Ji-King - 55. A bőség (Aranyeső)

Bódi Guszti és a fekete szemek & Lajcsi - Aranyeső

Bár nem év vége van, legalábbis ha a nyugati-keleti asztrológia évforduló dátumait nézem, azok már mind elmúltak, mégis, elemi erővel éreztem magamban, hogy egy életkörnek ismét vége lesz rövidesen, az elmúlt évek hajszolt, megerőltető, sokszor fájdalmas tapasztalatokat adó, sokszor erő feletti teljesítményt igénylő küzdéseinek a vége felé járok - de igen fontos, hogy hogyan kerülök ki belőle, hiszen vékony jégen egyensúlyozok. Nagyon rezeg a léc, hogy vesztesként, vagy nyertesként zárom-e le azokat a minőségeket, amelyek eddig uralták az életemet.
Így valahol jogos volt, hogy a Könyv bölcsességéhez forduljak, bár ezt korántsem tettem azon a tudati szinten, mint a korábbi években. Ez a jóslás tulajdonképp véletlenszerű volt, nem tettem hagyományos előkészületeket, csak arra gondoltam: nagy próbatétel előtt állok, mi lesz ebből, nézzük már meg. Tehát az eredmény sem a szokott módon érkezett meg, mert igazából meg sem néztem a változó vonásokat, inkább pörgettem még egyet saját hitetlenkedésem okán, s az eredményt a kiindulási (első) pörgetéssel összevetve "fejtettem vissza" a változó vonásokat.
Mondjuk így is elemi élményben volt részem... mint mindig.

Tehát, ahogy azt a cím is sugallja, az első hexagram, ami feltárult előttem, az 55. A bőség hexagramja volt, s én megint azt éreztem, mint korábban már párszor, hogy a Könyv viccel velem: olyasmiről ad nekem jósjelet, ami épp elmúlóban van az életemből, sőt, jelenleg konkrét fizetési nehézségeim vannak, melyek eredője épp a korábbi évek bőségéből fakadó meggondolatlanság.
De ha kijött a hexagram, akkor bizony el kell olvasni a Könyv ezzel kapcsolatos gondolatait, és illő elmeditálni azokon... ugyebár...

Így tettem.

_____  _____
_____  _____
___________
___________
_____  _____
___________

Leírás
Csen a mozgás, Li pedig a láng, melynek tulajdonsága a tisztaság. Belül tisztaság, kifelé mozgás - ez nagyságot és bőséget eredményez. A jel a fejlett kultúra időszakát ábrázolja. Mindazonáltal az a körülmény, hogy a fejlődés elérte legmagasabb szintjét, már magában hordja az utalást arra, hogy e rendkívüli bőség állapota nem tarthat sokáig.
Ítélet
A BŐSÉGNEK sikere van. A király éri ezt el. Ne légy szomorú; olyannak kell lenned, mint a Nap a delelőjén.
Nem minden halandónak adatott meg, hogy meg tudja teremteni a legnagyobb bőség és hatalom időszakát. Csak az emberek született uralkodója lehet képes ilyesmire, akinek akarata valami nagyra irányul. A bőség ilyen időszakai rendszerint rövidek. A bölcs embert ezért könnyen szomorúság foghatja el, belegondolva a közelgő hanyatlásba. Nem való azonban hozzá az effajta szomorúság. A bőség időszakában csak az játszhat vezető szerepet, aki belül mentes a bánattól és az aggodalmaskodástól. Olyannak kell lennie, mint a delelőjén lévő Nap, amely mindent bevilágít és megörvendeztet az ég alatt.
Képzet
Együtt jön mennydörgés és villámlás: ez a BŐSÉG képe. Így a nemes ember eldönti a pereket, s végrehajtatja a büntetéseket.
A jel bizonyos kapcsolatban áll a "KERESZTÜLHARAPÁS" (21. sz.) jelével, ahol ugyancsak a mennydörgés és a villámlás jelenik meg együtt, azonban fordított sorrendben. Míg ott a törvények rögzítéséről volt szó, addig itt azok alkalmazásáról és kivitelezéséről. A belső tisztaság lehetővé teszi a valódi tényállás tisztázását, a külső elrettentés pedig gondoskodik a büntetések pontos és szigorú végrehajtásáról.

Kezdtem érteni. A törvények betartása... hát igen, be kell fizetni az adót, akkor is, ha fájdalmas. Nem tehetek mást, ez az összeg, ha nagy is, a becsület még nagyobb dolog. Arról nem is beszélve, hogy ez a próbatétel a fejlődés következő lépcsőfoka. Le kell zárni a korábbi elszámolásokat, hogy új minőségek, új szintek jelenhessenek meg az életemben. Talán épp a - hosszú távú - bőség szintjei, hisz - milyen érdekes - mostanában oly sok szakirodalmat olvasok össze épp ebben a témában.

Csak sikerüljön.

