Jiking 2022 - 3. rész

 No és az utolsó, a harmadik kérdés, a tavalyi analógiát folytatva; Robertóról, akit még mindig csak nézek, de nem látok - s tulajdonképp ez akár már jó is lehet így. Vagy legalábbis, már nem rossz. Nem annyira. Nem mindig. Stb.

A kijött számsor: 8+8+7+8+9+7, a jósjel (majdnem felnevettem): 62. A kicsi előnye.

Ha úgy vesszük, tavaly valami csupasz ágon gubbasztottunk. Ahhoz képest a kicsi... nos, akár rengetegnek is felfoghatjuk.

Ha akarjuk, persze csak akkor.

(Képjel: Kicsi, kevés - és elhaladó lábnyomok)

Az erők feszítenek, de a nagy tettek ideje még nem jött el. Sok a gátlás, a diszharmónia - nem vagy még olyan erős, mint hiszed magad. (Remélem, Ti is érzitek az egészségi állapotom és a párkapcsolati helyzetem között a Jiking által jelzett analógiát. Ismeritek a történetemet, tudjátok, hogy ez nem véletlen. ...Ja hogy nincsenek véletlenek. Teremtő erők vannak.) Ha most lépnél, nem a „Közép” megfontoltságával, előrelátásával cselekednél, hanem üres nagyravágyással, indulattal, hiú reménnyel. (Nem ültetünk kiskertet a Holdon.) Ez csak rosszra vezetne. A jósjel mérsékletre int. Ez hoz szerencsét. „A kicsi előnye. Érlelő. Kitartani kívánatos. Kis dolgokat kell tenni, nagyokra nem szabad vállalkozni. Szálló, önmagáról megfeledkezett madár üzeni: Nem jó a magasban! Lent jó! Nagy szerencse!” Ebben minden benne van.

A nagyravágyó madár képe végigkíséri a jósjelet.

„Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” - mondja a magyar. Kis dolgokat kell tenni. Kicsiny, látszólag jelentéktelen, mindennapi dolgokat. „Annak számára, aki az Úton elindult, nincsenek elhanyagolható mozzanatok” - mondja Hamvas Béla.

A helyzet átmeneti.

A siker a kis dolgokban rejlik. Minden apró lépés előkészíti a nagyot. Lépésről lépésre, fokról fokra haladj. Ne a Napba bámulj: arra figyelj, ami előtted van, amit éppen élsz. Maradj a földön.

Becsüld, ami van. Téglánként rakd a házad.

Hétköznapjaidat úgy éld, mint a magvető: nem tudod, egy-egy kicsiny magocskából milyen jövő csírázik majd ki.

Gondolatok

A jel az előzőnek (A Középpont igazsága) épp az ellentéte. Itt hiányzik a „középpont”.Még a „Szellemi Ember” sem tudja megtalálni, ő sem tehet mást, minthogy a kisebbik „rosszat” választja: inkább kicsinyes, mint nagyvonalú, inkább túl tapintatos, mint sértő, inkább, szűkmarkú, mint költekező. Inkább túl óvatos, mint vakmerő. Huang mester azt mondja: inkább hajts most a megengedett sebesség alatt, mint jóval fölötte, mert így csak időt vesztesz, s nem kockáztatsz többet is.

A jel dinamikus (Dörgés), ugyanakkor korlátozott (Hegy) - vagyis a késztetésed erős -, de nem szabad követned! A késztetés lehet légvár, illúzió, ambíció, hirtelen indulat, egy távoli terv vonzása, amely nincs még megalapozva.

Most ezen kell dolgozni: az alapokon. A kicsiny részleteken. Tartsd szent feladatnak hétköznapi gondjaidat. Harcművészetben ez a nagy akció előkészítő szakasza. A harcos ilyenkor önmagát fölkészíti - ellenfelét pedig előkészíti a Tett pillanatára. Ez józan, türelmes munkát igényel, és gyakran túlzott óvatosságot, nehogy az akció korán robbanjon.

A mérséklet, a visszafogottság, a gondos alapozás később aranyat ér majd.

Vonások

1. Ha felröppen a madár, bajba jut. Érted, ugye? Ne hallgass a késztetésedre.

2. Nem az ősapával, az ősanyával találkozik. Nem az Uralkodóval, csak szolgájával találkozik. Nem hiba. Aki helyzetét, mint sorsfeladatot, alázattal elfogadja: titkos segítséget kap. Az „Anyai segítség” akár a magas szellemvilágból, akár a földi síkról ered, sohasem ambíciónkat, hanem mindig szükségleteinket elégíti ki. Jól tudja, mi kell nekünk. (Édesanyám! Te kellenél nekem. Csak még egyszer megölelhetnélek...)

3. Ne lépj tovább, légy óvatos, veszélybe mégy! Baj! Az elvakultság nagy bajt okozhat. Sem „igazad” tudatában, sem azért, mert „eleged van már az egészből” - ne cselekedj! Nem látod sem önmagadat, sem a helyzetedet. Főleg azt nem, ami a hátad mögött történik. Állj le és nézz körül. Még minden jóra fordulhat - ha nem lépsz tovább.

4. Nem hiba. Találkozik vele, nem megy el mellette. De továbbmenni veszélyes. Légyóvatos! Ne cselekedj! Maradj állhatatos! Örülj a kis eredménynek. Ne akarj többet- most nem időszerű. Az alma, ami leesett a fáról, a tiéd - de ne akard az almafát! A hang, hogy „Most! Itt a helyzet! Tennem kell végre! Elegem volt ebből!”- bajba sodor. Tanulj inkább múltad hibáiból.

