatomat, mely nagyjából az alábbiakat tartalmazza:

- ha ez a csapat kikel, azaz február 24-e körül, 25 db olasz szépség és 25 db ezüst wyandotten kezd majd melegedni (szabad helyeken saját tojásokkal)

- őket március 17 körül egy csapat génbanki fodros liba tojás követi (vízi szárnyast még sosem keltettem, erősen izgulok; de Márton elárvult lábgyűrűje csak nem hagy engem nyugodni, hiába).

- egy hónappal a fenti esemény után 50 db génbanki őshonos vadas kacsa tojás kezd melegedni majd

- ha ők is kikeltek, május elején őshonos fogoly színű tyúktojások + kendermagosok jönnek a génbankból;hozzájuk a szabad helyek erejéig saját tojást is rakok majd (sok jó tojás kis helyen is elfér alapon)

- júniusban megpróbálok gyöngytyúkot és fürjet is keltetni az utolsó körben a saját tojások mellett, ezzel zárom az idei szezont.

Izgalmas hónapok jönnek, reméljük, hogy legalább olyan eredményesek is, mint amilyen izgalmasak.. meglátjuk.

A tenyésszemle

 Miután végiggüzültem két napot, ma este engedélyt adtam magamnak két borzasztószörpre (azaz inkább borzasztóteára), ez úttal earl grey tea és szőlőpálinka kombóban. Ezt követően még azzal az elszánással ültem gép elé hogy márpedig én most még dolgozok, de menet közben rájöttem, hogy nem, nincs már kedvem mára a munkához; inkább sztorizok még Nektek kicsit a januári történésekről.

...

Az egyik jelentős januári esemény volt, hogy nagy nehézségek árán, de végül sikerült Onyxot elrángatni tenyésszemlére.

Onyx Mogyoró testvére, akit a gazdája szeptemberben elhozott, hogy tartsuk egy ideig, mert tetőt cserélnek, nagy felújítás van a házukon. Nos, a felújítás meglehetősen elhúzódik, és Onyx már lassan fél éve nálunk lakik; néha verekszik Bellával, aki a maga módján nagyon kis karakán öreglány, és küzd a családon belül betöltött pozíciójának megtartásáért - de nyilván nem éri fel fizikai erejével a nagyra nőtt fiát - így őt kímélő üzemmódban tartjuk, amennyire csak lehet, nem azt mondom, hogy sose eresztjük össze őket, de próbáljuk korlátozni, jobb a békesség.

Az utat odafelé (mondjuk nagyon messze is volt, ez kétségtelen) Onyx nagyon nehezen tűrte, folyton előre akart jönni (hiába, kell egy állat szállítására alkalmas jármű ebbe a családba); élő kordonként befeszítve a kezem-vállam tudtam csak ezt megakadályozni... úgy két és fél órán keresztül tartottam a bal vállammal Onyv elejének a súlyát és hallgattam Robi szentségelését amiért a kutya miatt alig lát ki a kocsiból... majd kiszállás után Onyx rövid úton összekapott ez egyik fiatal, szemlére váró szukával; ezt követően kikötöttük egy félreeső fához, ahonnan csak távolról tudott tüszkölődni a szemlére váró mentett fiatalsággal; akik darabszám szerint négyen voltak, közülük kettő fiú. 

Onyx nem érezte magát biztonságban az idegen helyen a sok kutya között, időnként morgott, gyűlöli a pórázt, ezt mondjuk mindig is tudtam róla, de nem hiszem el, hogy ennyire nincs rá szocializálva... pedig nincs. Gazdája sosem vitte őt sem sétálni, sem sehová. (Ilyenkor gondolok arra, hogy mi mégiscsak jól neveltük a mieinket. Szegény Bundásnak eszébe se jutott volna minket bántani, a pórázt is ismerte).

A szemle első megpróbáltatásai ezzel együtt mégiscsak jól sikerültek; még a tökét megvizsgálni is hagyta a tenyésztésvezetőnek (meglepő módon, mert emlékszem, hogy Mogyorónak az okozott a kiállításon súlyos válsághelyzetet, mikor a küllembíró felemelte a farkát a cunija iránt érdeklődve - nos, akkor majdnem kizártak, nem szabad a bíró kezét megkapni... uff.. izé, minek nyúlkál ahhoz a drága szép testrészhez) - de végül mégsem úsztuk meg a dolgot csont nélkül, mert az a büdös dög (arany kiskutyánk!) megkapott, mikor fel akartam a mérlegre parancsolni; s ennek érdekében pórázzal kíséreltem meg húzni.  Végül szájkosarat kapott, és elvittük a tanya mázsájára, ahol kiderült, hogy "kiskutyánk" 42,5 kiló.

