Az ember sajnos nem vonhatja ki magát mindabból a trutyiból, melyet a világ a nyakába rak például a pandémia kapcsán.
Érdekes ez a jelenlegi járvány: a kollektív biztonságérzetet támadja a legáltalánosabban; ez alól nem bírja tartósan kivonni magát egyetlen felnőtt ember sem, azt gondolom.
Nekem jó időre sikerült. A meditációk, energetikai kezelések elfeledtették velem az anomáliát, amit az egészségügyi küret elmaradása okozott; s egy jó időre határozottan jobban éreztem magam.
Aztán egyik reggel felnyitottam a Fájszbukkot, és az első hír, ami szembe jött velem, az az volt, hogy régi kedves kollégám, akivel oly sok évet dolgoztam együtt még fönt a hegyen, Laci bácsi - nos, előző éjjel elhunyt.
Mint kiderítettem, két napig volt hőemelkedése, kezdődő majd súlyosbodó légzési nehézség - a kiérkező mentősök már hiába küzdöttek érte. Covidos tünetek - tesztelésre nem volt idő, mód.
Laci bácsi nagyon rendes fickó volt. Ő nevezte el gazdasági vezetőnket Egyötvennek, részint testmagassága, részint a pénzhez való hozzáállása okán (ismeritek a viccet melyben két forintot ad valaki egy bizonyos feladat elvégzéséért majd egyötvenet visszakér..) és ő volt az, aki mindig gondoskodott arról, míg a hegyen dolgoztam, hogy legyen az autómon ingyen, alig használt, a főnökség autóiról levetett, jó minőségű autógumi.
Pontosan tudta, hogy három gyerekes anyukaként ez nekem már túl sok lenne - és mindig segített hogy erre ne legyen gondom.
Nem, nem volt már fiatal - 70 körül járt - de kemény kötésű, agilis fickó volt; nem az a magát elhagyó típus. Például szeretett motorozni is.
Nemrég felhívott, hogy gyűjtsek neki kutyaszőrt, mert az erdő alatt ahol lakik a nyestek bemennek és kárt tesznek az autójában. Meg is ígértem neki, hogy a tavaszi nagy vedlésnél összeszedek egy zsáknyit neki (Bundásról idén is lefésültem még egy kutyára való szőrt).
...nem lesz kinek adnom azt a kutyaszőrt, ez olyan értelmetlen, hogy szerintem még tavasszal is végig fogom sírni a kutyafésülgetést.
...
Később jött a hír hogy idegenbe szakadt barátomék is covidosak. Ők nagyon próbálták a dolgot rövidre zárni, várták őket a feladatok, a meló, a családfenntartás - s azon gondolkodtam, hogy valóban nem mindegy, hogy van-e az embernek a betegségekkel szemben valami kapaszkodója. Valami ok, ami miatt érdemes élni, ami miatt szükséges maradni ezeken a földi rögökön.
Ő tehát indokolatlanul korán folytatta a melót; kicsit aggódtam érte, de a múló napok beigazolták hogy már nem lesz gondja emiatt.
Még magamhoz se tértem, mikor Balázs kollégám kezdte a covidos tüneteket.
Nos... ő rendesen benne van, már egy hete. Fél oldali tüdőgyulladás; tegnapelőtt rövid időre el is ájult. Kórházba menni nem akar - ezt valahogy meg tudom érteni.
Ennyi infónk van róla meg a nagy büdös hiányérzet. Részint mert mindent is ő csinált a cégnél; részint mert jó ember, és hiányzik a személyisége; részint meg mert pokolian féltem.
A fél-home-officét azért találta ki a vezetőség, hogy a munkavállalók ne találkozzanak egymással. Ez részben működik, részben nem.. de ez várható volt.
Mindenesetre már több mint egy hete nem találkoztunk szegény Balázzsal; ha ki akart volna jönni valamelyikünkön ez a trutyi, már kijött volna.
Én voltam vele a legközelebbi fizikai kontaktusban, és még nálam se, semmi.
(Meg kívánom jegyezni, hogy kollégánk hosszabb ideje eléggé rossz mentális állapotban van, s ebből kifolyólag elhanyagolta fizikai teste jelzéseit is - amit mi mindannyian szomorúan figyelünk néhány éve..)
Ilyenkor gondolok arra, hogy csak jó az a napi 4000NE D vitamin + 3000 C, meg a többi immunerősítő amit tolok.
No meg a medin, jógán tanult légzéstechnikák.
Mindezek az események kiválóan alkalmasak voltak arra, hogy engem is "levigyenek az életről", szó szerint.
A méhembe szúró fájdalom előjött ismét, sőt, erősödött és gyakoribbá vált, s nem tudtam lecsendesíteni a korábban bevált technikákkal. Mintha a Gonosz kezdett volna dolgozni benne, mint tavaly télen a mellemben.
