A telehold teszi talán, vagy nem is tudom.. mindenesetre két óra is elmúlt már, és én mégse tudok aludni. Sőt, tulajdonképp éberebb vagyok, mint nappal voltam a hőségben.
Napok óta tüsszögök, picit meg vagyok fázva a nyitott ablak alatt alvástól - mégse cserélném el a tücsökciripelős, szénaillatú nyáréjszakát valami zárt térben való alukálasra. Megéri az a néhány tüsszentés ezt az enyhet adó élményt.
Már régen jelentkeztem, de be kell vallanom, önhibámon kívül alakult így. Sok feladat lépett az életembe - nem csupán Anyám ápolása, aki egyre határozottabban úgy viselkedik, mint egy három éves kisgyerek - hanem a Bárkán is vitorlabontás zajlik/zajlana, ha a legénység értene az árbocrúd kezeléséhez.
Nekem néha az az érzésem, hogy a vitorlavásznat varrjuk, ahelyett, hogy jó szelet fogva hasítanánk - de végül is mindegy is ez. Született egy megállapodás, igyekszem betartani a rám eső részt. Nem könnyű visszarázódni a napi melóba - de talán már túl vagyok az ezzel kapcsolatos első sokkokon.
Sajnálom a Farkassal való eltávolodásomat is... minden embert sajnálok, akivel öt évnél hosszabb ideig volt jó viszonyom, és mégis el kellett engednem.
Mindet, de Farkast különösen.
Nagyon okos az a fiú. Akármilyen hülye is, nagyon okos. És nagy szíve van.
...
Pénteken reggel voltam a Levendulásban is, Kékhemü saját kezűleg sövénnyírta le nekem a - felmagzott - levendulát, s én megígértem, hogy a készítendő háziszörpből a gyerekeinek is küldök. Egyúttal és nem mellékesen, koncessziót szereztem a jövő évi teljes levendulatermésre 🤣 Hiába, dübörög a gazdaság, ide hallani.
Tuti deal ez is tehát, mint ahogy egyéb tuti bizniszeket is hajtunk - ezúttal talán nekem is lesz belőle némi előnyöm az erkölcsi elismerésen túl is.
(Szerdán együtt ebédeltünk. Én előbb érkeztem a helyre, mondtam a pincér csajnak, hogy egy urat várok. Mikor megjött a csodagépével, a csaj szeme kikerekedett - romcsilávcsit orrontott, de mikor látta, hogy számlák, laptop, táblagép kerülnek elő, csalódottan elvonult. Mi viszont nagy egyetértésben és teljesen szlólájf dolgozgattunk vagy másfél órát. Még egy nap múlva is azon vigyorogtam, hogy ő már teljesen átvette ezt az életérzést. Mit tesz az emberrel az a pár vacak nulla, ugyebár 🤣. Kedvelem Kékhemüt, talán említettem már? Sóher alak, de ezt leszámítva jó fej. "Speciálisan okos" - mondta róla barátnőnk, és igen, az.)
Ami a Zanyagi helyzetünket illeti, az idei nyár nem véreztetett úgy ki, mint a tavalyi. Mama ideköltözése és az én munkába állásom folyományaként Robi gyerekei kevesebbet voltak itt - Dzseni jól elvan a nagymamával, ő azért nem; Sanci szegény viszont kettőből bukott, és az anyja kívánta abszolválni a pótvizsga felkészítést; ő meg azért nem. Persze ezek után csak drukkolni tudok szegényemnek, mert nagyon nem lenne hasznos, ha megvágnák. Ő egy kifejezetten erős fizikumú, ráadásul eleve évvesztes srác, akit ráadásul halálra idegelnek a kisebbek (az öccseivel az élen).
Gáborkám is elhasalt végül irodalomból; ezt az utolsó hetek súlyos lustaságának köszönhette; s meg is bűnhődött érte - amennyiben a táborok és osztálykirándulás helyett magántanárhoz járkálással telik a szünet második fele.
A büdös kölke egyébként már ötösre írja a magántanárnál a teszteket; mire volt ez jó, nem tudom; de mindegy is, most mehet izgulni, pótvizsgázni; ekkora hülyeséget, de tényleg.
No mindegy, más kulturális háttérből érkezik, ezt sosem szabad elfelejtenem nála (sem).
Amúgy egyáltalán nem hülye, nagyon is jó képességű - ez onnan látszik, hogy amikor véletlenül elfelejti a "nem akarom/nem csinálom/hülye vagyok hozzá" attitűdöt, azonnal felszívja az agya a tudnivalókat, mint a szivacs.
Hogy mikor fogja megengedni magának, hogy tényleg eltöltse a tudásszomj - no ez jó kérdés, de nem adom fel.
...
András fiam keresgéli az éreccségi bizonyítványt, javítani akar legalább egy tárgyból, mert úgy döntött, hogy tovább tanulna.
Mert megérdemli a legjobbat.
Ő fogalmazott így ma délután.
Végre ide is eljutottunk. Nincs lehetetlen - dőltem hátra, napsugarban fürdetve arcomat.
...
Ami Robit illeti, van az, ami túlmegy az ember felfogó képességén. Ilyen a mi alig létező szexuális életünk.
Próbálom, erősen próbálom úgy kezelni ezt az egészet, hogy ez az ő gondja, és semmi köze az én öregedésemhez és hízásomhoz - nem mindig sikerül, bevallom - de valamelyik este kiakasztott, mikor halvány közeledési kísérletemet valami fekáliával kapcsolatos szóviccel ütötte el.
Akkor és ott egy pillanatra ledöbbentem, de aztán rájöttem, - pont ennek a mondatnak oda nem illő, sőt bizarr volta miatt -, hogy igazat mond: ez a kérdéskör tényleg az ő problémája, sőt agybaja. Hogy mi okozta ezt nála, mi az az élmény, ami így elfordította ettől az egésztől, azt nem tudom, de majdnem bizonyos vagyok benne, hogy történt vele valami, amit még nekem se akar elmondani.
Másnap este, ennek felismerése után, akartam neki adni pár szeretetpuszit, mire rémülten hadoválni kezdett arról, hogy meleg van - őszinte vihogás fakadt belőlem, felszabadító röhögés: "Nem kell befosni, nem akarok tőled semmit", s akkor éreztem, hogy kissé le lett forrázva, de nem érdekelt.
Azóta két nap telt el, próbál közeledni, tán mert ő is rájött, milyen ciki kiröhögött Adonisznak lenni - nekem meg Nagy Fal mondása jár az eszemben:
B.sszon veled a vacogós cápa! :)
(Kettőnk békés egymás mellett létezését azonban mindezek a legkevésbé sem befolyásolják. Délután kiültem mellé a kertbe, ő autót szerelt, én könyveltem, alig szóltunk egymáshoz, mégis kellemes volt. Kicsiöcsém, vagy ilyesmi.
Besz..rok. Csak hogy stílusosan fejezzem ki magam.)