Ami a bőség elmúlása felett érzett szomorúságot illeti, az is olyan mondanivaló, amely igencsak aktuális - bár önmagában ezt a tényt még viszonylag könnyen fel tudtam dolgozni, tekintettel arra, hogy mindent aszerint kell értékelni, hogy mit adott érte az ember - és én az elmúlt években túlságosan is sokat adtam azért, hogy - viszonylagos - bőségben éljek. Meg egyébként is, mindig emlékezem nagyapám mondására a nagy kerékről, mely az én hangya-létemben is már oly sokszor átfordult. Tehát önmagában a bőség elmúlása nem ráz meg annyira, mint a tény, hogy a bőség ellenére is adósságokkal terhelten ér véget ez a periódus.
- Meg kell oldanom, sürgősen meg kell oldanom ezt a problémát! Muszáj kifizetnem az adótartozásomat! - járt az agyamban, míg másodszor dobtam.

_____  _____
_____  _____
___________
_____  _____
___________
_____  _____


A 40. hexagramot kaptam eredményül: a Szabadulást.

Ledöbbenten néztem.
Csak ennyi az egész? Ilyen egyszerű lenne? Megszabadulok a nyomasztó tehertől? Ez szinte hihetetlen...

Leírás
A mozgás itt kikerül a veszélyből. Az akadály elhárult, a nehézségek megoldása a legjobb úton halad. A szabadulás még nem ment végbe, hanem éppen csak most vette kezdetét, s a jel ennek különböző szakaszait mutatja be.
Ítélet
A SZABADULÁS. Előmozdító a délnyugat. Ha az embernek nincs már többé hová mennie, akkor üdvös a visszatérés. Ha még van valami, ahová mennie kell, akkor üdvös a sietség.
Olyan időszakról van szó, amikor a bonyodalmak és feszültségek oldódni kezdenek. Ilyen időszakban helyénvaló minél hamarabb visszatérni a megszokott viszonyok közé - ezt jelenti a délnyugat. Az ilyen hirtelen átcsapás időszakai nagyon fontosak. A szabadulás ideje feloldja az embert a nyomasztó terhek alól és ösztönző hatással van az élet folyamataira, hasonlóan a megkönnyebbülést hozó esőhöz, amely kioldja a légköri feszültséget és rügyeket fakaszt. Azonban egyvalami nagyon fontos: az embernek ilyen időszakban nem szabad túlzásba vinnie a diadalt. Nem szabad jobban előrenyomulnia, mint amennyire feltétlenül szükséges. Amint elértük a szabadulást, térjünk vissza az élet megszokott rendjéhez, ez az üdvös. Ha pedig még maradt volna valami elvégezni való, akkor végezzük ezt el olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehetséges, hogy tiszta lappal tudjunk indulni, s ne fordulhasson elő visszaesés.
Képzet
Mennydörgés és eső kerekednek: Ez a SZABADULÁS képe. Így a nemes ember megbocsátja, ha valaki hibázott, és elnézi a vétkeket.
A zivatar hatására kitisztul a levegő. A nemes ember hasonlóan kezeli azon személyek a hibáit és vétkeit, akik előidézték a feszültségi állapotot. A tisztaságon keresztül teremt szabadulást. Azonban miután fény derült a mulasztásokra, nem tapad meg ezeknél, hanem a tévedéseken és a szándéktalan kihágásokon egyszerűen túlteszi magát, mint ahogyan a mennydörgés is elhal egy idő után, a bűnöket és szándékos kihágásokat pedig megbocsátja, mint ahogyan a víz is letisztít minden szennyet.

...tehát ha még van tenni való, akkor azt gyorsan meg kell tenni.. igen - gondoltam, és az elkövetkező napok lázas tevékenységgel teltek... ám az eredmény váratott magára és én egyre idegesebben nézegettem a bankegyenlegemet, várva a megmentő összeget, ami késlekedni látszott.

Többször átfutott az agyamon, hogy mi lesz, ha pont most, pont ez nem érkezik meg - és éreztem, hogy abból nagy baj, itthoni kenyértörés, harag és neheztelés lehet, Morgó minden racionális érve ellenére ("hisz Te akartad"), s már a gondolat is nehezen emészthetőnek bizonyult. Túl azon, hogy már maga Morgó is néha aggódva tekintett rám, pedig ha valaki, ő tényleg mindig igyekezett lelket verni belém a legnehezebb időszakokban is.

No de mi a helyzet a változó vonásokkal? - jött egy ilyen depisebb napomon a gondolat. 

Viszonylag egyszerű visszafejteni a dolgot, mint látható, az alsó trigram változott, tehát a 4-5-6. vonással van dolgom.