5. Sűrű felhők nyugaton, de nem jön az eső. A herceg lő, s a barlangban találja el. Az „eső” a beteljesülés jelképe. Ez még várat magára. Úgy érzed, egyedül vagy, de mivel hűséges vagy s türelmes, különös társra találsz e sivár és néha feszült időkben. A társ lehet személy, erő, vagy szellemi segítség - mellyel most sorsod összeköt. A barlang az „ismeretlenség homályát” jelenti. Nem a ragyogás, hanem a benső mélység helye. Ahogy Hamvas mondta s élte: a „nevezetes névtelenség”. Itt születnek a nagy és igaz dolgok. Ebben a helyzetben az ember a „kicsit” nem kompromisszumnak, hanem eredménynek, sőt dicsőségnek fogja fel.

6. Elmegy mellette anélkül, hogy találkozna vele. A repülő madár elhagyja! Baj! Balszerencse s kár! A Hsziao Kuo jósjel üzenete: megelégedés a kicsivel. Itt azonban nem ez történik. A beképzeltség, a nagyravágyás repít a magasba, és van egy pont, ahonnan már nincs visszaút. A MADÁR elég a napban, vagy vadászok hálójába kerül. Nagy tetthez nagy idő kell. Ez még nem az! Te sem vagy alkalmas rá. Ezt vedd tudomásul, különben bajba kerülsz.

S az irányjel: 51. Gerjesztő

(Képjel: Égből zuhogó eső - s egy áldott állapotát rejtő nő képe. Ma ez a képjel „időt” jelent - az ősi világban „megrendülést”.)

A jósjel szavai még: mennydörgés, megrázkódtatás, „sokkhatás” termékeny inspiráció. Minden újjászületés hírnöke a megrendülés. A dermedésből, a halálból ébredő új élet először riadalmat kelt. A tavaszünnep villámlással, dörgéssel kezdődik. Az isteni - ha belép a sorsba először ijedtséget szül. Saul ájultan leesett lováról, amikor Krisztussal találkozott - s csak később ébredt föl, mint egy ÚJ EMBER, Pál.

Minden újjászületésnek két fázisa van: egy megrázkódtató, félelmetes, riasztó szakasz - amikor a régi eresztékei hirtelen megrepednek és semmivé válnak - s egy örömteli, felemelő fázisa, amikor az új színre lép.

Minden művész tudja, hogy igazi értékhez csakis megrendülés útján lehet jutni.

És minden hívő ember tudja, hogy az istenivel való találkozást megelőzi az istenfélelem - ilyenkor valami túl fényes, túl hatalmas lép az életünkbe, amelytől először megijedünk.

Halálból visszatért emberek mondják, hogy útjuk egy stációján megrémültek a szeretet hirtelen felvillanó, vakító fényességétől. Szemünk homályhoz szokott. Félünk a szabadságtól.

A jósjel azt üzeni: ne félj a dörgéstől, válságtól, riasztó hírektől mindez az új élet előhírnöke!

Mai korunk teljes egészében a Csen jelében áll. Sok a válság, a földrengés, a riasztó hír - mindez nemcsak valaminek a vége, de egy új létciklus kezdete is. Valaha a tavaszünnepet szertatásokkal köszöntötték. Az áldozópap a színültig telt áldozati edényt olyan nyugalommal tartotta a magasba, hogy sem földrengés, sem vihar meg nem ijeszthette - egyetlen csepp sem csurgott ki belőle! Ez a lélekjelenlét, ez a nyugalom, ez a benső bizonyosság ennek a jósjelnek a kulcsa. Teremts szívedben békét! Nézd nyugodtan a vihart! Ne vedd át mások rezgéseit, s ne félj - az idő neked dolgozik.

Üdvös tett csakis nyugalomból születhet. Most nagyon erős a késztetés: cselekedned kell.

Bensődből cselekedj. Célozz nyugodtan! Ne kapkodd el a lövést! Lelked csendes középpontjából tudd azt, hogy kívül két állapoton mész át: egy megrázó, nyugtalanító és szorongást keltő - s egy derűs, örömteli, oldott fázison. Ezek az érzelmi kísérői egy új életkorszakodnak.

Baj, ha az első hangulati fázisban megrekedsz!

Aki nem fél, a vízen is járni tud.

Gondolatok

Amikor valami indul: megrázó. Felrázó. Az új bömbölve születik. Ami félelmet kelt, az az induló Új. Új terv, új vállalkozás, új életszakasz, új szemlélet. Ami riasztó ebben a jósjelben, hogy roppant dinamikus. És látszólag váratlan, mint a robbanás.

Az igazán nagy dolgok nem tudnak észrevétlenül belépni életünkbe. Most energiák szabadulnak fel. Mozgásba lendülnek a dolgok.

Ebben a jósjelben éled át, hogy „Sorsod kiált!”

Ez a nagy élmények megrendítő hatása.

(Nos, ez a Gerjesztő itt a végén, záróakkordnak, egészen érdekes. Mindenesetre, így vagy úgy, végét jósolja a jelen életszakasznak. 

Erre az életszakaszra egyébként egy dolog nagyon rá is férne.

Az, hogy vége legyen. Akár így, akár úgy.)

Jiking 2022 - 2. rész

 Nos, ennél a jóslásnál a kérdés, a tavalyihoz hasonlóan, a családom, és az anyagi helyzetünk alakulása volt; a kettőt nem választottam el egymástól - bár lehet, hogy kellene. Mindenesetre dobás közben az Andriskával kapcsolatos aggodalmaim kísértettek, tehát ennek az energetikája erősen benne lehet abban, amit kaptam.