 Nagy nehezen végeztünk, s ott álltunk a pajtában, a kutyán szájkosár, mi már teljesen kivoltunk, de nem, a sors még tartogatott néhány menetet aznapra, a házigazda frissen tenyésszemlézett kanja, aki Onyxnál kb. 10 kilóval nehezebb és magasabb is volt - nos, elszabadult és hirtelen nekiesett a pórázon, szájkosárban várakozó Onyxnak.

Az esélyek nagyon egyenlőtlenek voltak, s bár addig haragudtam a hülye kutyára, ott abban a pillanatban félteni kezdtem; őt is, Robit is, akin láttam, hogy már teljesen kész van a szituációtól.

Nagy nehezen észbe kapott a gazda és lerángatta a kutyáját Onyxról; szerencsére nem történt az ijedtségen túl más baj. 

Aztán még volt egy idegrendszeri teszt, ahol Onyx ezek után már nem volt hajlandó megijedni sem; javasolták, hogy vigyük el pásztorkutyás mustrára mert erős, jó idegrendszerű kutya, csak túl nagy az egója, embereket kapdosni, szukákkal verekedni nem nagy dicsőség, jobb lenne, ha látna nála erősebbeket, hátha visszavenne belőle, - de én nem lelkesedtem érte, bevallom. 

Aztán eljött a pillanat, amikor végre elindulhattunk; Onyx, Mogyoróhoz hasonlóan, egy alom lehozatalára kapott feltételesen engedélyt - amennyiben a csípő szűrése erre alkalmassá teszi.

Nos, a kocsinál újabb megpróbáltatás várt ránk. Onyx nem volt hajlandó beszállni, sőt, fenyegetően morgott, mikor próbáltuk bekényszeríteni. Ugyan szájkosár volt rajta, de kinek van kedve egy 42 kilós kutyával egy kis autóban küzdeni?

Végül Robi mondta, hogy menjek előre a főútig, ők addig sétálnak egyet, hátha lenyugszik az öreg harcos.

Ez a taktika - jó 2 km séta - végül bevált; kellett hozzá egy még így is egy párizsis szendvics, amit látványosan a kutya előtt kezdtem el fogyasztani a vezetőülésben; s csak mikor hajlandó volt bekúszni - az egyébként tényleg iszonyatosan kicsi - Puntóba, csak akkor részesítettem némi, szájkosáron át adagolt párizsi falatokban.

Aztán villámgyorsan helyet cseréltünk Robival; aki azt mondta, hogy ő többet Onyxszal soha, sehova; majd én még feszítettem a húron egyet azzal, hogy akkor most irány be Makóra ha már itt vagyunk, mert várnak a keltetni való pulykatojások, amit már korábban leszerveztem; Robi szentségelt, tojás eladó emberrel alig lehetett megértetni hogy szívesen megnézném az állományt, de ha kiszállunk, a kutya szétszedi a kocsit és nem lehet majd visszarakni a hátsó ülésre; majd nagy nehezen ezen is túl lettünk, 25 pulykatojás még beugrott a kicsi kocsiba; s végre nekiindulhattunk a pályának.

Szerencsére Onyxot mégiscsak lefárasztották az élmények, mert fél óra múlva csak lefeküdt a hátsó ülésen, s majdnem hazáig aludt. 

Ez egy szép szombati napon történt.

Emlékeim szerint vasárnap jártányi erőnk is alig volt.

És még el kell valahogy vinni a csípőszűrésre.

Robit meggyőztem arról, hogy ezt erős nyugtató adagolása mellett még közösen abszolváljuk.

Mármint a nyugtatót a kutyának gondoltam. Bár lehet, hogy nekünk se ártana.

Januári bejegyzés

2023.01.21.

 Jó eséllyel nem lesz több időm irkálgatni ebben a hónapban, tulajdonképp most is inkább három másik dolgot kellene csinálnom, de elkapott a szombat délutáni kóma; nem mintha a túlevés lenne az oka (mondjuk nem is nagyon hiányzik a sok kaja, a karácsonyi túlevések után nagy indíttatásom sincs ilyesmire), sokkal inkább a kutyulógiai tanfolyam fárasztott le, ami díjugratás nézésben csúcsosodott ki; nincs bajom a díjugratással, a lovakkal sem, azt is aláírom, hogy a kutya és a ló mozgása, testarányai közötti analógiák és különbözőségek megfigyelése előbbre viszi a tenyésztői munkát - de órákon át nézni a díjugratást, nekem valahogy fárasztó volt és nem éreztem előbbre vivőnek; nem úgy, mint a múltkori küllembírálati órát vagy korábban a szerves műveltségről szóló képzési modult, melyeket kifejezetten élveztem.

