Kiegészítések a nem materiálishoz

 Az előző bejegyzésem kiegészítéséül még két ezoterikus vonatkozás.

Egyrészt: nyár volt még, bár már a vége felé jártunk, amikor - segítségül hívva Mihály arkangyal erejét - le tudtam vágni magamról a rontás szálait és fel tudtam magam és házam, udvarom köré építeni a védelmező aurát. Ez néha még meg-meggyengül, de ott van; a tegnapi jelek is mutatják, hogy ismét aktívan kell tennem a megerősítéséért.

Ugyanakkor jött az a vizualizáció, hogy végre kedvenc, ragyogó kék színében úszva pompázik az aurám, minden foltot kitakarítottam belőle, tisztán sugárzik.

Ez a látvány hozta meg végre - legalább időszakosan - a belső béke érzetét.

Ugyanakkor láttam egy másik aurát is. Ez az aura sötét volt, sűrű, a közepében ott állt az ellenfelem. Megdöbbenve néztem az őt körülvelő sűrű, sötét közeget; hosszú haja kígyóként tekergőzött a feje körül. Engem figyelt.

Kértem a Teremtőt, hogy küldjön rá is Fényt, ahogyan rám is tette, hátha kivilágosodna az aura körülötte... nem ment könnyen a kérés, de eljutottam idáig; hisz tudom, hogy az Egy része ő is, s mint ilyennek, joga van az isten fényéhez és szeretetéhez... ám furcsa dolgot láttam.

Láttam, hogy a védőburok, amely őt körülveszi, nem engedi be a fényt. A fény kétoldalon lecsorog róla, ő pedig csak áll a sötét ruhájában, a sötét, sűrű anyagban. 

Azt is láttam, hogy szemeiből pusztító sugarakat lövell felém... és akkor felemeltem a tenyeremet, mint a tükröt, s aurámról-tenyeremről visszapattant rá minden sugár.

Napokig álltunk így egymással szemben. 

Aztán egyszer azt láttam, hogy az aurája középen kicsit behorpad, majd meglágyul, zsugorodni kezd.

Mostanában, ha látom, már jóval kisebb, térdel az auragyűrűben, de a pusztító sugarak talán még intenzívebbek, mint valaha.

S nekem meg kell erősítenem az auravédelmet.

...

Nagyon érdekes, szimbolikus jelentőséggel bíró fotó az számomra, amelyen a B alomból itt maradt három kölyök háromszöget formáló alakzatban fekszik; s egy kedves követőtől kaptam is hozzá egy szimbólumot: a Kelta Védelmi Kört. Csakugyan, a kutyák elhelyezkedése a fotón hasonlatos a szimbólumhoz, és hálatelt szívvel köszönöm ezt a plusz védelmet.

Szükségem van rá.

(A Triqueta az örök élet jelképe, amely egyszerre képviseli a testet, az elmét és a lelket. A kelták szerint csak akkor teljesedhet ki az életünk, ha ez a három terület egyensúlyba kerül. Emellett a Triqueta az élet szimbóluma is, hiszen a múlt, a jelen és a jövő mindig összekapcsolódik.)

Kennelünk élt, él és élni fog!