A számsor így alakult: 8+7+7+9+7+7

a 43. Eltávolítás jósjele jött ki, egy változó vonással (harmadik), melynek eredménye (ó, mi szépen hangzik) az 58. Másokkal megosztott öröm.

Lássuk.

 (Képjel: Egy kéz óvatosan elkülönít valamit. Ma már ezt a jelet nem használják. Volt idő, amikor egy csatorna ásását jelentette, amellyel az áradó folyó veszedelmes erejét ügyesen elterelték, megszüntették.)

A jó és fényes feljövőben van - már csak egyetlen sötét erő állja az útját. A végső csata mindig a legkeservesebb. Ostromban, drámákban, külső-benső háborúkban egyaránt. A jósjel óv az elkeseredett küzdelemtől! Ezért téves itt az „elszántság, eltökéltség, forradalom, áttörés” szavak túlhangsúlyozása.

A kínai tudja: nem akkor leszünk elszántak, ha csikorogva összeszorított fogakkal rátámadunk a rosszra. Az elszántság náluk a bizonytalanság hiányát jelenti! Amikor az ember gyökeréig fölismeri a rosszat, de olyan egyértelműen, mint amikor valakinek tüske ment az ujjába, s tudja, addig fáj, míg ki nem húzza! Kétségeink megszűnnek! Nincs mese: ettől van a baj! Ezt kell legyőzni!

Ha valahol, hát ebben a jósjelben működik a keleti harci művészet taktikája: „Ne állj ellen a Gonosznak!” Azzal ugyanis csak erősíted. Inkább oszd meg erejét, fáraszd ki, s hagyd, hogy saját indulata számolja föl. Ne nyúlj „fegyverhez”! Húzódj vissza semleges középpontodba. Lásd tisztán a sötét erőt - akár benned van, akár másokban, akár a tisztázatlan élethelyzetedben. Óvakodj attól, hogy agresszív légy!

Ezzel csak átveszed a sötétség harcmodorát, és még a kétségtelen túlerődet is elveszítheted. Tudd a célodat, tudd, hogy csakis te győzhetsz - a többit bízd a láthatatlan világ segítségére, amelynek csak eszköze vagy.

Erő. Eltökéltség. Nyíltság! Ez a küzdelem, már nem rejtetten, hanem nyilvánosan zajlik.

Megalkuvás nélkül!

Határozott, kételytől és félelemtől mentes lélekkel oldd meg ezt a helyzetet - olyan biztonsággal és az indulatoktól olyan mentesen, ahogy egy sebész operál, vagy ahogy a fogorvos eltávolít egy romlott fogat.

A jósjel - változók nélkül - elsősorban az önfejlődés kritikus pillanatát jelenti. Saját „rossztól” való megszabadulásról.

Ott vagyunk legyőzhetők, ahol hibáink vannak!

Gondolatok

Itt már meg kell tudnod fogalmazni, mi a bajod. Már nem kell hozzá lélektan, analízis, tapasztalat: tudod már! Mondd ki magadnak, mondd ki Istennek és kérd a segítségét hozzá! Ne erőt kérj, az van, inkább türelmet, a nem cselekvés nyugalmát (amely minden győztes tett alapja!), és a győzelmedbe vetett rendíthetetlen hitet.

A sarokba szorított patkány a legveszedelmesebb. Egónk végveszélyben a leggörcsösebb: pánikban mindenre képes. (Mások egója is!) Az ilyen helyzetben a tai csi táncos harcmodorával könnyebben győzhetsz, mintha karddal rontanál az ellenségednek. Nem is biztos, hogy ütköznöd kell! Az ember húz egy árkot - s a víz pusztító erejét máris megszüntette: erről beszél a képjel.

Egy példa: sokan évekig küszködnek, hogy legyőzzék magukban a dohányzás szenvedélyét. Nem sikerül. Jön egy nap - a Kuai napja -, és többé nem gyújtanak rá. Nem történt semmi, csak rájött, hogy ez nem kell neki! Otthagyta. Elfordult a szenvedélytől.

Nem úgy, hogy önkínzó módon szíven döfte magában a dohányzó embert, hanem úgy, hogy elment mellette. Elterelte gondolatait. Többé nem adta át magát a sóvárságnak.

Külső-benső ellenségeinket gyakran mi tartjuk életben. Mi tápláljuk erővel.

A Kuai biztató tavaszjel - a kibontakozás mégsem könnyű. Régen sem volt az - ez a vonások drámájából is látszik. Az ego önvédelme s a negatív erők elkeseredett és ravasz harcmódja ellen nehéz küzdeni.

A bölcsekazt mondják: a megvilágosodás előtti utolsó pillanat a legsötétebb, a legreménytelenebb.

Herrigel, aki Japánban az íjazás művészetét tanulta, beszámol arról, hogy sokéves kudarc után az első nyilát akkor sikerült jól kilőnie, amikor arra gondolt, hogy az egészet végképp föladja, mert nem megy.

Az ihlet is rendszerint akkor érkezik, amikor a művész vagy a tudós hosszú gyötrelem után föladja a keserves töprengést.

Amiről itt szó van, az a valódi éntelenség, a „Legyen meg a te akaratod!” elérése. Ez gyakran sorsváltást is jelenthet.

Vonások

1. Hatalom az előrelépő lábakban. Ha odamegy: hibázik. Nem képes a helyzetet megoldani. Korai lépés. Túl hamar, túl sokat akar. Meg kell állni. A helyzet éretlen még: korai kihívás csak árthat. A harcnak csak akkor szabad elébe mennem, ha készültebb vagyok, mint az ellenfelem.

