Vasárnap, az izomlázzal küzdve, paradicsomokat karóztam, veteményeztem és támrendszert készítettem ágakból a ház körül előforduló hajnalka- és trombitafolyondár töveknek.
Miközben tevékenykedtem, elemi boldogságérzet áradt el bennem. Maga az Élet, ami áramlott bennem/körülöttem.
Úgy tűnik, hogy az utóbbi időben teljesen magába szippantott engem a csodálatos, élő, eleven, változó kert: a körülöttünk létező Természet szelídítése köti le minden gondolatomat.
Azt hiszem, valami olyasmi történt, amit úgy hívnak: sikerélmény. Az pedig szárnyakat tud adni az embernek.
...s az idő rohan... már a rózsák is elnyílóban...