Az április eltelt valahogy; sok munkával, élére rakott garasokkal; s számolgattam, milyen erős megtérülésekre van esély a május eljöttével, ha elég hatékonyan tudom magamat monitor előtt sanyargatni; többször végighallgattam a lányom hisztibe torkolló monológjait arról, hogy ez is kéne, az is kéne a gazdálkodáshoz; hogy felelőtlen vagyok, mert ólak, takarmány, eszközök kellenének;s én csitítgattam, hogy már nemsokára lesz pénz némi fejlesztésre - jobb lelkiismeretemnek ellentmondva tettem mindezt, mert a lelkem mélyén pontosan tudtam, hogy ha ezt az egész várható bevételt befizetem az adóhatóságnak, akkor leszek talán nulla közelében - majd, még be sem érkezett jóformán a nagy összeg első része, mikor Andriskám felkeresett, hogy ők most összevesztek a barátnőjével, és ki kell neki fizetnie egy nagyságrendi félmilliót amivel tartozik neki; egyébként pedig eljött a lakásból (értsd: lakásomból) mert bár Vivien őt össze-vissza verte, de ha ő egyszer visszaüt, akkor félő, hogy sittre kerül. Egyébként pedig azért nem tudott dolgozni mert a kisasszonynak kellett megfelelnie; s ez az oka annak is, hogy nyolcmillió forint személyi kölcsön tartozást halmozott fel; s a fizetésképtelenség szélére sodródott.
Számomra ez több, mint ledöbbentő - még csak gyereke sincs, ingyen lakhandizik egy budai, Dunára néző kétszobás kecóban; mi az Istenre tudott ennyi pénzt elverni?
Mindenesetre az a kérdés, hogy Bandikának adni kellene némi saját rendelkezésű eszközt a családi források terhére, nos, ez számomra egy időre lekerült a napirendről.
Nekem kell kifizetnem a bátyámat, hogy a fiamnak eztán is legyen hol lakni; mert ő nemcsak, hogy valószínűleg nem kapna hitelt, de ha mégis, akkor se tudná miből kiköhögni - egy évet nem adok és elcs.szné a lakást és hajléktalanná válna.
Siralmas.
Ha úgy vesszük, bár Róberték hatása megnyilvánult abban, hogy az utóbbi években nem tudtam új autót venni, és felhalmoztam három havi adóhátralékot - de ha azt veszem, hogy én közben ki mindenki életszínvonalát javítottam (a magamé kárára), megint azt kell mondanom: én k.szott jól csináltam a dolgaimat.
Ugyanez a két kisebb gyerekemről nem mondható el.
Andi ugyan kevesebb hibát vétett, de amit András elművel, az nagyon gáz.
Viszont ez azt jelenti, hogy megint a nyakamba vehetek egy nagy összegű, hosszútávú kötelezettséget anélkül, hogy nekem bármi előnyöm származhatna abból az istenverte lakásból.
A legjobban az fájdalmas a dologban, hogy a mezőgazdasági vállalkozási terveimet is hátrányosan befolyásolja mindez; már rövid távon Adrás kisegítése is; a hosszú távú várható hatásokról nem is beszélve.
Egyébként a h.lye szomszédasszonyommal is megint összevesztem; hangosak az állatok, meg ő nem fog trágyát szagolni... nos, ez itt egy mezőgazdasági ingatlan, én pedig egy aranykalászos gizda vagyok. Vagymi.
Lehet költözni lakótelepre, ha nem tetszik a vidéki élet.
...
Persze, ez még így se ilyen egyszerű, tudom. Ráadásul az EU épp most akar mindenféle állattartási szabályt megszigorítani, nehogymár a kisgazdaságok életben maradjanak.
Milyen jó lenne megvenni a szomszéd telket - a telket, amit anyám átengedett egy doboz bonbonért.
De miből?... S ha igen, vajon az elég lenne ahhoz, hogy nyugtunk legyen ettől az agresszív némbertől?
Hát igen.
Elég nehéz és elszomorító mindez; s az se emelt ma a hangulatomon, hogy bár reggel másfél liter tejecskét fejtünk Pörkölt és Nokedli tőgyikéiből; de azután elmentünk kutyakiállításra, ahol Mogyoró rossz bírálatot kapott. Hazafelé a lányom is rágta az életemet; minden rossznak én voltam az okozója, amit el se követtem, még annak is; s teljesen lemerülve, elkeseredve, kiborulva értem haza, ahol is szokásommal ellentétben fél délután aludtam.
Kiszívott a nap, kimerítettek az emberek, legjobban a lányom, s nem értettem a napi történéseket; mert, bár tudom én, hogy Mogyoró csak egy 75%-os kislány, de azért erre akkor se voltam felkészülve a múltkori pozitív hozzáállás után. "Ez a kutya nem kuvasz. Aranyos, meg minden, de ne dicsekedjen azzal, hogy kuvasz, mert nem az" - mondta a bíró, s nekem eszembe jutott a múltkori szakvélemény, mely szerint:
Mindenre fel vagyok készülve a mai nap után.
Mindenre is.
...legrosszabb esetben veszek egy törzskönyves kisfiút Mogyoró férjéül. Nem fogom hagyni magam. Azért sem.
Megígértem Bundásnak.
Ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is be fogom tartani.
És a szomszédasszony is húzzon el a vérbe.
Meg általában minden humanoid.
F@szom a Nap-Uránusz együttállásba.
Nagyon fárasztó.