A melleimet is kezdtem érezni, csomók vándoroltak benne. A sarkam, amivel hónapok óta kínlódtam, és most végre volt időm kitapogatni, hogy pontosan mely pontok fájnak a nagy, egyetemes összefájásban, az alábbi válaszokat adta:
- méh
- petefészek
- medenceöv kiegészítő zóna.
Elkezdtem ezeket a zónákat kezelni - ez nagyon jó volt de nem tűnt elegendőnek.
Ekkor kértem időpontot az onkológiára - mondván, úgyis eltelt egy negyedév, időszerű lenne mammográfiai kontrollt is csinálni.
Meglepő volt, hogy viszonylag rövid időre kaptam is.
Azonban miután bementem a doktornőhöz, enyhe csalódottsággal kellett távoznom. Elmeséltem neki, hogyan nem műtöttek meg szeptember 29-én; neki is hangsúlyoztam, hogy én nem megyek a Rókusba, mert még élni szeretnék.
Erre annyi volt a válasz, hogy oda már nem is tudnék menni, mert covidos kórház lett belőle.
Ezután kértem időpontokat legalább egy nőgyógyászati kontrollra; mammográfiára ami esedékes.. hja.
A doktornő csak vérvételre tudott azonnali papírt adni. Mammográfiára két hónapos várakozási idővel adott időpontot, de úgy, hogy előtte két héttel telefonáljak be, hogy egyáltalán fogadnak-e, nem változott-e ismét a protokol. De ha aznap megyek, csináltassak mar egy mellkas röntgent is.
Nőgyógyászati időpontot nem is tudott adni, azt mondta, egyeztetnie kell a doktor úrral, majd visszaszól.
Ezen már meg se lepődtem. Októberben még maszek alapon se jött össze a dolog; először a doki mondta le, aztán nekem fogyott el a pénzem, aztán meg besűrűsödtek az események körülöttem munka fronton is.. szóval a nőgyógyászati vizsgálat nem övezett túl nagy támogatást az égiektől az utóbbi időszakban.
Mindenesetre a doktornő megígérte, hogy visszahív, mihelyt sikerült egyeztetnie a doktor úrral, és én eljöttem, magamban kissé fortyogva az egészségügy ilyentén működésén.
Mivel azonban ezúttal - kivételesen - eléggé hamar végeztem, s tudtam, hogy elfogyott némely étrend kiegészítő, melyet fogyasztok, Érdre vettem az irányt, a gyógygombás csajhoz.
Több, mint fél órát beszélgettünk. Megmutattam neki a leleteimről készült Összefoglalót. Mint kiderült, neki hormon terápias szakvizsgája van.
Nézegette a leleteimet, és azt mondta: ez az egész az ösztrogén dominancia miatt van, és nagyon figyeljek, ne vegyem félvállról a dolgot, mert ösztrogén receptorok a szervezetben mindenhol, de különösen a májban és tüdőben vannak - bárhol bajt tud okozni ez az állapot.
Ettől felrémlett bennem a doktornő által előírt májfunkciós labor és tüdő röntgen... és hálát adtam az Univerzumnak hogy ismét megérthettem egy összefüggést.
A gyógygomba és flavonidok mellett kitértünk a D-vitaminra, magneziumra is; továbbá vissza-visszakanyarodott a beszélgetés a progeszteronra, mint az egyetlen természetes, a szervezet által is termelt, ösztrogén bontó anyagra.
- Igen ám, de itt azt írják, hogy a daganat magas progeszteron pozitivitást is mutatott...
- Azt se tudják, mit irnak. Én még olyanról nem hallottam, hogy valaki progeszterontól elrákosodott volna. Ellenben ösztrogén vegyületek sok bajt tudnak okozni, még férfiaknál is. Az ösztrogén felfokozott, szinte gyulladás szerű, erőteljes sejtosztodást indukál a szövetekben (ezzel nem tudtam vitába szállni hisz érzem). No most képzelje csak el: elég, ha az adott területen egyetlen hibásan működő sejt van. Akkor az ahelyett, hogy kiválasztódna, mint normális esetben - elkezd osztódni.
Hosszas hezitálás és beszélgetés után tehát, egy komolyabb összegtől megszabadulva, de gyógygomba termékekkel, étrend-kiegészítőkkel és progeszteron krémmel gazdagodva hazafelé vettem az irányt.
A kapott információk súlyától dögfáradtnak éreztem magam. A progeszteron krém felkenésekor pedig egyenesen úgy éreztem magam, mint aki 19-re lapot húzott.
Hogy bejön-e?
Idővel meglátjuk.