Az 55. Bőség hexagram esetében ezek:

4. változó vonal
A függöny olyan sűrű szövésű, hogy az ember délben is látja a sarkcsillagot. Találkozik vele egyívású urával. Üdv!
Itt az elsötétedés már csökkenőben van, ezért az egymáshoz illő emberek egymásra találnak. Itt is meg kell találni a helyes kiegészítést: a cselekvési kedvnek a nélkülözhetetlen bölcsességhez kell csatlakoznia, s akkor minden jóra fog fordulni. Ez az egymást kiegészítés éppen fordított jellegű, mint az első vonal esetében. Ott a bölcsességet kellett kiegészíteni a belőle hiányzó tetterővel, itt viszont a tetterőt kell bölcsességgel ellensúlyozni.


5. változó vonal 
Vonalak jönnek, áldás és dicsőség közeleg. Üdv!
Az uralkodó szerény, úgyhogy nyitott a derék emberek felől érkező tanácsokra. Így aztán köré gyűlnek azok az emberek, akik útba tudják őt igazítani a helyes cselekvés irányvonalairól. Ebből pedig áldás, dicsőség és üdv származik mind őreá, mind pedig népére.


6. változó vonal
Háza bőségben leledzik. Nincs tekintettel a családjára. Bekémlel az ajtón keresztül, s nem vesz észre ott senkit. Három évig senkit sem lát. Baj!
Itt olyan emberről van szó, aki gőgje és önfejűsége következtében éppen az ellenkezőjét éri el annak, mint amire törekedett. Gazdagságot és pompát kívánt háza számára. Feltétlen úr akart lenni a saját házában. Ezzel azonban elidegenítette magától a családját, úgyhogy a végén ottmarad teljesen elhagyatva, egyedül.

A 4. és 5. vonással nem volt különösebben bajom. A 4. ugyan többféle értelmet is kaphat, (még az "egyívású úr" személyére is van erős tippem) de az 5. esetében nem tudtam nem Morgóra gondolni, s minden zaklatottságom ellenére örültem, hogy helyesen viselkedtem vele az elmúlt években... mert vitán felül megérdemli.

A 6. olvasásakor viszont fogtam a fejem, annyira igaznak véltem felfedezni, hisz minden baj forrása az volt, hogy túlzott jólétet kívántam régi és új családom tagjai számára.

Meditálni kezdtem a legnegatívabb scenárión, s rájöttem, hogy akkor is létezik Szabadulás - de annak ára, hogy megtagadom mindazt, amiért az elmúlt esztendőben küzdöttem: az új családomat, a gyerekek felemelkedését szolgáló egyszemélyes népmozgalmamat.

...mit is ír a vonás...? "...gőgje és önfejűsége következtében épp ellenkezőjét éri el annak, mint amire törekedett..."

Meredten néztem magam elé. 

Nem, ezt nem akarom. Nem akarhatok ilyen forgatókönyvet.

És mi történik, ha ez a vonás nem változik? - tettem fel a Ji-King-nek a kérdést, és ő készségesen válaszolt.

_____  _____
_____  _____
___________
_____  _____
___________
___________

A válasz nem más, mint az 54. jósjel: a házasodó leány hexagram.

Leírás
Felül van Csen, a legidősebb fiú, alul pedig Tuj, a legfiatalabb leány. A férfi megy elöl, s a leány örömmel követi őt. Ez a leánynak a férfi házába történő belépését ábrázolja. Összességében négy olyan jel van, amely a házastársak kapcsolatát ábrázolja. A 31. jel, a Hszien, vagy mindenoldalú RÁHATÁS azt a vonzalmat mutatja be, amit a fiatal pár tagjai gyakorolnak egymásra. A 32. sz. jel, a Hang, vagy TARTÓSSÁG a házastársak tartós kapcsolatát írja le. Az 53. sz. jel, a Csien, vagy FEJLŐDÉS a házasság helyes megkötésének késleltetett, szertartásos folyamatait mutatja be. Végül a Kuaj Mej, a HÁZASODÓ LEÁNY egy olyan idősebb férfiről szól, aki fiatal leányt vesz feleségül.

Ítélet
HÁZASODÓ LEÁNY. A vállalkozások bajt hoznak magukkal. Semmi sincs, ami előmozdító volna.
Annak a leánynak, aki nem főfeleségként lép be egy családba, rendkívül óvatosan és visszafogottan kell viselkednie. Saját magának nem szabad arra törekednie, hogy a háziasszonyt kiszorítsa a helyéről, mert ez a rend felborulását jelentené, aminek következtében tarthatatlan viszonyok alakulnának ki. Ez az emberek közötti bármilyen szabad kapcsolatra is érvényes. Míg a törvényesen elrendezett kapcsolatok a jogok és kötelességek szilárd összefüggésrendszerére épülnek, addig az egyéni vonzalmak alapján kötött viszonyok tartóssága kizárólag a felek tapintatos visszafogottságán múlik.

A világ valamennyi viszonya szempontjából nagy jelentősége van a vonzalomnak, mint a kapcsolatképződés alapjának, hiszen az ég és a föld egyesülése tartja fenn az egész természetet, s ugyanígy az emberek között is a szabad vonzalom az alapja az egyesülés mindent átfogó elvének.