Az anatómiát éreztem eddig nehéznek és fárasztónak, valamint a genetikát nehéznek; ez a mostani olyan... izé. Ha pedig belegondolok abba, hogy közeleg a tavasz, és vele magamba kell szívnom három könyvnyi ismeretet, nos, akkor azért kezdek aggodalmaskodni, tekintettel arra, hogy az év legnehezebb szakasza még előttem van.

De sebaj, valahogyan ezen is túl leszek. Muszáj lesz.

Nagyon nehéz most itt; igazából meglepően nehéz; nem fizetnek megint akiknek fizetniük kellene s így én se tudom teljesíteni a kötelezettségeimet; kaptunk egy jogkövetési vizsgálatot is, amire fel kell készülnünk; MNB zárások vannak a nyakamon; s egyéb zárlati ténykedések.

És tulajdonképp örüljünk ennek a jelenlegi enyhe télnek, mert sokkal nagyobb lenne a sz.r, ha nem ilyen lenne.

2023.01.28

Úgy látszik, mindig szombatonként sikerül ide tévednem. Az elmúlt hét megint kegyetlen volt. Kezdődött azzal, hogy Kékhemü berendelt magához hétfőre és nekem semmi indíttatásom nem volt hozzá. Vígan sanyargatni akarta az egyik ügyfelét, nekem meg nincs normális telefonom és emiatt nem tudtam neki információt adni az ügyfele befizetéseiről;  ezt jeleztem is, (ott ült a netbank előtt, csak csekkolnia kellett volna, de nem..) megíratott velem egy dörgedelmet, mire kiderült, hogy ja, de közben az ügyfél fizetett.

Persze ezért is én voltam a hibás, meg azért is, hogy késve küldöm ki a díjbekérőket és ő emiatt az elmúlt két évben nagyságrendi 500 EUR késedelmi kamat veszteséget szenvedett. Ez utóbbiban igaza van, de sok egyébben nem, és azokat is ki lehet forintosítani, ha idáig süllyedünk. 

Például olyanokat vágott a fejemhez, amik egyszerűen nem voltak igazak, pl. hogy én nem tájékoztattam őt az adó változásokról (nemhogy nem tájékoztattam de amelyik cégét lehetett, már egy éve átjelentettem KIVA alá); és elvárja, hogy ezért a pénzért én hetente besétáljak egy irodába, ami egyébként szépséges és a Dunára néz, de nem vett bele egy normális számítógépet nekem, hogy el tudjam végezni a munkámat. Nem intézett nekem parkolót, elvárja, hogy kint parkoljak az utcán. Abban az övezetben egy óra 400 Ft; és négy óránként lejár a parkolás, ha elfelejtem meghosszabbítani, repül a mikuláscsomag. 

BKK-val meg két óra oda bekirándulni; postáért is kell mennem, az további egy óra... aztán bemegyek az irodába és segítek neki megtalálni az enter gombot, meg kötekvő leveleket írni... mindenkinek is.

Ennyi idő alatt én össze tudom pattintani 3 db kis, 25 e Ft-os ügyfél áfa bevallását. Vele meg csak a fin.ot fűrészeljük, sokszor az az érzésem.

Szerintem egyszerűen csak szüksége lenne valakira, akivel munka ürügyén elbeszélgethet és aki egyfajta hátteret biztosít számára - de akkor keresse meg azt az embert, akit ezért képes és hajlandó megfizetni. Valamikor nyáron döbbentem rá arra, hogy én nem ez vagyok; nagyjából akkor, mikor az építőipari üzlettársával kenyértörésig fajultak, s én emiatt a jövőre vonatkozóan a jövedelmem egy részétől elestem. Hiába kértem, hogy pótoljuk ezt; azt is elmondtam neki is, hogy a következő pár évben ez nekem a hiteltörlesztés miatt nagyon fontos - semmi.

Nos... én könyvelő vagyok, ez a szakma, bár nagyon undorító, de olyan, amivel nem kell félni a holnapi éhen dögléstől. Legalábbis általában. Így, Morgó hathatós segítségével, rövid idő alatt pótoltuk a veszni látszó bevételt, sőt túl is teljesítettük. Ugyebár, az idő pénz, s normál esetben, minél több pénzt ad valaki, annál több időt kér az életedből. (Kékhemüt e körből hagyjuk is ki..).

Nos, ez azt is jelenti, hogy egyéb hobbykra jutó idősávom beszűkült; s már tavaly jeleztem hogy vegyen fel titkárt, meg hogy zárási időszakban én nem tudok rendelkezésére állni... de hiába. 

Hát most kénytelen lesz belátni.