- De fordítva? Állj meg!

2. Riadó és kiáltás. Egész éjjel fegyverben. Ne félj! Aki éber, azt semmi haj sem érheti. Az éberség itt azt jelenti, hogy a „középpontból” látunk, felsőbb Énünk szemével. Ezért semmi baj nem érhet. Félni, izgulni csak az ego tud bennünk. A felsőbb Én soha. Semmi olyan nem történhetik vele sem most, sem a jövőben, amire azonnal és félelemnélkül ne tudná a legjobb megoldást. Mérd föl, tiszta szemmel: mi történhet veled? Látod, hogy amit egód rossznak vél, az is jó.

3. Erőszakos késztetés a pofacsontokban. Baj. A Magasrendű inkább kitér. Magányosan megy tovább, esőbe kerül. Lefröcskölik, vádolják de nem hibázik. Sem a benső, erőszakos késztetés, sem a külső elvárás nem kényszeríthet tettre! A küzdelem akkor indul, amikor eljön az ideje. Inkább érjen vád, és maradj magadra - de várd ki az idődet! Ez nem most van. Térj ki, légy taktikus, vagy hagyd ott a küzdelem színterét, és ne hallgass sem a vád, sem az önvád hangjaira!

4. Combja sebes, mégis előretör. Ha bárányként hagyná vezetni magát, baja s bánata megszűnne. Hallja is a tanácsot, de nem bízik benne. Sem erő, sem vakhit, sem elkeseredés, sem görcsös akarat nem vezet most jóra. A konokság oka az ego vaksága s pánikja: aki csak magában bízik, csatát veszt, mert nem hallja sem mesterének, sem valódi Énjének, sem ihletének hangját. Hallod - de nem hiszel benne! Azt hiszed, hogy a „nem cselekvés” a vesztés útja - pedig éppen fordítva van!

5. Mocsári gyom magas fennsíkon. Eltávolítani! Eltávolítani! Tarts középre! Nem hibázol. A „rossz”, a „közönséges”, a „negatív” magas helyen áll. Küzdj meg vele, eltökélten. De ne indulatból, bosszúból, félelemből, hanem lényed tiszta s minden önös indulatától mentes „közepéből”. A harci művészetekben ez az akció lélektani pillanata! Nincs benne Sem kétség, sem nyugtalanság. „Itt az idő, most, vagy soha!”

6. Nincs figyelmeztetés. Ez bajhoz vezethet. A rossz megszüntetése könnyűnek tűnik. Baj, ha az ember óvatlan, és nem hatol a gyökerekig. A műtét hiába sikerül, ha nem eléggé steril. Nincs egyetlen negatív tulajdonságunk sem, amelyet végleg legyőzhetnénk. „A bölcs - mondja a kínai - kard élén él.” Örökké óvatos. „Senki sem jó, csak az Isten” - mondja Jézus, amikor jónak” nevezték. Az éberség hiánya maga a baj. Nem más, mint önelfelejtés. Ha az ember óvatlan, új életébe a baj csíráját is magával viszi. Figyelj! Légy előrelátó! A magyar „óvatos” szó a „megóvás” titka is. És semmi köze a félelembőlvaló örökös figyeléshez. Baj, ha valaki nem hallja, amikor szólnak hozzá: a rossz magja újra kikelhet!

(No igen. Ez... Andriskáról szól. És arról a "harcmodorról", amivel vele szemben - érte, ellene - vívnom kell majd. Ezek konkrét, taktikai tanácsok. Nem is akármilyenek. Hogy ne pofázzak - nos, ennél konkrétabb mi kellene? Meg hogy ütközés helyett inkább csak húzzak - árkokat....)

No de nézzük az Irányjelet.

(Képjel: Egy ember nyitott szája. Beszél, dalol. Lent lábak, fent kezek mintha táncolnának.)

Hegy éreztessem, milyen örömre gondol itt az ősi kínai ember: a képjel gyökere beszédet jelent. Cserét, nyitottságot, adást-kapást, inspiráló gondolatok átadását, átvételét; nemcsak baráti együttlétek, de még a piactér derűjét is, ahol emberek vidáman adnak-vesznek. Boldogok lehetünk csukott szemmel, egyedül is. De az örömöt meg akarjuk osztani! S ha ez sikerül, az emberek a hegyeket is megmozdítják, s ahogy a szöveg mondja: „Nem félnek még a haláltól sem!”

Ennek a jósjelnek témája: az öröm, a vidámság, a nyitottság, az, hogy másokkal együtt.

Add oda magad, és fogadd be az embereket! Lépj ki magányod páncéljából, amelyet önérdekből kovácsoltál magadra. Nyisd ki a szívedet, ne félj, hogy meglátnak. És tedd magad befogadóvá, hogy ne tartsanak tőled, de kedveljenek, és ki merjenek nyílni előtted.

Minden ember társas lény. Magányba csak menekül.

Most ki kell lépni, oda kell menni, ki kell mondani, meg kell hallgatni, s élvezni kell azt, hogy „együtt”!

Ritka manapság az őszinte öröm - és ritka a jó együttlét.

Az ego rémuralmának idején szívünk nem vidám, másoktól tartunk, és a félelmünket megosztani nem lehet. Állandó önvédelemben élünk: vagy támadunk, vagy védekezünk. Az ego a másik embert nem társnak tartja, hanem ellenségnek.

Most végre ki lehet lépni ebből az ördögi körből. Add át magad az össztáncnak! Ne félj! A jósjel azért tanácsolja ezt, mert belül erősnek lát! Csakis a benső erőn és önbizalmon alapulhat az igazi vidámság.