(Megjegyzés: Kínában jogilag az egynejűség dívik, s hivatalosan minden férfinak csak egy felesége lehet. E kapcsolatot, mely nem is annyira a két résztvevő felet, mint inkább az érdekélt családokat érinti, a szabályok szigorú betartásával kötik meg. A férfit azonban megilleti a jog. hogy személyesebb gyengédségi igényeit is kiélje. Sőt, az igazán jó feleség legszebb kötelességei közé tartozik, hogy ebben a segítségére legyen. Ilyen módon a kapcsolatuk szép és nyitott marad. A leány, aki a férj választása alapján lép be a családba, fiatalabb nővérként szerényen alárendeli magát a feleségnek. Természetesen nagyon kényes és finom kérdésről van itt szó, amely minden résztvevőtől a legnagyobb tapintatot igényli. Kedvező körülmények között azonban sikeres megoldást nyerhet ezzel egy olyan probléma, amellyel az európai kultúra sohasem tudott megküzdeni. Magától értetődően a nők helyzete Kínában éppoly kevéssé közelíti meg az ideálist, mint amilyen kevéssé van összhangban az átlagos európai házasság az európai házasságeszménnyel.)

Képzet
A tó fölött mennydörgés: ez a HÁZASODÓ LEÁNY képe. Így a nemes ember a végső örökkévalóság fényében felismeri a mulandót.
A mennydörgés felkavarja a tóvizét, mely felcsillanó hullámokban követi azt. A kép a leányt ábrázolja, aki követi szíve választottját. Azonban az emberek minden egymás közötti kapcsolata magában hordja a veszélyt, hogy tévútra csúsznak, amelyek aztán vég nélküli félreértésekhez és bonyodalmakhoz vezetnek. Ezért fontos, hogy az ember állandóan szeme előtt tartsa a végső célt. Ha az ember hagyja magát sodortatni, akkor összejön a másikkal, s aztán ismét elválik, ahogyan a nap hozza magával. Ha azonban az ember tekintetét tartós célokra függeszti, akkor sikerülni fog elkerülnie azokat a zátonyokat, amelyeken az emberek közötti közeli kapcsolatok gyakran megfeneklenek.

Ezen a képjelen megint csak elmeditáltam pár napot, sőt, más forrásból is utána olvastam, mit is akar ez az egész jelenteni, hiszen ha Csabával való kapcsolatom idején kapom ezt a jósjelet, talán még értem is - no de kettőnk közül Robi a kislyány, ezt rég tudjuk. Akkor meg mi ez a sz@r itt már megint?
(A vállalkozások bajt hoznak magukkal - na igen, ha a család kedvéért lemondok az adófizetésről, én nem leszek többet vállalkozó, az ziher, márpedig akkor szögre is akaszthatjuk a szánkat - futott le közben egy viszonylag racionális értelmezés a háttérben, de a központi egység felülbírálta ezt, mondván: nem csak erről van itt szó.)

Elolvastam hát Müller Péter gondolatait a tárgyban és kényelmetlen érzetem csak tovább erősödött.


"Az alkalmazkodás művészetéről szól az 54-es jósjel, a "Házasodó lány".
Azt hiszem, ez az élet egyik legnehezebb művészete.
Mert vagy beadjuk a derekunkat - vagy föllázadunk.
Vagy elvesztjük az önérzetünket - vagy az asztalra csapunk.
És mivel ezek szélsőséges reakciók, a következmények sem lesznek jók.

A jósjel elnevezése egy ősi kínai élethelyzetből ered: náluk létezett valaha a "másodfeleség" intézménye. Lényeges, hogy ez legalizálva volt. Nálunk is van ilyen, úgy hívjuk: "szerető" - csak hogy ez nem legális szerep. De azért egy "szerető" nálunk is úgy él, mint egy másodfeleség: érzelmileg kötődik a férfihoz, néha a férfi is hozzá, de azért a feleségét nem hagyja el miatta. Nálunk - éppen a helyzet társadalmi elfogadásának a hiánya miatt - ez nagyon nehéz szituáció. A nők ilyenkor lázadás és a megalázkodás között ingadoznak. Vagy teljes jogot követelnek, és azt mondják, hogy "elegem van abból, hogy én csak titokban találkozhatom veled, életednek csak a mellékutcájában járhatok! Azt akarom, hogy vállalj! Én is vállallak téged!" - vagy csendben marad, elfogadja kiszolgáltatott szerepét, és megalázottnak érzi magát.

Európában az ilyen dilemma vagy szakítással, vagy válóperrel végződik.
A kínaiak azonban vagy bölcsebbek, vagy talán ravaszabbak voltak.
Azt mondták: legyen másod feleség.
A férfinak itt el kellett fogadni, hogy van egy fő- és egy mellék felesége.
A feleségnek el kellett fogadnia, hogy még egy nő él velük a házban s osztozni kell vele a férjén.
És ami a legnehezebb volt: a másodfeleségnek (tehát a szeretőnek) el kellett fogadnia, hogy van egy új főnöke: szerelmének főfelesége.

