Mindkettőjük viselkedésének hátterében az elemi féltékenység van, nehogy már más is a gazdihoz férjen, skandallum. Kóbi a cél érdekében a csodás szarvait is beveti, ma is olyat csattant szegény Pöri fején, - aki pedig egy szeretetre vágyós bújós nagylány, - hogy rossz volt hallani.
Mindenesetre Pöri és Noki nagyon nem szólhat az uralom ellen, régen ők voltak köcsögök - lám, fordult a kocka.
Egy biztos: köcsög a kicsi kecske.
Meg a nagy is.
- A kecske, ha meg akar dögleni, meg is döglik! - visszhangoztak a fejemben állatorvosunk nyári, vígasztalásnak szánt szavai, mikor konstatáltam, hogy már megint nem úgy fogy a széna ahogy az normális lenne. Úgy tapasztalom, hogy az utóbbi idők rosszabb ellátmánya nem volt jó hatással kecskéimre; szokás szerint főleg Kóbin látszik ez - bár tulajdonképp jókedvű, de csökkent az étvágya, és a széklete sem az a rendes kecskebogyó, aminek lennie kell.
Vehetem elő megint a nyáron már bevált Ruminogént - Kóbi annyira tudja, hogy az neki hasznos, hogy meg se várja, hogy vízbe keverve adjam neki, szárazon képes megenni.
Mondjuk egy vagyon volt, de legalább van belőle sok, bármikor adhatok neki. Összességében megérte. Szegény kicsi Töpszli, lehet, hogy ezzel életben tudtuk volna tartani. Kár, hogy későn leltünk rá.
Mindenesetre oda kell figyelni, nehogy meg akarjon itt bárki is dögleni... mert ezek ha meg akarnak... na igen.
Ennek kapcsán eltűnődtem azon, hogy milyen érdekes, hogy a lányokkal kevesebb a gond.
Azért a keverékek életre valóságáról szóló legendáknak van némi alapja.
Ezzel együtt, nem tudok szebbet elképzelni, mint egy fajtatiszta, szépséges testarányú állat; legyen az kutya, kecske, vagy bármi.
És az is igaz, hogy a tenyésztési cél szerinti felhasználásra sem kell tanítani őket (örök emlék maradt Bundás kecsketerelő akciója).
Viszont - pontosan ezért - tényleg érzékenyebb a szervezetük. Ezt, bármilyen állattartási elképzelést is dédelgetek, mindenképp figyelembe kell majd vennem.
Kutyáim mostanában világi jól élnek; a téli éjszakákat mindhárom pásztoreb a szobánkban "vészelte át", nagyon nyomorogva, leginkább háton fekve, szétdobott végtagokkal, simogatást követelve.
Bundi szétzúzott lába, melybe szintén fémet tettek a rögzítés miatt, a kelleténél lassabban gyógyul; illetve itt-ott mintha begyűlne - a másikhoz hasonlóan. Lehet, hogy hülyeség amit mondok, de szerintem ennek a kutyának fémallergiája van; a másik lábból kivették a fémdarabot, és lényegében két hét alatt meggyógyult.
Reméljük, hogy ezzel is ez lesz. Egyelőre nyűglődünk.
Gond van Bellus szemével is, nagyon határozottan az az érzésem, hogy szürkehályog fejlődik az egyiken - azt se tudom, hogy egy kutya esetében van-e mód szemészeti vizsgálatra; de közel az idő hogy ennek utána kelljen járnom. (Bellusnak, Herceg macskámhoz hasonlóan, nagyon megártott az ivartalanítás. Azóta lett lusta, kedélytelen, és most ez is... szegény kiskutyám, sokkal jobbat érdemelt volna, de nem lehetett Andit lebeszélni erről.)
Mogyoró kisasszony tüzelése mindenesetre nagyon korán jött, még nem volt időm a reagálásra se - feltettem ugyan egy hirdetést, de nem volt túl nagy sikere; megállapíthattam, hogy idegen fajú kutyákat sokkal többen nézegetnek; sokkal drágábbak még törzskönyv nélkül is; és általában sok ostoba magyar megint a külföldit isteníti ahelyett, hogy a saját kincseit értékelné - jött a konklúzió. Végül egy fiúcska jelentkezett, de már a tüzelés után. Voltunk is háztűznézőben - hát, vegyes a kép, azt kell mondjam. Azt hiszem, Bundásom szebb fiúcska; s ha valamit, akkor szép férjet szeretnék Mogyorónak, olyat, aki méltó az apósához. De azért nem zártam ki a legényt teljesen a jelölésből; már csak az öreg kedvéért se, aki a gazdája; s aki valamelyest tényleg ért a kuvaszokhoz. (Arra is godoltam már hogy esetleg kap majd egy kölyköt... nem tudom.)
Kis szukám mindenesetre harcosan védte magát az udvarlási kísérletektől; volt benne valami nagyon megható, ahogy hozzám bújt és összes fogát kimutatva vicsorgott a fiúcskára, valahányszor az közelebb somfordált.
Mindenesetre megígértem Mogyorónak, hogy az idén több társas összejövetelben lesz része, - eljött a báli szezon, férjhez adandó lányunk van, ideje a bulikázásnak.
Hajráf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.