Derűs csak erős ember lehet, aki senkitől sem fél. Az erő szabaddá és biztossá teszi. Végre megengedheti magának azt a luxust, hogy kívül viszont lágy és befogadó legyen! Ez tehát az erős emberek derűje! Nincs félnivalójuk! Sőt, maga az erő tudata is derűssé tesz. Ez még a fizikailag erős emberekre is vonatkozik!

Legtöbbet ők mosolyognak, és tapasztalatból tudom, hogy igen jó barátok s élvezik az együttlétet; ezt tapasztaltam birkózó, bokszoló barátaim között. Sportbarátságok - hacsak későbbi karrier-csaták nem rontják el őket - egy életre szólnak. Enni-inni is együtt szeretnek az „öregfiúk”, gyakran halálukig.

Aki pedig szellemileg erős, egész közösségeket képes derűvel áthatni és lelkesíteni. Ez a szeretetre méltó jó színészek titka. Akik örömöt és derűt árasztanak.

A_jelkép azt mondja:

„Az Igaz Ember baráti társaival ismételten újra s újra megbeszéli dolgait.”

Mit jelent ez? Hogy együtt örül velük. Nemcsak „információt” cserélnek - hanem örömöt is!Úgy tesznek, mint a madarak: vidáman csiripelnek. Az ilyen emberekre mondja a magyar, hogy „egyívású emberek”. Ez azt jelenti, hogy közös az örömük.

És az örömöt éppúgy gyakorolni kell, mint a táncot. Ez az örömjóga. Örömben ugyanis lelkünk legmélye rezdül. Mélyebb forrásból ered, mint a fogalmi gondolkozás. Isten is ezt érezte, amikor a világot megteremtette: azt kiáltotta a Biblia szerint: „Tov!” A zsidók a mai napig is azt mondják: Mázel tov! A „tov” a szív örömét jelenti: Légy vidám, örömteli, boldog - jó élni!

A jósjel azt a feladatot adja neked, hogy nyílj ki végre az örömre! Hagyd magad örülni!

De ugyanakkor légy éber: válaszd szét szíved örömét a hamis örömöktől!

Ezt tanítják az egyes vonások.

A Ji-king azért szentkönyv, mert tudja, hogy az öröm végső soron érzület és lelkiállapot: könnyen eredhet nemcsak isteni, de csábító, sötét forrásból is. Mint a népmesékben: lehet a szabadság öröme, de lehet a Mézeskalács-ház megpillantásának csalóka öröme is.

Kérdésedre a jósjel azt üzeni: örömmel még a lehetetlen is sikerül!

Gondolatok

A jósjel arra biztat, hogy nyílj ki az emberek felé... Ugyanakkor figyelmeztet, hogy ne válj függővé tőlük! Ebben a látszólagos ellentmondásban nagy bölcsesség rejlik. Örömet adni a legnagyobb öröm. De ha attól függ az örömöd, hogy mások adnak-e, a legnagyobb bajban leszel! Hiába vagy társas lény: az öröm forrása benned van! Ezért a valódi örömöt nem lehet kívül hajszolni: szórakozásban, felszínes vidámságban, italban, méltatlan társasában..., mert az nem valódi öröm. A valódi örömben mindig ott van a szabadság illata. Az, hogy nincs halál. Ezért nevezték el Jézus üzenetét „Örömhírnek”. Pedig Jézus emberi története tragikus. Csak isteni története örömteli. A Tui a művészet jele is. A művészet örömből születik és örömöt ad. Amelyik nem ezt teszi, az nem művészet. Füst Milán kimutatja, hogy amikor egy költő anyja haláláról énekel, szíve teli van örömmel, különben nem tudna énekelni. Művészet akkor születik, amikor halál, gyász és sorscsapás örömbe csap át. Amíg ez nem történik meg, a költő csak annyit tud nyögni: „Nagyon fáj, nem megy!” Örülj az életnek, önfeledten, bölcsen. Légy forrása és inspirálója mások örömének. Örömmel minden sikerülhet.

(Nos. Én vagyok a költő, akiről Füst Milán írt?... Nem, még nem tudok énekelni.

De 2022 a Jupiter éve lesz, azt mondják az asztrológusok.)

 

Jiking 2022 - 1. rész

Szegény Anyám halála óta forgatom az elmémben a gondolatot, hogy a Jiking valóban csoda egy könyv, úgy, ahogy azt Müller Péter megírta; beszélgetni lehet vele, s kérdéseinkre válaszol; sőt, mi több, utat is mutat.

A tavalyi jóslat minden egyes momentuma megvalósult, illetve a megvalósulás felé halad; az összes, kivétel nélkül, még azok a részei is, amelyekben kételkedtem.

Enerváltan araszoltam az iroda irányába a városi forgalomban, amikor az Artemisz asztrológiai műhely 2022-re vonatkozó előrejelzése keveredett elém, benne a várható Jupiter-év által közvetítendő energiákkal; s rádöbbentem, hogy az utóbbi idők nagy teremtései kapcsán nem volt időm-energiám arra a lelki munkára, amely általában az év legfényszegényebb napjainak sajátja; s ami immáron hagyománnyá érett kis életemben a hosszú évek alatt.