Három hatalmas kompromisszum működtette ezt az intézményt, mely megpróbálta törvényessé és elfogadhatóvá tenni azt az állapotot, amely nálunk is volt mindig, és van ma is - csak stikában működik.

A "Házasodó lány" helyzete jelképes, és az életünk számos ismerős helyzetére kiterjeszthető, amikor kénytelenek vagyunk egy olyan helyzethez alkalmazkodni, mely számunkra nem kedvező. Nem mintha nagyon rossz lenne, hanem inkább mert "nem az igazi".

Mit lehet tenni ilyenkor?
Tűrni? Fellázadni?
Passzívan tűrni egy megalázó helyzetet nem üdvös.
Föllázadni és követelőzni pedig késő: így mentél bele, így vettek meg, méltóság nélkül - s környezeted pontosan annyira értékel, mint amennyire magadat tartottad.
Mitévők legyünk?
Ha jól értem a bölcsek tanácsát, ilyenkor két irányba kell dolgoznunk.
Befelé vissza kell szereznünk a méltóságunkat.
Nem mások, hanem először önmagunk előtt.
A körülmények már adottak, emiatt már késő bánkódni, de az önérzetünket visszaszerezni sohasem késő.
Az igazi önérzet pedig nem lázadó.
Nem vad, nem görcsös, nem indulatos - hiányzik belőle a gyűlölet, ami az öngyűlöletnek a mások felé fordított mérgezett kardja.
Az igazi önérzet nyugodt és méltóságteljes. És erős. És szelíd. (Jézus magatartása volt ilyen, ha megalázó helyzetbe került.)
A második lépés, ami ebből következik: a kompromisszumkészség.
Akár a saját hibánkból, akár sorsszerűen állt elő ez a helyzet, de most már itt van.
Most már ez a valóságunk, s amíg ez természetesen és magától értetődően meg nem oldódik, addig ebben kell élni.
S ezért szerényen és okosan alkalmazkodni kell a körülményekhez.
Nem szabad "főfeleséget" játszani.
Nem szabad jeleneteket rendezni, követelőzni, s főleg nem szabad elveszített méltóságunkat másoktól visszakövetelni, mert nem ők veszítették el, hanem mi magunk. Ők most tényleg nem becsülnek bennünket túlságosan sokra, de ezért nem hibáztathatók, mert mi adtuk magunkat olcsón.
Az ilyen helyzetekben van valami sorsszerű.
Ez már egy olyan rejtett értelme a jelnek, melyhez nem tudtam még közelférkőzni.
Az érzések különféle zűrzavara idézi elő ezt a helyzetet, ez kétségtelen, de mintha ezeknek is lenne létjogosultságuk - az életben vannak olyan dolgok, melyeket nem a méltóságunk és az önérzetünk irányít. Sajnos. Mintha arról lenne itt szó, hogy az embernek néha bele kell mennie "méltóságán aluli" dolgokba is, mert a Nagy Sors könyvben ennek is szerepe és tanulsága van.

A kérdés nem is ez, hanem a helyzet tudomásul vétele.

Hogy azért itt egyszerre kell kifelé szerénynek és alkalmazkodónak - befelé önérzetesnek és nyugodtnak maradni.
Vannak bölcsek, akik magának a múlandóságnak a gondolatát olvassák ki ebből a jósjelből, s azt mondják, hogy hatása nem tart sokáig.
Itt aztán már nem csak az alkalmazkodásról, hanem a megadásról is szó van.
De ez már túlságosan messzire vezet.
Aki ezt a jósjelet kapja, annak el kell tűnődnie azon, mitől vált egy élethelyzet szolgájává, sőt, néha rabszolgájává.
Az egyes vonások pedig arról szólnak, hogyan szerezze vissza önbecsülését, elsősorban önmaga előtt.
De ehhez először meg kell fejteni: mi vitte bele a helyzetbe?
Vágy? Kényelem? Gyávaság? Gyengeség? Önbecsapás?
Egy biztos: nem mások vittek bele, hanem saját magunk.
És csakis magunk tudunk kikeveredni belőle.
Az embereket nem tudjuk megváltoztatni, de magunkat igen.
Bár manapság ez is nagyon nehéz.
De nincs más út."

Miután elolvastam Müller Pétert, már összeállt bennem a kép. A kialakult helyzetért nem szabad mást hibáztatnom, hisz, mint Morgó is hangsúlyozta, magamnak köszönhetem. El kell fogadnom, hogy átmenetileg kissé elhalványul a fényem - s ebben a külső halványodásban belül rendkívül fontos munkát kell elvégeznem: új alapokra kell helyeznem az élet néhány sarkalatos pontjáról való gondolkodásomat. újjá kell szerveznem a cégem működését stb. Ugyanakkor kompromisszumokat kell kötnöm, melyek mentén menteni lehet ami menthető - s, mint ahogy a "Szabadulás" jósjel is javasolja a tiszta lappal indulást, mélyére kell ásni a hibák eredőjének, hogy többször ne fordulhassanak elő. Továbbá fontos, hogy - a családi életben csakúgy, mint az üzletben - kitűzzem a megfelelő célokat és ezeket ne tévesszem szem elől.

