Az igazság pálinkája az idén egy kommersz, trópusi gyümölcsös fütyülős képében érkezett el hozzám, még a tegnapi napon, Andi lányom "karácsonyi ajándéka" gyanánt (igazából csak azt a pálinkát vásárolta vissza, amit nemrég tokkal-vonóval eltüntetett). Vettem előtte mindenféle különleges házi készítményt, szépséges egyenpalackban, különböző színű kupakokkal, úgymint: málna (1/2 liter 12.000.-) vilmoskörte (1/2 liter 6.000.- és zöldalma (1/2 liter 4.500.- Ft), a Vilmost, ami nekem ízlik, és a zöldalmát megkóstoltattam a törzsvendégekkel - szakvéleményük szerint egyik sem jó; talán a zöldalma kissé ízletesebb - tulajdonképp lehet hogy igazuk van, érték-ár arányban nekik a Bolyhos, nekem meg jó a Fütyülős is, ...a mai napra tuti hogy igaz ez.
Tegnap egy felest ittam, hogy elviseljem a lányom hozzáállását - hogy nem segít semmiben, ám lelép az ünnepekre.
Ma korábban kezdtem, hisz még világos van; ám az ablakokon pókhálók figyelnek, a bútorokon vastagon a por - a por, aminek java az ő szobájukból jött ki, mikor a padlót felcsiszolták, hiába kértem, hogy ne tegyék.
Felcsiszolták, majd "lelakkozták" a kétkomponensű lakk egyik összetevőjével... s miután az nem volt hajlandó megszáradni (f@szom se érti miért nem..) összejárták, beledolgoztak minden retket, majd visszapakoltak, s most, a korábbi, kissé már tényleg fáradt, de azért elfogadható lakkréteg helyett valami ótvaron járkálnak.
Ez nem érdekelne engem; de az, hogy a lakásban mindenhol megült a csiszolás pora, és leányom jelét nem adta abbéli szándékának, hogy ezt letakarítsa.. na igen, az két hónapja bánt.
Bánt, és nyelem.
mind1.
Ma összeszámolva a feladat tengert (4 áfa bevallás, egy beszámoló, némi javítás és reflexiók NAV eljárásokra a kedves ügyfeleknél) kinéztem a pókhálós ablakon, végigtekintettem a sáros padlón, poros bútorokon, az itt uralkodó általános, reménytelen rendetlenségen (Törökbálinton minden csak tönkre megy! - vágta hozzám ezt is a lányom valamelyik nap, hogy levegőt is alig kaptam.. ahelyett, hogy segítenének...) hirtelen úgy éreztem, hogy kell nekem valami lélekemelő, mert ezt én már nem bírom.
Töltöttem egy felest.
Nos... a mai feles jobbnak bizonyult, mint valami nyugtató, amennyiben leérkezése után tíz perccel zokogógörcsben törtem ki. Zokogógörcsben, hogy engem mindig, mindenki cserben hagy, hogy kiteszem a lelkem értük, mégsem értékelik, tán fel se fogják. Sőt, talán épp, hogy rosszat teszek nekik mindezzel.
Egy pillanatra ismét úgy éreztem magam, mint Agatha Christie hősnője, Joan Scudamor, a minta úrihölgy és családanya, aki a hosszú úton belelát a kifelé ragyogónak látszó családi viszonyrendszer súlyos árnyoldalaiba.
Zokogógörcsben törtem ki, és most itt ülök, kissé bambán, de a fájdalom és a stressz, legalábbis átmenetileg, eltompult.
Töltöttem is gyorsan egy újabb felest, itt szemezünk. Remélem, hogy ezek a belém villanó felismerések ismét elzsongulnak, helyt adnak valami másnak, valami elviselhetőbbnek - mert ha az ember 50+ korban jön rá, hogy alapjaiban hibázta el... nos, annál bármi jobb.
Még a halál is, a Fütyülősről nem is beszélve.
De a Fütyülősre ilyen flasheknél bizton lehet számolni, úgyhogy megiszom, ha már kitöltöttem, aztán jól lefekszek, le is van sz@rva minden. Is.
Aztán hátha újra lehull a függöny. ..lehull az, a gravitációra mindig lehet számítani..