Ma, a Napforduló napján, mikor a leghosszabb a sötét, nem várt ajándékot kaptam a sorstól. Róbert kis családját kell szállítmányozza Tápióborzasztóra Karácsonyt ünnepelni, mely ünnep náluk nagy vigassággal, zenével, alkoholfogyasztással járó népünnepély; mely alkalmak egyikén Dzsenihez mentőt kellett hívni mert az öreganyja gyógyszereiből bexanaxozott - reméljük, most különösebb matiné nélkül fog telni az ünnep náluk; bár az nem túl jó ómen, hogy Dzseninek azért kell még ma lemennie, hogy a kicsikre tudjon holnap vigyázni, mert az anyja nem szívesen bízná őket a saját, velük élő anyjára annak alkoholfogyasztási szokásai miatt. Rosszabbul bírja, mint a lánya.

Ja nem csodálom. Egyidősek vagyunk a kedves Mamával; s mikor egyszer Gáborka szóvá tette, hogy itthon az ellátás alacsonyabb színvonalú az elvártnál, megemlítettem neki ezt a körülményt; majd megkérdeztem, hogy a kedves Mama keres-e annyi pénzt mint én, s utána kiganézza-e a a lakást, főz-e a famíliának; mert ha igen, én fényes nappal, díszkíséret mellett nyalom ki a valagát a Hősök terén.

Gáborka ekkor rájött mondanivalóm magvas igazságtartalmára; s azóta nem piszkál ilyesmivel; beletörődött, hogy vagyok, amilyen vagyok; nyilván nem tökéletes, de neki még így is viszonylag jó életet tudok biztosítani; a többi meg nem számít - amúgy is keveset van újabban itthon, mióta becsajozott.

Ilyen az élet.

De térjünk vissza a Jikingre; s az ajándék órákra; melyeket akár alvással is tölthetnék - ha tudnék aludni, de azzal, mint általában ilyenkor mindig, most is kisebb problémák vannak. 

Amúgy is, ez a Jupiter-év gondolati kör felpiszkált, némi pozitív várakozást csempészett be a tudatalattimba; s ez elég volt ahhoz, hogy elővegyem a Könyvet.

Ezúttal Róbert ötvenforintos gyűjteményéből választottam három mívesebb darabot; s első kérdésem arra a háborúra vonatkozott, amelyet a saját szervezetemben naponta vívok.

...ne nevessetek ki, de már a harmadik dobásnál tudtam, hogy ki fogom dobni pontosan azt a jósjelet,  amivel Müller Péter a jósjel képzést mutatja be; mégpedig pontosan ugyanúgy, ahogy az a könyvben van.

Így is lett. A dobások rendre így alakultak: 8+8+8+8+8+6.

Azaz a kapott jósjel a 2. Befogadó; melynek egyetlen változó vonása van, amely a 24. Visszatérés (újjászületés) jósjelbe fordítja át.

Ennél jobbat nem is kaphattam volna - jött a gondolat.

De lássuk, mit mond a helyzetről az Alapjel.

A Kun a Föld, az Anya, a Földanya, a Természet.

Az Ég a láthatatlan ideák helye. Itt még minden a „gondolom”, „akarom”, a „legyen!” állapotában van, az Idő negyedik dimenziójában - ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, kell az anyaöl odaadása, az anyaméh türelmes formáló ereje, amelyben testté alakul a mag, formává a gondolat; kell hozzá a hűség ereje, az odaadás ereje, az alkalmazkodás ereje. Az Égihez kell a Földi!

Bárhová nézel a földön, a növényekben, fákban, hegyekben, sziklákban, kövekben, de még egy marok földben is az Anya művét látod: ezt csinálta abból, amit az Égi Atya akart: megvalósította.

Alakká, térré formálta.

A jósjel ítélete éppoly „szerencsés”, mint az előzőé: „Befogadó (Kun): jüan, heng, li, csen - de mindezt egy kanca odaadó kitartásával éri el.”

A ló a Föld szimbóluma.

A csődör is!

A „kanca” itt azért szerepel, mert ősi tapasztalat, hogy ha egy csődör megindul, az összes kanca követi. És ami szintén lényeges: több terhet tud viselni, mint a csődör. A követés a jel lényege: „Ő informál, s én megteszem.” (Mint amikor vezetnek a táncban!) A Kun valóra váltja azt, amit a Csien akart. Létrehozza a bőséget, a szépséget; növel, táplál, megsokszoroz.

Ha elveszti alázatát, ha ő akar irányítani, a folyamat csődöt mond: A szépség eltorzul, az eredmények elvetélnek, bőség helyett rákos burjánzás indul. A Kun mérhetetlen ereje az odaadó követésben van.

Abban, hogy a gondolatot valóra váltja.

A karmester csak int - a hangot, a dallamot és magát a muzsikát a zenész hozza létre, azzal, hogy követi a néma akaratot.

A Kun jósjele azt tanácsolja: ne menj a saját fejed után! Inkább az intuíciódra hallgass, mint az eszedre. Ne törj az élre! Ne akarj irányítani! Légy türelmes! Egyszerű. Szívós. Józan. Bízz az ihletedben!

Minél odaadóbb vagy, annál eredményesebb. Kövesd a csillagodat.

A teremtés nem a te dolgod - a létrehozás igen! A megvalósítás.

Figyelj a kézzel fogható, „reális” folyamatokra! Vesd meg lábadat a földön!

Gondolatok

Az „Örök női” a legmélyebb szimbólum.

Sajnos, ma nem értjük, mert a sötét korban a nemek méltósága és jellege reménytelenül öszszekeveredett: nincsenek igazi nők, ahogy nincsenek igazi férfiak sem.

Isten egy - de ha megnyilvánul: kettő.