Utóirat

Mire ezeket a sorokat olvassátok, a leírt probléma lényegében és nagyságrendileg megoldódott - igaza volt a Szabadulás hexagramnak - de a hosszú távú munkálkodás a tartós bőség megteremtésén; az önértékelés, értékrend; célok, illetve hozzájuk vezető utak rögzítésének munkája még csak most kezdődik, melyek meghatározásakor figyelemmel kell lennem mindhárom hexagram tanácsaira.

Enerváltság

Két napja megint elkapott ez a különös enerváltság, csak gubbasztok itthon, nem haladok a feladataimmal, pedig igazán nem mondhatom, hogy túl lennék terhelve.. de mégse.
Valószínűleg megártott Gáborka tegnap előtti hisztije, amikor is belázadt a "tíz szó - tíz mondat" tréning ellen, ami ősi családi trükk volt mindig is az írás-olvasás készségek fejlesztésére drága gyermekeimnél. Andi odaült a nagy asztalhoz, és Gáborral együtt írta a diktált szavakat - neki hibátlan lett, Gábor tíz szóból kilencben hibázott.
Utána jött volna a feketeleves: ugyanis az "enyémeknek" annak idején minden hibásan leírt szót le kellett írniuk tízszer helyesen, hogy "beleírják" a kezükbe - én ebben a módszerben hiszek, bevált, és akárhogy nyöszörögtek is ellene, bizony, gyermekeim megtanulták rendesen a magyar helyesírás szabályait és bele sem haltak. Ez még Bandikára is érvényes, ő is életben maradt, sőt, mostanában, hogy éreccségizett Bandika lett belőle, felcsapott apródnak valami NER lovag mellé. Azóta kevésbé ér rá a családnak nevezett lehúzó konglomerátummal foglalkozni, de én ezért kivételesen nem is haragszom, sőt. Neki is meg kell tanulnia a vízen járást, mint mindannyiunknak. Így hát sok sikert kívántam neki és hozzátettem, hogy azért erre a jelen állapotra ne vegyen halmazatilag tartós tejet - de persze bármi lehetséges, és ha némi irodai rutint, újabb készségeket, kompetenciákat szerez, már megérte. Persze emellett, mint mindig, továbbra is vannak - valóban jó - üzleti tervei, de a realizálás... ahh... láttuk párszor, - na ehhez kéne némi rutin és kitartás.
Szóval Gáborka könnyek között közölte, hogy könnyű Andinak, mert neki már van éreccségije (mintha a sorrend valahogy úgy nézne ki, hogy a nagy égből alászáll egy éreccségi, aztán az embernek hirtelen megjavul a hejje-sírása), és nem volt hajlandó leírni helyesen az összecsapott szavakat. Volt valami elemi Bandika-feelingem a szituációtól, felrémlett, mikor kedvenc középső csemetém másodikban ült a matematikai gépes feladatok előtt (amik nekem kedvenceim voltak valaha), és egyre csak azt sóhajtozta-nyöszörögte: "De minek kell ezt megcsinálni?"
Ez a kérdés Gáborkánk kedvence is, néha lekaparom magam tőle. De nem adom fel, időről-időre bekerítem őt némi tanulni valóval és olyankor jönnek a nagyjelenetek.
Még az első félévben történt, hogy arról beszélgettünk, hogy el kellene mennie talán még egy kineziológushoz is, (a "mi ehhez úgyis hülyék vagyunk" otthonról hozott hozzáállás oldása tárgyában), mikor egyszer csak kibukott belőle a szó:
- Olyan ez a tanulás, mint egy nagy, szőrös gorilla! Hiába menekülök, bújok előle, mindig utolér!
Felrémlett bennem Super Mario, aki csak halad a pályán és leüt mindenféle útjába kerülő ellenséget és akadályt, és így válaszoltam:
- Lehet, hogy nem kellene megvárni, amíg gorillává fejlődik. Ha kismajom korában lepofozod, nem tud megnőni. Hidd el, hogy sokkal kevesebb dolgod lesz vele.
Azóta lényegesen kevesebb a leckehiány, és a tanár úr is úgy nyilatkozott, hogy Gábor beilleszkedett az osztályközösségbe. Számomra is meglepő módon erről az úszó póló kapcsán olyan visszaigazolások érkeztek, melyek arra engedtek következtetni, hogy az otthon olyan visszahúzódó Gábor egyfajta osztály kedvencévé nőtte ki magát az elmúlt bő fél évben. ("Hangadó" - mondta az iskolai picomókus, én meg néztem rá mintha ufót látnék, és tessék, végén még igaza lesz.)
Tehát mostanáig a stabil kettesek szintjén átmeneti nyugalom volt - de érzem, hogy itt az idő a második félévi agyfelszívásra, a következő két hónap meghatározó lehet az év végi bizi szempontjából, s vannak olyan ambíciózus terveim, hogy igenis javítani kellene az első félévhez képest.
Már csak azért is, mert Gábor, ahogy a legutolsó hegyi beszédnél elmondtam neki, nem egy gyakorlatias fickó. Szerencsére letett már a rendőri pályáról, mint megálmodott csodás pályaképről (ami totál távol esik a személyiségétől, ő meg a katonás fegyelem, röhögnöm kell), az új csapásirány sokkal közelebb áll hozzá. Az operatőri pályát a félbátyja barátnője javasolta (végre egy értelmesebb ember a családban, szegény, nem tudom, hogy fogja ezt bírni...). Nyilván ő is látta Gáborkám némely vicces kis videóját, melyek valóban nem nélkülöznek némi... tehetséget. Igen, tehetséget.
Ez az egyik oka annak, ami miatt Gábort vettem szárnyaim alá. A másik éppen a szókimondás és az önérzet, ami néha ugyan megnehezíti a dolgunkat, mert nem párosul feltétlenül józan ésszel - de tudom, hogy benne van önbecsülés és ambíció, még ha néha összeomlik is ez. Sajnos hamar, mert az önbizalma sérülékeny még. (Narcisztikus személyiségzavar - mondta a picomókus. Ebben is igaza volt. Valamiért erről a kifejezésről meg mindig a Farkas jut az eszembe, egóval túlterhelt monológjai, önigazolásai, mások lenézése, változatos szerhasználati szokásai - és nem, nem szeretem, ha egy gyereknek narcisztikus a személyiségzavara, főleg, ha még okos is a szerencsétlen. A picomókus szerint a jó édes anyja tehet minderről. No de Móónikának nyóc osztálya van, a Farkas anyja meg doktor doktorné. És mégis. Siralom.)
...Egyébként meg semmi gyakorlati érzék nem szorult Gáborkába, annyi se, mint a tesóiba - ha ez a gyerek nem tanul, nyekk neki, ebben egészen biztos vagyok. Remélem, előbb-utóbb meg fogja ezt érteni és ráhasal a tanulásra, mert - SNI ide vagy oda, lehet, hogy sajátos a nevelési igénye, de ez a gyerek nem buta. Mondjuk inkább úgy, a Legszebb Virág tematikáját használva: speciálisan okos. És ezt a speciális okosságot ki kell teljesíteni benne, mert akkor lesz boldog és sikeres ember.)