Egyébként azóta megbékélt, lehet hogy rájött, hogy igazam van, vagy inkább kért be árajánlatokat és dobtt tőlük egy hátast :) simán lehet; én igyekeztem mindig olcsón rendelkezésére állni, mert tudom, hogy paranoiás a pénze miatt. Egyszer elmondta, hogy örökké attól retteg, hogy - mivel mindenki tudja róla hogy gazdag - őt ki akarják használni.

Simán az van, hogy ő azért használ ki másokat, nehogy vele tegyék ezt. Ez komoly picológusi kezeléseket igényelne, ennek a problémának a felfejtése, sokkal egyszerűbb árengedményt adni a barátság jegyében. Viszont a csicskáztatás, na az már nem fér ebbe a barátságba. Mindennek van határa. Neki meg, bár azt hiszi, de nincs útlevele.

 02.03.

Elmúlt hát a január, és lassan, nehezen csörgedezni kezdtek némi pénzek; így a hangulatom javulásnak indult; de a jótól nagyon messze van még. Bár, tulajdonképpen, a három pénzügyi cég közül kettő végleges mérlegét összeraktam, a legkisebbéhez sem kell sok (azt most elviszik, de nem is bánom, van, akikkel nem egyszerű együtt dolgozni). Kész van a nemfizetők legnagyobb cégének a mérlege is, ők rácsodálkoztak, hogy könyvvizsgálati kötelezettségük van, bár ezt kb. egy hónapja jeleztem feléjük; már a jövő héten akarták a közzétett beszámolót - nos, most vadászunk könyvvizsgálót. De legalább a mai napon kiállítottam a harmadik számlámat is feléjük. Mehet a fizetési felszólítás... nagy öröm. :(

Közben zárogatom a kicsiket, adatbázisokat nyitok, bérváltozásokat vezetek át... ha három fejem lenne, se lenne túl sok. 

Eközben a vállalkozásfejlesztés és a pozitív jövőkép kissé háttérbe szorult, be kell vallanom; de nagyon bízom benne, hogy nem hosszú időre;mert bár tömény ez az időszak, de nagyon igyekszem minél gyorsabban abszolválni.

Mindenképpen jó hír, hogy több erőm van hozzá, mint a korábbi években.

Több - de még nem elég a Nagy Fordulathoz.

Voltam kontrollon, még nincs meg minden lelet, de úgy tűnik, minden rendben van. Voltam SZTK reumatológusnál is, aki elküldött még néhány vérvételre, röntgenre, közölte hogy nincs köszvényem, sem reumám, a kopás-meszesedés az életkoromnk megfelelő, mert elhasználódunk, hiába nem akarunk; hogy "a Tamoxifen mindenkiek hazavágja az ízületeit" "ha nagyon muszáj vegyen be fájdalomcsillapítót"; írt fel valami kenőcsöt amit még nem csináltattam meg - kenjem be sárral, volt egy ilyen érzésem végig amíg beszélgettünk.

Hát nem tudom. Szerintem még két helyre el fogok menni: egy magán reumatológushoz, és a hormon tanácsadó természetgyógyász csajomhoz Érdre, akitől a gyógygombát, D+K vitamint, Flavogenint és mind közül a legjobbat: a Yam gyökér kivonatot is kaptam.

Engem ezek a szerek gyógyítottak meg, meg a meditáció.

...

Tekintettel arra, hogy hellyel-közzel elérte az egészségi állapotom a megbetegedést megelőző szintet, az idén ideje munkálkodnom a fogadalmamon, amit a műtét után tettem.

Azt ígértem magamnak, hogy ha túlélem, addig nem nyugszom, míg egészségesebb nem leszek, mint előtte voltam.

Sok a dolog ezzel. Pl. nem iszok kávét Karácsony óta - meg kell vallanom, nehezebben tettem le, mint 35 évesen, de megtörtént. 

Következő lépésben a testsúly kontroll és a táplálkozás lassú átállítása következik majd; emellett az esti tornámat kis súlyzózással egészítem ki. Ezek a februári vállalásaim a tárgyban; remélem, lesz hozzájuk elegendő lelkierőm.

...

Ami a lelkiállapotomat illeti, talán a 2-es személyes év energetikája teszi, de egyre többször hiányzik Robi. Már olyan régen elment, olyan keveset vagyunk együtt, hogy hiányzik, ha nincs itt. Furcsa ez nagyon.

Időnként még a halálfélelem is lever; Anyámmal is időnként sokat foglalkozik még a tudatalattim szegényemmel; s mindezek a lehúzó erők nehezen engednek, nagy fokú tudatosság kell, hogy felülemelkedjek rajtuk - de összességében véve nem csak fizikailag, lelkileg is könnyebb, mint tavaly télen volt. 

És ez jó dolog, tekintve, hogy anyagilag viszont most a nehezebb így hitelt fizetgetve, inflációval sújtva.

Csak bírjam.