Megszületett hát a B alom, napokkal korábban, mint vártuk, és ennek megfelelően nem túl szerencsés körülmények között.
A kutya vemhességi idő ugyebár 58-65 nap között változik, és mi naivan (és sok egyéb bajtól és feladattól sújtottan) azt gondoltuk, hogy Bejke lesz szíves és a 60. nap táját célozza meg ezzel az akcióval.
Sajnos nem így lett. Ennek közvetlen kiváltó oka Alfa előző napi hülyesége is lehetett, aki - szokásától teljesen eltérően - ráugrott Bejke hátára amikor az hozzám akart jönni.
Már így is az idegfeszültség határán voltam, a munka, a határidők, a Mogyoró-Áfonya és Bejke hadszíntér miatt (nem tudjuk őket együtt tartani már, sajnos, félő hogy komoly kárt tennének egymásban) és Mogyoró erre random érkező tüzelése kapcsán.
A helyzetet úgy kezeltük, hogy a fiúk és Bejke nappal, a Mogyoró brigád éjjel volt bent a házban. Így szegény Bejke magára volt hagyva a fiúkkal kint a kertben, amikor a fialás megkezdődött. Hajnalban Mogyoró ugyan jelzett valamit odakintről, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy felkeljek. Mikro úgy háromnegyed óra múlva Robi felkelt, már kölyöksírás hallatszott kintről.
Gyorsan behoztuk Bejkét és a nála talált egy szem kölyköt, ők a teraszon lévő ólban voltak. Amennyire az ömlő esőtől lehetett, Robi szétnézett, de nem talált mást, így kiengedtük az ellenfél csapatot, hogy Bejkééket bent el tudjuk szállásolni. Aztán Robi rohant dolgozni. :(
Mikor egy óra múlva Andi megérkezett, az úton egy kihűlt, döglött kölyök feküdt, kissé megrágva.
Egy gyönyörű, hatalmas kanocska.
A szívem szakadt meg érte... hogy miért nem mentem ki, miért hittem azt, hogy a második az első... miért, miért, miért?
A borzasztó az ebben az egészben, hogy a legjobban a legnagyobb kant vártam, előre engedélyt kértem a fiamtól, hogy hadd nevezzem el Bandinak. Aranybundám Bandi... ott volt az úton, latyakosan, rágotta, kihűlve, elpusztulva.
A legrosszabb, a név miatti kötelék, közte és Andris között, és belém a páni félelem költözött kevésbé sikerült gyermekem kapcsán, és azóta nem győzöm áldani és fénnyel tölteni a kapcsolatot, ami Őt hozzám, és a Létezéshez köti....
Így a fialás szomorúan kezdődött, és az egymás után érkező kölykök sem töltöttek fel túlságosan. Aztán érkezett egy halott kislány is, aki nagyon el volt színeződve, és arra gondoltam, hogy bizonyosan nem most pusztult el - viszont nem lehetetlen, hogy Alfa előző napi hülyesége volt a halálának oka, és emiatt, hogy nincsenek meg a megfelelő szeparációs lehetőségek, még sz@rabbul éreztem magam.
Hugi mindenesetre magával vitte a halálba bátyuskáját, - biztos szüksége volt egy erős támaszra az úton :'( - s mantráztam magamnak, hogy az élőkre kell koncentrálni, az élőkre...
Akik egyébként még így is tízen lettek. És szép nagyok, zömében 60 dkg fölöttiek. Öt fiú, öt lány. Szép kis csapat.
...
Csak a fiamat ne félteném ennyire.