Egyébként, valamilyen szinten vicces, hogy én beszélgetek Gábornak kismajmokról meg gorillákról, mikor némely problémát a saját életemben hagytam gorillává fejlődni: az adótartozásokat, az ügyfeleknek ügyeinek némely intézését, be nem váltott ígéreteimet Feléjük.. az autós cégünk ügyeit... megfigyeltem magamon, hogy az energiaszintem csökkenésével jelentősen introvertáltabb lettem, mint előtte voltam, sőt lassúbb, sőt, apró ügyeket is nehezen intézek - talán épp a jelentéktelenségük miatt, pedig tudom, hogy ez az útja a kilábalásnak, mégis nehezebb magam összeszedni. Rá kell szorítani magamat újra a kis lépések művészetére, nincs mese.
Mindegy, van még pár próbatétel ebből a csomagból - hisz azért haladok is, ha lassan is - és utána itt lesz a nyár, remélem, hogy a gyerekek kiszolgálása mellett/ellenére lesz módom kicsit töltekezni is.
Remélem.
Persze nem biztos. Család ellen nincs orvosság - mondogattam régen, s ez mostanában újból aktuálissá vált.

A lelkiállapotomra, gondjaimra válaszokat kutatva mindenféle pénzügyi és szemléletfejlesztési oldalakra feliratkoztam, s ezek közül az egyik küldött egy ingyenesen letölthető kiadványt, melyet elolvasva egy eleme különösen megragadott, már csak azért is, mert ennél szebben az enerváltságom okát nem lehetne leírni.
Ez pedig arról szól, hogy ha az ember efféle bénultságot tapasztal, akkor az azért van, mert nincs rendben az életében a "csere".
Ebben az értelmezésben csere minden, ami az emberek között történik, nem csupán az áruk és szolgáltatások cseréje, de mindenféle emberi interakció.
Eltűnődve a dolgon, arra jutottam, hogy az én életemben nagyon nincs rendben a "csere". Sajnos igaz ez arra, hogy nagyon sokat kell adnom az új családomnak, és nagyon keveset kapok vissza.
De már nem haragszom ezekért senkire, egyszerűen tudomásul vettem az objektivitásokat s ettől valamiféle fásultság lett úrrá rajtam legbelül.
Igazság szerint ugye, tavaly még sokszor visszapattant a kedélyállapotom a "harag" szintjéről, mely ilyen értelemben komoly támaszként funkcionált a hangulati görbémen - a belátással, melyet Morgó észrevételei hoztak az életembe, immár ez a támasz elesett, tovább süllyedhetett a lelki állapotom a "depi" irányába. De hát a nagyapám is megmondta: forog a nagy kerék, egyszer fent, egyszer lent.Az embert az minősíti, hogyan áll helyt a két végponton.