Teremtő és Befogadó. Valamennyien Teremtők-Befogadók vagyunk - nemünktől függetlenül. Ahogy ki- és belélegzünk, úgy van életünknek Teremtő és Befogadó fázisa is. Közösségi életünkben is hol az egyik, hol a másik szerepet játsszuk, függetlenül attól, hogy apák vagyunk vagy anyák. Ha imádkozunk, valamennyien Befogadók vagyunk - Jézus is az volt: mindenben követte az Atya akaratát. Tanítványainak azonban Teremtője volt, mint minden igazi Mester. „Hím” és „női” szerepek és létfázisok folyamatosan váltakoznak.

Ennek a jósjelnek a lényege, hogy valami olyasmit kell követnem, amiről nem tudom pontosan, hogy micsoda.

Nem értem.

Nem tudatosult még bennem.

Oda kell adnom magamat valaminek - nem azért, mert ismerem, hanem azért, mert bízom benne!

„A magasrendű itt úgy halad, hogy először összezavarodik, s aztán beteljesedik.”

Az odaadás ennek a jósjelnek a lényege.

Az érlelődést a tudásnál sokkal mélyebb, titokzatosabb, ösztönösebb, elemibb folyamatok vezetik. Nem érted, mi történik, s ez bizonytalanná tesz. A végén azonban megtudod, amit nem tudtál: mert megszülöd. Az egész folyamatot akkor rontod el, ha arról, amit nem tudsz, azt képzeled, hogy tudod. Ha tudatlanságodat tudásnak véled, s elkezded magadat vezetni.

Valamennyien ezt tesszük. Hit és szorgalom és várakozás helyett „kezünkbe vesszük a sorsunkat” - és elrontjuk. Ha visszanézek, döbbenten látom, hogy önfejűségem miatt mennyi szellemi segítséget, jószándékot, lehetőséget, üdvös eredményt rontottam el, csupán azzal, hogy az érlelődés láthatatlanfolyamatába türelmetlenül beleavatkoztam.

„Sorspánik”-nak neveztem azt az érzést, ami örökösen szétrombolta bennem az üdvös eredményeket. Amikor csak várni, hinni, tűrni és munkálkodni kellett volna, úgy éreztem, hogy nemtörténik semmi! Nekem kell kezembe vennem az életemet!...

Kiragadtam az életemet Isten kezéből, s az én kezemben a legrosszabb kézbe került - mint amikor a hívóból túlságosan hamar kikapjuk a fotópapírt: nem volt rajta kép, tönkrement. Ez ennek a jósjelnek a legnagyobb veszélye: mestert játszani tanítvány helyett; erőszakkal, ostoba, túlzott akarattal, álokossággal, álférfiassággal átvenni a hatalmat ott, ahol az alázat lenne üdvös, a kivárás és a csöndes munkálkodás.

A Kun jósjelnek - ha jól éljük meg - értékes a termése.

Itt tanulunk meg figyelni másokra, befogadni, megérteni sokféle embert - jókat és rosszakat egyaránt. „A nemes lelkű tágas lénye hordozza az összes lényeket.”

Csuang-ce mondta: „A dolgok élete olyan, mint a vágtató ló: nincs mozdulat, amely ne hozna változást, s nincs olyan pillanat, amelyben át ne alakulnának. Hogy mit kell tenned? Hagyd mindig,hogy minden magától alakuljon!” (Mintha hallanám a kedvenc gerincgyógyító meditációmban elhangzó szavakat: engedd meg, hogy a dolgok úgy legyenek jól, ahogy vannak a mostban...) 

Ez a Befogadó titka.

Vonások

1. Dérre lép, jön kemény jég.

A „dér” még csak kétely - a kemény jég már konok hitetlenség: Kétely az, amit a fenti Csuang-ce idézet olvasásakor érzel: „Hagyni, hogy minden magától alakuljon? Nem lesz ebből baj?Nem kéne kezembe venni sorsom irányítását?”

Ezekből az átsurranó, bizalmatlan gondolatokból születik a baj. Csípd el őket korán, mert haa gondolat valósággá „fagy”, már késő lesz. Maradj hűséges „kanca”! Kövesd a szívedet - ne azeszedet. (Igazából én a legalsó vonást a hatodiknak gondolnám, de a leírás szerint az az első. Nos... a két vonás leírását olvasva, ezt tényleg közelebb állónak érzem.)

2. Minden oldala egyenes és nagy. Nem gyakorol, s mégis mindent beteljesít.

Jól alakulnak a dolgok - maguktól. A Teremtő szimbóluma a Kör - a Befogadóé a Négyzet: ezt jelképezi a kerek kínai pénzérmék közepén a négyzet formájú lyuk. A kör négyszögesítése: az eszme valóra válása. Ez történik most. Magától, természetesen, önkéntelenül. Nem az eveződ, a sodrás röpíti csónakodat. S a bizalmad, hogy jó felé sodródsz. 

3. Légy kitartó, s a rejtett szépség megnyilvánul! Ha király ügyét szolgálod, ne a győzelemre törj, hanem a beteljesítésre!

Ne törődj a hiúságoddal! Felejtsd el, mit szólnak hozzád az emberek! Ne érdekeljen az elismerés! Királyt szolgálsz - nem közönséges embereket! Ez Hamvas Béla vonása: nem sikerre tört, hanem „dicsőségre”. Az ő fogalmai szerint ez a mélyen belülről s felülről jövő elismerést jelenti. Ez minden jó anya vonása, aki gyermeket szült a világra. A valódi tett jutalma önmagában és Istennél van. „Emberektől dicsőséget nem veszek” - mondta Jézus. A hiúsággal nemcsak magamat, de emberi kapcsolataimat is összezavarom. Most csak dolgozni kell, „pontosan és szépen” - a jutalom a jövőben van.

4. Bekötött zsák. Nincs hiba. Nincs dicséret.

Egyelőre kerülj minden összeütközést. Kitöréshez (Jang) hiányzik az erőd, s a passzivitásod (Jin) még gyengeség. Se ne ütközz, se ne add föl - tégy úgy, mint a sündisznó. 

5. Sárga alsóköntös. Magasztos üdv.

A „sárga” a föld s a „Közép” színe. Ezt most rejtve viseled. Étékeidet nem mutatod, nem is tudnak róla. A szerencsés folyamatok is rejtve alakulnak. Ezígy van jól. Légy továbbra is diszkrét és taktikus. Nem baj, ha nem értékelnek. Az eredmény érik.

6. Sárkányok küzdenek a réten. Vérük fekete és sárga.

Hatalmi küzdelem, amelyben mindkét fél vesztes lesz. Az egó megelégeli a „második helyet”. Föllázad, élre akar törni, s felborul a rend. Ismerős helyzet: a legtöbb válóper, bukott forradalomés sikertelen lázadás képe.

Harci művészetben ez azt jelenti, hogy a Kun jelében küzdő harcos félelemből vagy agreszszivitásból föladja lágy harcmodorát: Jangot Janggal akar legyőzni, s leverik. A bokszolók ezt egyszerűen úgy mondják: „Ne állj le verekedni!”

És az Irányjel:

„Visszatérés. Siker.

Feltör s belehatol akadály nélkül.

Társak jönnek. Hibátlan.

Fordul a sors, visszatérsz a saját utadra.

Hetedik a visszatérés napja.

Előnyös ha van úti célod!”

Ez a téli napforduló: a legmélyebb sötétségben megszületik a fény. (Mi más legyen egy december 21-i jóslásban?...hm.) Valójában visszatér, mert minden körbe-körbe forog, mint a bolygók a nap körül: minden visszatér - de nem ugyanoda.Visszatér a tavasz, de nem ugyanaz a tavasz, és te sem vagy ugyanaz, és egyetlen fűszál vagy élmény sem ugyanaz!

Mi az, ami itt visszatérhet? Az „én vagyok!” örömteli létélménye. (Istenem, add...)

Egyetlen pillanatig mindenkinek volt már ilyen élménye - ha máskor nem, akkor gyermekkorában. Ez az inspiráció. Hogy nincs halál! Hogy örökkévaló szellem vagyok! (Egyik első meditációnkon mondta nekem a Hang, hogy nincs halál. ...de akkor hogyan tud ennyire fájni?...) Akiben ez nem tudatosul, az is megél azért annyit ilyenkor, hogy nehéz életkorszakában valamiféle reménység villan föl.

Kezd múlni a baj.

Lábadozik.

S vissza-visszatér a hite, az életkedve, és előbb-utóbb az ereje is.

A levegő lassan megtelik a biztató Jövő illatával.

Új tervek, új társak, új lehetőségek érkeznek.

Erős késztetést érzel a cselekvéshez, de várj! A lelkesültség még nem Erő - csak a „hetedik nap”, a hetedik „ütem” lesz majd a Tett pillanata.

A helyzet hasonló ahhoz, mint amikor egy asszony áldott állapotba kerül. Tudja, hogy sorsa gyökeresen megváltozott - mégis sok hónapos nyugalomra, békére, csendre van még szüksége, amíg önmaga az anyaságra, és magzata a méhében „megérik”.

Gyűjts erőt, dolgozd fel múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hajtóanyag, vereségeiből diadal - tragédiái érlelik naggyá.

Az új idők hajnalán föl kell dolgozni a múltat és meg kell erősödni a jövőhöz.

Ehhez nyugalom kell.

Nehéz csöndben maradni olyankor, amikor a legszívesebben kitörnél, pedig most még erre van szükséged: csírázó hitednek meg kell erősödnie.

Gondolatok

Mi minden történhet a „Visszatérés” erőterében?

Néhányat fölsorolok: biztató ígéret; észrevétlen inspiráció vagy ötlet, amely később sorsodat átformálja; új kapcsolatok kezdete; régi, megromlott kapcsolataid újjászületnek; segítséget kapsz; régi terved újraéled; derűlátó leszel; felgyógyulsz; lábadozol..., de az is lehet, hogy valami olyasmi történik veled, amelynek jelentőségét észre sem veszed...

Nem tudatosul benned, hogy most indul valami sorszerű!

A lényeg: a nyugalom!

- Visszatértem! - mondta a Farkas a telefonba; s tudtam, hogy igazat beszél.

- Visszatértem! - mondta Kékhemü is; nem volt piros a szeme, vágott az esze ahogy kell, s reméltem, hogy igazat beszéel.

- Visszatértem! - mondhatom-e én is egyszer... talán... 

Istenem, add, hogy így legyen.

Nehéz nyugalomban maradni, amikor lelkünk tavaszi impulzust kap, pedig erre van most szükség! Harcművészetben ez az az állapot, amikor átlendülünk a holtponton. Amikor a kimerültségből, bajból, vesztésből átbillenünk mindezek ellentétébe: felcsillan a remény, és szűnik az erőtlenség.

Nem szabad azonnal kitámadni! Átlendültünk a mélyponton, de meg kell várni, amíg feljutunk a csúcsra: addig erőt kell még gyűjteni!

Kis lehetőség ígérete miatt nem szabad a Nagy Lehetőséget föláldozni!

Ez ennek a jósjelnek hétköznapi tanácsa is.

Spirituális tanítása pedig az, hogy a hitet föl kell nevelni. A szikra még nem lobogó láng - csak lehet belőle.