A legérdekesebb dolog, hogy mindez nem is elsődlegesen az anyagi helyzetemhez kapcsolható, - oda készítettem tervet és stratégiát, melynek pontos végrehajtása esetén az egész problémahegy év végéig komoly megszorításokkal ugyan, de kigazdálkodható és rendbe tehető - inkább az érzelmi-családi életemre.
Az érzelmi-családi életemre, holott egy perc kétségem sincs arról, hogy Robi szeret engem. Ez ám a paradoxon.

- Szerintem Robi jó ember. - mondtam Andinak, mikor tegnap délelőtt végre kicsit kettesben tudtunk beszélgetni.
- Érdekes, én nem ilyennek látom.
- Nem? Akkor milyennek? - kérdeztem kissé szorongva, de a válasz, ami érkezett, tulajdonképpen nagyon is tárgyszerű volt.
- Tudod, Anyu, szerintem Robi olyan ember, akinek elege van az életből. Túl sok mindenen ment keresztül. Neki már minden mindegy. Ha holnap meg kellene halnia, az sem érdekelné. Nincs már semmi ereje, célja, élni akarása. Ez az ember teljesen kész van. Sokkal, sokkal kevesebb energiája van, mint Neked. És... tudod... ha két ember ennyire eltérő energiaszinten van, mint ti ketten, akkor vagy elválnak az útjaik, mert nem is értik meg egymást, vagy felemeli az egyik a másikat, de az sajnos ritka... vagy... vagy lehúzza egyik a másikat a maga szintjére.
Ne haragudj meg érte, Anyu, de azt beszéltük Gáborral (itt a vejkómra gondolt), hogy Téged a Robi lehúz. Nem, (már) nem anyagilag, de lelkileg, energetikailag annál inkább.
Nem tudtam vele vitába szállni, hisz ezt érzem már gyakorlatilag egy éve... mióta rám szakadt ez az egész problémahegy, gyerekekkel, mamával, hülyenejjel, albérlettel, férfiúi idegállapottal súlyosbítva.
Mégsem lehet azt csinálni ezzel az egésszel, hogy kifogom, jól megnézegetem, aztán visszadobom mint méreten aluli keszeget... ez nem lenne etikus a gyerekekkel szemben sem, meg a saját énképemet is jelentősen csorbítaná, ha be kellene látnom: sokk ez nekem.
Pedig sokk.
Leginkább esténként érzem, és fura módon már nem is a szex elmaradása miatt - van az ami már nem hiányzik - inkább az elalvási rituálénál.
Ugyanis Róbert Gida (kis Gida a száz holdas rettenetes, sötét sűrű pagonyban) minden este úgy alszik el, hogy szembe fordulunk egymással, megfogja mindkét kezemet, egyiket a fejünk fölé nyújtva, a másikat szív magasságban. Ilyenkor szabályosan érzem, hogy zár az áramkör, megindul az energiák áramlása. Tíz perc múlva ő - némi rángatózás után - már megnyugodva, mélyen alszik. Én további tíz percig fekszek ott, mint egy lemerülőben lévő akkumulátor, aztán, mikor már mindkét végtagom és vállam fáj és zsibbad, óvatosan, egyesével visszaszerzem őket, s mikor ez megtörtént, elfordulok, beburkolódzok a takaró védelmébe, és végre, lassan, nehezen, de én is elalszom.
Aztán hajnali ötkor ébresztő, mennie kell dolgozni. Utána visszaalszom még... de az már olyan is. (Világ életemben utáltam a korán kelést, árt az agyi funkcióknak.)
Ez így megy tavaly február óta. Azóta mindösszesen nem volt húsz olyan nap, hogy elmaradt volna az esti kézfogó.
Bár a párok alvási pozícióiról szóló képes cikkecskéknél ilyen pozíciót sehol nem írnak le (talán nem véletlenül), mégis, alighanem ez a momentum az, ami ezt a kapcsolatot életben tartja. Ő egy elekromos autó, én meg az akkumulátor. Az akkumulátor, ami alig bírja az elveszett energiát visszatölteni.
Őrület.

A guru azt mondja: Állítsd helyre a cserét!
Tehát ne dobd vissza, ne hibáztass senkit, egyszerűen csak állítsd vissza a cserét.

Na de egy ilyen helyzetben hogyan?